feladtam....

... jellemző... =/

in spring

Ilyenkor minden rügyezik... minden és mindenki... és én meg csak azt várom, hogy ÉN mikor fogok végre már kirügyezni?? előbb talán rendbe kéne tennem a házam táját... s aztán nézelődni... nemis akarok nézelődni... mert már kinéztem magamnak a legjobbat... de nincs annyi pénz a világon, ami annyit érne. Valószínűleg sosem lesz már az enyém... mert nem, nem és nem... nincs az a csodatevőtündér, aki képes helyre hozni ekkora boglyas bajt és káoszt. akkormost??? ♥

gondolj

Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés... ;)

mindig

" Áldalak búval , vigalommal,

féltelek szeretnivalómmal,

őrizlek kérő tenyerekkel:

búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,

falam ellened örök omlás,

düledék-árnyán ringatózom,

leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,

szívemhez szívvel keveredsz-e,

látlak, hallak és énekellek,

Istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyújtózik az erdő,

ezer ölelő karja megnő,

az égről a fényt leszakítja,

szerelmes szívére borítja. "

sosenem

unok bele semmibe... pedig annyiszor átvágódtam... mi ez a negativizmus?? hiszem már nagy vagyok... 3 hónap múlva tankötelezetlen... s mégis... tudomám. hülye vagyok, ennyi az egész.

meg az, hogy nincs a vámpírosban táncpárom... :O

tudván, amit tudunk...

... az ember jobb esetben mindig többre/jobbra vágyik, természetesen ez nem egyenlő azzal, hogy elégedetlen, pusztán szereti/né mindenből a fellelhető legjobbat.

Tudván, amit tudunk.. nem vagyok kifejezetten törtető, ambíciózus fajta. Nem törekszem szinte semmiből a lehető legjobbra, így félő, hogy beérem a silányabbal... pontosabban a silányabb élettel. De ha meg jobbat akarok, azt érzem nem vagyok rá ildomos, amitől persze újra elfog az érzés, hogy jó nekem így.

Nem akarok úgy élni, ahogy most élek, nem akarok úgy érezni, ahogy most érzek... és semmmiféleképpen nem akarok úgy gondolkodni, ahogy most is tettem éppen 5 perce..

Jót akarok, szépet és királyat mindenből... de anélkül, hogy azt érezném valamiből kimaradok, ha JÓL döntök... sajnálom. Hogy mit is?? nemtudom. De azt nagyon...

mit sürgetem?

megy az idő magától is...

várom, hogy elkezdődjön az életem... s közben rájövök: de hiszen EZ az életem...