végre megyek:)

huhhhúúúú végre menék vala ifire!!:) már nagyon várom. két azaz 2 hete nem voltam... ez brutál... lasssan jelentkeznek az elvonási tünetek:):P

szóval javolll ez lett mostan a szava járásom:)

meg..ma unatkozó 1 órámban elolvastam a régebbi bejegyzéseimet..és azt hiszem...legalábbis azt tudom megállapításul megállapítani hogy sokat változtam...nem mondom hogy jó irányba...de azért jó irányba. komolyodtam is:) ezt biztos sokmindennek köszönhetem... de legfőképp Istennek. kirááááálymóód:) szóval mostan boldogság járja át testem lelke... de most megyek piizzát enni mert jóanyám aztat hozott nékem:)

most ha megkérdeznéd, biztos azt mondanám hogy: SZERETLEK:)

"mindent megteszek érted, sokkal bőségesebben, mint ahogy azt el tudnád képzelni" Efézus 3,20

ma kaptam egy 4est matekból...ez atomdurván jujj!! én??matekból??4est??? a kettesnek is bőven örültem volna, de nem... Isten adott sokkal jobbat:)

aztán "csak azért" mert beszélhettem a szeretetről ezen belül is az első Korinthusi levél 13. részéről azaz a szeretethimnuszról és átadhatttam szerethiányos osztálytársaimnak a szeretet lényegét... szóval ezért megilletett az 5ös!! (nyelvtanból) pedig erről bármikor bárhol bármeddik és bárkinek képes lennék beszélni!!! és még meg is jutalmazták... hmmm Isten aztán nem semmi:)

"Sohasem unok bele abba hogy jót tegyek veled." Jeremiás 32,40

Isten soha de soha nem un bele abba hogy velünk, nekünk jót tegyen, megáldjon és mindenkinél jobban szeressen! hihetetlen...bár már elég régóta élek "hívő életet" de mindig újra és újra rá kell döbbennem arra, hogy Isten hatalmas...és hogy mindig minidg megbocsájt...és olyan helyzetekben is velem van amikor a legkevésbé sem számítok rá és pont akkor küldi az áldását, amikor úgy érzem én vagyok a legalantasabb ember, aki sohasoha nem érdemelne meg ekkora kegyelmet,szeretetet!

anniyra hálás vagyok, hogy Dalma imádkozik értem nap mint nap mint nap, hogy legyen áldott minden napom az iskolában.... eleninte tökre nem érdekeltek az osztálytársak... vagyis őszintén szólva 2 évig le sem kakiltam őket, sőt utáltam bemenni közéjük. őszinte leszek: utáltam őket.

hiába tudtam hogy nem szabad...és őket is szeretni kell meg elfogadni..nem ment! tavaly még párszor imádkoztam is értük de aztán úgy éreztem, hogy fölösleges: már csak úgyis 2 évet kell kibírnom velük. tudni kell nyár végén...vagyis az utolsó iskola előtti napokban hasmenés, hányinger és sírás tört rám... utáltam a tudatot, hogy nekem oda kell járnom, közéjük kell tartoznom. persze az első nap meg is kaptam a legnagyobb leszúrást az osztályfőnöktöl. akkor kicsit visszavettem az "undokságomból" de ettől ugyanúgy utáltam bemenni. tegnap óta áldás lett a suli. komolyan! hihetetlen!! nem utálok iskolába járni, tanulni...sőt a legfontosabb: elfogadtam az osztálytársaimat úgy ahogy vannak, amilyenek... nem szólok be senkinek, még annak sem akire kiült az irántam érzett utálata és állandóan csak piszkál...de szerencsére ebből csak1-2 van:) a többiek (meglepő módon) nem piszkálnak, nem szólnak be és határozottan más a légkör...:D nagyon jó. persze még mindig akad olyan gyermegdeden idegeítő osztálytársam aki idegesít...de pikk pakk lenyelem, és akövetkező pilllanatban már mosolygok....:D:D boldog vagyok, mert tegnap egyik órán kiderült,hogy nem is egy osztálytársam érdeklődik Isten...vagyis inkább az ifis gyülis dolgok iránt... kapásból szünetben 3 lány "sereglett" körém, és tök jót beszélgettem velük...:D:D akikkel még sosesose:P aztán másik szünetben a két legszótlanabb osztálytársammal is dumáltam pár meglepően értelmes mondatot...és nem csak én bezséltem!!!:D:D szóval kirrráááááááállymód:)

rettenetesen örülök, mert tudom, hiszem Isten használni akar...:D

itt vagyok Istenem, hogy tegyem akaratodat....

