Kosztolányi Dezső: Akarsz- e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán téát inni véled,
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

A Viskó

olvastad??? ha nem, akkor mindenképp láss neki! felejthetetlen és rendkívüli. teljesen átformálja az eddig alkotott képed Istenről. többé nem hiszed csak azt, hogy Úr, sokkal inkább látod majd, hogy a legtökéletesebb Apuka. a világ apukája. mindekinek szüksége van egy apukára. na Ő aztán az. sosem gondoltam volna, hogy Jézusra tudok úgy nézni, mint egy Igazi Barátra, és hogy a Szent Szellem lehet más, mint egy megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan valami.

a könyv telis tele van csodás dolgokkal, amit előszőr mesének hiszel, de aztán rájössz: ez bizony IGAZ! hihetetlen szeretet van Istenben, hiszen Ő maga a szeretet... csodás, megnyugtató, félelmetes, gyönyörű, hihetetlen, ámulatbaejtő, a világ Teremtője, az ember megformálója, a szíved óhaja, és a lelked, ami benned lakik, az is Ő maga.

Tudtad, hogy vigyáz Ránk?? tuti tudtad... de el is hiszed, hogy most is itt van velem, ahogy írom ezeket a sorokat, és ott van Veled is, miközben olvasod ezeket?? ha rágondolsz igazán mélyen,és becsukod a szemed, érzed ahogy a féltő, szerető karjaival magához ölel, és elfeledteti veled, hogy milyen rossz is a világ valójában?!el tudod hinni, hogy feltétel nélkül szeret, a legocsmányabb bűneiddel együtt? hogy Érted küldte el egyetlen fiát, csak,hogy a Te szeretetedet megnyerje?? elhiszed, hogy Ő az egyetlen, aki minden pillanatban, lankadatlan örömmel, tiszta szívből kívánja, hogy jó legyen Neked?? elhiszed, hogy a legjobbat akarja Neked?képes vagy felfogni mit tett Érted Jézus, és hogy mit tesz nap mint nap? hiszed, hogy minden nap küzd Érted fent a Mennyben, és hogy egy nap annyiszor gondol Rád, ahány homokszem van a tengerparton? hiszed, hogy kitárt karokkal vár Ránk, hogy a szeretete végetnemérő?

Nekem nehéz ezt mind felfogni, elhinni... de TUDOM, hogy így van...

Isten olyan, mint a nyári szellő: nem láthatod, de érezheted... <3

:) fogócska (:

Ma anya hazaért a munkából, és közölte, hogy megy bicózni, s ebből adódóan felmerült ama kérdés, hogy én nem tartanék- e vele. mondtam, hogy de:) aztán a háromnegyed óra múlva indultunk is.

mondanom sem kell, hogy veszekedésekben most sem volt hiány. hol anya szidalmazott, égetett le, hol meg én osztottam ifjúkoromból természetes módon adódó bölcsességeimet. persze nem igazi veszekedés volt, inkább csak filmbeillő, vicces anya-lánya vitapárbaj. kicsit uncsi volt ugyan, és anyának egyértelműen kijelentettem, hogy vele SOHA többet nem megyek biciklizni, de a vége azért egészen viccesre sikeredett. biciklitcseréltünk, hogy bebizonyítsam neki, nem az én hibám, hogy kacsázok az út szélén, hanem a bicó szar. anya felpattant rá, és azalatt az 5 perc alatt több nyafogás jött ki a száján, mint az enyémen egész életemben (najó kis túlzással :P). mondtam neki: anya inkább cseréljünk, mert nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a nyafogásod. persze nem ellenkezett, nem úgy mint máskor, amikor cuki önfeláldozó anya:) so cseréltünk. aztán megláttuk az utca végén a fagyis kocsit:) (najó, vegyünk fagyit:) )aztán szép komótosan elindultunk utána, de mire kiértünk az utca végére a Family Frost-os kocsinak már híre hamva sem volt... vagyis de... a leghosszabb utca végén csühögött. mondtam anyának, hogy menjünk utána:) gyorsmód elkezdtem tekernyírozni, de írtó szar volt azzal a biciklivel, amin én ültem (ami tulajdonképpen a sajátom :P) és amikor a hosszú (10 km-nek tűnő) távot végre magam mögött hagytam az autó elkezdett felgyorsítani, én meg végkimerültségemben elkezdtem vadul integetni (épphogy csak felemeltem a kezem), és különböző frenkvencián hallattam gyönyörűnek alig- alig mondható hangom (sztem még én is alig hallottam:P) de a lényeg, hogy a fagyiskocsiban ülő fiatal srác észrevett és megállt. csak annyit tudtam mondani elhaló hangon, hogy : sszziiiiaaaaa....!! aztán megjött anya is és fél órán keresztül azon vitatkoztunk melyik fagyi legyen...

hazafele vezető úton sokat nevettünk...

jó este volt. szeretem, hogy az anyukám a lelke mélyén éppen olyan bolondos, dilis és hülye mint én. csak ez ritkán derül ki. de akkor jól érrezzük magunkat:)