2010. október 21., csütörtök

mit is mondhatnék??!!?

Vegyes... minden olyan vegyes. a vegyes savanyúság... meg a vegyes érzéseim... meg a vegyes gondolataim... s az ember csak mérlegel, meg mérlegel... és még mindig csak mérlegel. s végén azt sem tudja, hogy mi a fenéért kezdett mérlegelni, meg hogy mit... és minek?? :)
úgyhogy... az sem jó, ha mielőtt teszel valamit, nem gondolkodsz, de az sem a legjobb, hogy annyit gondolkodsz, hogy már nem tudod megtenni... mert a hajó elment... vagy a vonat. (amelyiket jobban szereted) :)
úgyhogy, ilyenkor légy okos, kisokos ;)

2010. október 14., csütörtök

péntek.

megyek Katalingó kiskirálylányhoz, VÉÉGRE!! már vagy 2-3 hónapja próbálunk egyet találkozni. most fogunk. jó lesz... majd mesélek:)

2010. október 6., szerda

*bevezetés*



"Hol volt, hol nem volt... blablabla! Mivel ez egy teljes mértékben igaz történet, így fontos a HOL?, MIKOR?, és MIÉRT? kérdőszócskák feltevése. Ugyanis ez nem mondható túlzott módon nyugalmas és unalmas barátságnak.
Úgyhogy, vágjunk bele!
1. HOL? : Váralja
2. MIKOR? : 2007 nyara
3. MIÉRT? : mert már akkor megragadott valami a másikban.
Mivel csak 14 éves voltam, és roppantmód felszínes, nem nagyon törődtem azzal, mit, miért és legfőképpen hogyan?!! Csak megtörtént. Egy aprónyi értelme mégis csak van a "miért"-nek.
Azért, mert... mert mindketten kerestük Istent. Pont. A leges legelső ok ez lehet. De nekem akkor nem ez tűnt "normális" indoknak. Sokkal inkább ez: "há' me' egy táborban vagyunk!"
Nem kerestem a választ, ugyanis nem is volt mire választ adnom. De mára - több, mint 3 év elteltével - már sokkal több okot adhatnék a "MIÉRT?" kérdére értelmes válaszként.

1. mert rengeteg közös van bennünk, mégis teljesen mások vagyunk. ÉS a közhely ellenére IS így van :).
2. NINCS kettő! :) csak, punk-tum. Van. És korántsem olyan egyszerű, mint ahogy bárki is képzelné... . "





2010. október 4., hétfő

"olybá tűnik..."

lehet, hogy csődöt mondtam blogolás terén... már nem sziporkázok, nem érzek menhetetlen vágyat, hogy az emberiséget jobbá tegyem a közléseiimel... egyszóval: költői válságba keveredtem... najó ez 3 szó, ráadásul még ragoztam is... furcsa terveim, álmaim vannak. teljesen idegennek érzem magam a saját bőrömben. van, hogy túl sokat várok valamitől, s van, hogy amitől igazán sokat kéne várnom, megelégszem a rosszabbal, a silányabbal. úgy érzem nincsenek igazi értékeim, mert folyton folyvást olyanokra törekszem, s olyan dolgokért áhítozom, melyek egyértelműen világi, s a gonosztól eredő vágyak. ezek nem lehetnem Istentől. és amikor erre rájövök, jön a "tökéletes" megcáfolás, a belenyugvás, a megalkuvás: "... dehát... őő... mmások is így, ezt, csinálják... vagy nem..???!!?..." s ha csak egy kicsit is hagyod ezt a gondolatot szétáradni a testedben, az elmédben, akkor a szívedbe is beszökik... és ennyi. úgy érzed, kezdhetsz mindent elölről. s persze, ha ezt elmondom egy "világinak", hogy én mitől érzem magam ilyen nyomorultul, csak kerek szemmel nézz, majd kinevet: " hát de mért baj, hogy füllentettél???, és mért ne vágyhatnál szép, drága ruhákra?? Isten biztos nem akarja tőled megvonni a jót, ha már egyzser így szereted..." és igaza van. de nem keresztyén szemmel. csak világival. s ha hagyom, hogy ezen gondolkodjak, őszintén érzem a megtántorodás kezdeti jeleit... s ettől elszégyenlem magam... megint csak azt érzem, hogy kudarcot vallottam. hogy használhatatlan vagyok. hogy nincs rám szükség. hogy ostoba, kiszámíthatóan kiszámíthatatlan, felszínes és világi dolgokat szerető lény vagyok. ugyannakkor... eszembe jut, hogy úgy nézzek magamra, mint ahogy Isten néz rám... és akkor... néha jobb lesz, igazából általában mindig. de akkor is... érzem, hogy számomra az élet nagyobb harc, mint valaha is gondoltam volna...

2010. október 3., vasárnap

hátigen, bizony-bizony!?!

rengeteg minden változott az elmúlt 1 évben. vannak jó dolgok, s vannak kevésbé jó dolgok.
van, akit elvesztettem, van akit jobban megismertem, van akit megszerettem, s van akiben csalódtam. Életemben először mérges voltam Istenre, 5öst kaptam matekból, a nyáron szinte nem voltam itthon, kicsit tudokmár angolul, megszerettem a karalábé levest, meguntam a krémtúrót, voltam ukrajnában, őszintén megöleltem az Emőt, Debivel 2 órán keresztül feküdtünk az ágyban, csendben, s közben olvastunk, mint egy öreg házaspár, lepisiltem a suliban a vécé tetejét, mert azt hittem fel van hajtva, 12.-es lettem, megint levágtam a fru-frum, a többi hajam hosszú, tudom, hogy mi szeretnék lenni felnőttnek, szeretem a pirosat, a kedvenc filmem már nem a p.s. i love you, hanem a szerelmünk lapjai, űberbrutál érzékeny lettem, utálom a szerelmet, és soha többé nem leszek szerelmes, nyáron (nagyon) megszerettem az Annát és a Katit, aludtam zámolyon nem a dóráéknál és nem is a debiéknél, körbebicikliztem a balatont, 2 hétig voltam a Balatonparton, de csak 1szer fürödtem, nyár óta legalább 3szor voltam szerelmes (pedig ugye sose leszek...), nem ismer meg a Lili ( =/ ), híztam egy mázsát, leszoktam a sminkelésről.... aztán újra rászoktam, a Debi után Anya a legjobb barátnőm, egyre jobban ítélkezem, hiányoznak a cigánygyerekek, mostmár többet tanulok, mint eddig, nem írok rendesen blogot, és sokszor irigykedem másokra. dióhéjjban ennyi.

üres.

teljesen üresnek érzem magam. mintha ellopták volna minden értékem. lelki-értékem.
valami iszonyatosan hiányzik, és nem tudom mi... egyre mélyebbre hatol, s már alig bírok szabadulni a érzéstől... majd biztos vége lesz.