sajnos ma ebben lehetett részem... beszálltam, leültem, izgultam, imádkoztam, és csak úgy peregtek a gondolataim... a barátnőm, s egyben osztálytársam (Orsi) ma rosszul lett... 130-140es pulzus, a vérnyomása 100 alatt... még az a jó, hogy nem kellett szirénázni, mert annyira "nem volt komoly"... érdekes érzés volt, hogy akkor ott ÉN voltam az aggódó hozzátartozó, én vittem a cuccát és én fohászkodtam, hogy gyógyuljon meg... a sírógörcs kerülgetett minden pillanatban, legfőképp akkor amikor tolószékbe ültették... de nem mutathattam... csak néztem rá, s próbáltam bátorítani. olyna elesett volt, így még sosem láttam. és többet nem is akarom. anyukája akkor ért a kórházba, amikor mi a mentővel. még egy kicsit ottmaradtam vele, amikor már látszott túléli a dolgot.
az is lehet, hogy holnap jön suliba.
nagyjából ennyi...
persze Isten mindvégig ott volt...
úúúú....biztosan szükség volt ott rád, hidd el.
VálaszTörlésáldásként éld meg az ilyen helyzeteket akkor is ha sokkoló, Istennek nem lehet más célja minthogy mindenből áldásod legyen
szeretlek szivem
pusziiiiiiii