2009. december 1., kedd

tessék lássék:)

tegnap volt életem leges leges leg mélyebb, bensőségesebb imádkozása...hosszú hetek, 1 hónap is eltelt, hogy semmi lelki táplálékhoz nem jutottam, s már már kezdtem érezni az éhenhalás fenyegető karmait lelkemen... minél több idő telt el... annál nehezebb volt. de szerintem ezt nem kell bemutatnom. ezért hirtelen, mindenféle átgondolás nélkül (hogy sátánnak ne legyen esélye eltántorítani) elővettem a mai igét, meg a Bibliámat, ami jócskán beporosodott. élvezettel, figyelmesen ovastam... szinte ittam Isten szavait... jó volt.. tudtam , bármit olvasok, az Tőle van. és teljesen így volt. tudtam azt is, hogyha akkor az olvasás után nem szólítom meg...akkor minden lehetőség elszáll újabb 1 hónapra... ezt iszonyatosan nem akartam... utáltam, hogy mindig halogatom.
erőt vettem magamon, s tudtam, most mindent, vagy semmit. lekapcsoltam a lámpám, már az egész házban sötét volt, letérdeltem az ágyam elé, becsuktam a szemem, és szívből, igazán dicsőítettem... aztán jöttek a szavak.. sorba sorba... és onnantól már nyoma sem volt a kezdeti erőtlendégnek... csak jött aminek jönnie kellett....
jó volt, amilyen még soha. éreztem, hogy ott van velem... éreztem, hogy így még soha nem aláztam meg magam... soha nem voltam még ilyen kiszolgáltatott, soha nem éreztem ennyire a szeretetét, a törődését, soha nem éreztem még enniyre azt, hogy Ő tényleg az apukám... soha soha soha nem éreztem olyan kézzelfoghatónak, olyan hatalmasnak, mégis kicsinek, olyan közel magamhoz, soha nem éreztem, hogy átölel, de most igen. minden ami jó... és soha nem tudtam még enniyre biztosan, hogy a menyország a legjobb hely a világon.
egyszóval... soha nem volt még ilyenben részem, s mindez egyetlen egy este történt...
ez újabb csoda... :)