az utóbbi pár hétben átvészelt napjaim nem érdemelnek bővebb említést, csupán annyit, hogy sajnos jobban érzem magam világi társaságban, mint az ifiben, hogy nem hiányzik egyáltalán, hogy ott legyek, helyette az osztálytársaimmal partizok. Isten szeretem, de azonkívül, hogy néha beszélgetek vele, nem sok a kapcsolatom vele...

Tanulni kéne rengeteget, és az idő meg úgy suhan, hogy nem érzékelem rendesen a napok, hetek múlását... csak úgy röpül...

ennél egyébként sokkal negatívabb és mások számára egyértelműen megbotránkoztatóbb dolgokat is írhatnék, de nem teszem, hogy a finom kis lelküknek ne essen bántódása..

Rengeteget csalódtam emberekben.. pozitívan a viágiakban... negatívan máshol...

ennyi... utálom a szentbeszédet, mert nem attól jó valaki, ha szentbeszédet tart a másikbak arról, hogy hogyan is kéne élnie... én tudom nagyon jól, hogy mit kéne mi helyett választani... de nem teszem. tudjátok, a szabad akarat... néha jó lenne, ha nem lenne... de ugyebár... kellenek a próbák... stb.

Szóval összegzésképp, amit valójában nagyon utálok (biztosan mert régen én is ilyen voltam) az a felszínesség... és én nem mutogatok ujjal, az vegye magára ezt az inget, aki jogosnak érzi... és ha valaki valóban jogosnak érzni, akkor gombolja is be... ÉS én nem ítélkezem... rajtam, bennem van bőven mit megítélni... pusztán véleményt nyílvánítottam, ahogy mások szokták... ;)