mindig

mindig is utáltam betegnek lenni... főleg mert utáltam potólni a sulis lemaradásokat:P meg még 3 éve olyan osztályom volt akikkel éjt napallá téve együtt akartam lenni... de ez megszűnt. viszont jött egy új dolog: utálok betegnek lenni mert ha pénteken is az vagyok nincs ifi... úgyhogy általában minden erőmmel azon vagyok hogy ne betegedjek meg... mert az amúgy se jó. de most beteg vagyok... és nem is rossz... vagyis de... de a sulis részét teintve a pótlások sem érdekelnek:P ma megyek dokihoz...és tuti vagyok olyna peches (ezt így kell írni??) hogy kiír péntekre IS. =/ de ez van... valamit valamiért... remélem rájüön az orvos hogy 1 napon belül gyógyuló betegségem van, s nem maradok ki semmi pénteki jóból...

eme napon...

eme napon naggoyn fáradt vagyok!!! várom hogy andor hazaérjen meg satöbbi. tegnap nyolc órám volt s nem hittem el maikor kiderült hogy túléltem!! ma kaptam két 5öst a csodás elmémnek köszönhetően...:D aztán tegnap vettem egykét csudijó cuccot ma meg Ádával lófrálhattam egy pöttyt:D aztán anyát meg itthon fűzködöm újabb és újabb ruhadarabok megvételével amibe látszik belemenni szegény pára... s nem mellesleg ma beszélgethettem egy nagyon kedves osztálytársammal Istenről s az egyéb ilyen jóféle boldogságos dolgokról... már csak imádkozni kéne s minden a legnagyobb rendben lenne azon kívül hogy a törit nincs agyam felfogni főleg nem kapásból 7 oldalt... s ezért holnap lehet hogy kulimisztilában leledzem majd, de sebaj tóbiás majd szombaton megtanulom ha lesz egy kis fáradtságmentes párórám:) szeretem az egészségügyis szaktantárgyakat mert izgik és jók:D szeretem hogy most én én vagyok, bár egy lehelletnyit iigazán lehetnék csontsoványabb...:P

és aztán hómakkviráglevendulája jó kedvem van mert eredeti Sallay Évi vagyok....:D jajj és aztán még a szombaton.... leszek megint ÉDESCSÖPPTÜNDÉR kis Mankával meg Pillangófejű Tündérpötty Kukackámmal:D s ez olyan boldoggá tevé lelkem legmélyebb zugait is... hogy rögtön szárnyalni támad vala kedvem...

azt hiszem, most így vagyok:)

Isten szeret...

gyere gyere táncolj a mi dalunk így szól,

Isten szeret hadd szóljon az ének, ez az amit érzek

ISTEN SZERET!!:)

pompásan csudajó:D szeretem Istent... de még Ő hogy szeret. fel nem foghatom:)

csak szimplán jó hogy van... jajjj de Köszönöm!!!

újdonságok:)

hohhhóóóó a Lilikukac már áll és megy is némi segítséggel. az Ábel meg már szinte mindent egydül csinál. és szobatiszta!!!:D és alegdurvább legjobb legeslegek legje: az Ábel!! kimondta nevem...:D:D:D:D hónapokig Ábé voltam... és egyik nap.... azt mondta: ÉÉbííí:)) majdnem megzabáltam....:D persze azóta is Ábénak hív...aminek (utólag rájöttem) örülök mert az olyan különleges és csak ő hív így... remélem mindig mindig így fog hívni...:D

jah és ha már egyzser blogolok: minden jó....nem a legjobb de volt már rosszabb is. a tegnapi ifi zsírossüti volt, főleg az emberek miatt... de Dalma és kis csipet csapata meg nagyon hiányzik... pedig szerdán láttam őket utoljára.

még nem kell tanulni...de kéne egy kiselőadást írnom életmód órára... aztán átnézni a hunyadiakat töriből.. és lehet hogy a metekot.... nneeem azt nem....aniyra MÉG nem lettem szorgalmas...