sajnos ma ebben lehetett részem... beszálltam, leültem, izgultam, imádkoztam, és csak úgy peregtek a gondolataim... a barátnőm, s egyben osztálytársam (Orsi) ma rosszul lett... 130-140es pulzus, a vérnyomása 100 alatt... még az a jó, hogy nem kellett szirénázni, mert annyira "nem volt komoly"... érdekes érzés volt, hogy akkor ott ÉN voltam az aggódó hozzátartozó, én vittem a cuccát és én fohászkodtam, hogy gyógyuljon meg... a sírógörcs kerülgetett minden pillanatban, legfőképp akkor amikor tolószékbe ültették... de nem mutathattam... csak néztem rá, s próbáltam bátorítani. olyna elesett volt, így még sosem láttam. és többet nem is akarom. anyukája akkor ért a kórházba, amikor mi a mentővel. még egy kicsit ottmaradtam vele, amikor már látszott túléli a dolgot.
az is lehet, hogy holnap jön suliba.
nagyjából ennyi...
persze Isten mindvégig ott volt...