2011. március 1., kedd

tudván, amit tudunk...

... az ember jobb esetben mindig többre/jobbra vágyik, természetesen ez nem egyenlő azzal, hogy elégedetlen, pusztán szereti/né mindenből a fellelhető legjobbat.
Tudván, amit tudunk.. nem vagyok kifejezetten törtető, ambíciózus fajta. Nem törekszem szinte semmiből a lehető legjobbra, így félő, hogy beérem a silányabbal... pontosabban a silányabb élettel. De ha meg jobbat akarok, azt érzem nem vagyok rá ildomos, amitől persze újra elfog az érzés, hogy jó nekem így.
Nem akarok úgy élni, ahogy most élek, nem akarok úgy érezni, ahogy most érzek... és semmmiféleképpen nem akarok úgy gondolkodni, ahogy most is tettem éppen 5 perce..
Jót akarok, szépet és királyat mindenből... de anélkül, hogy azt érezném valamiből kimaradok, ha JÓL döntök... sajnálom. Hogy mit is?? nemtudom. De azt nagyon...

4 megjegyzés:

  1. Szia! Én is éreztem, gondoltam, éltem már ilyen helyzetben. Az ilyenre sajnos nincs recept, de egy dologra rájöttem: Ha lusta vagyok, vagy félek megváltozni, akkor: 1. Nem is fogok, és 2. Egész életem további részében sajnálni fogom magam, ahelyett, hogy lépnék is valamit.

    Múltkor amikor Kornéllal beszélgettem a tanulással kapcsolatban mondta, hogy: "Jó szép gondolat, kitörni a határokból. Nem lehetetlen? Bizonyítsd be!" És ahhoz hogy valaki bebizonyítson valamit, ahhoz törtetni kell és legjobbnak lenni, és 1000el tanulni. Belevitt energia nélkül nem lesz túl sok következmény.

    Azt se felejtsd el, hogy folyamatosan változol. Nem 2011ről 2012re és még csak nem is napról napra, hanem gondolatról gondolatra!

    "Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet, mert amit gondoltál, megteremtetted." - Weöres Sándor

    Szeretettel: Imi

    VálaszTörlés
  2. A kulcsszó lemaradt. Dönts!

    Én is el döntöttem valamit, és utána amikor a hétköznapokban kell meghozni döntéseket, akkor próbálom leküzdeni magamban a megszokottat, a rosszat, és áldozatot hozni, és a helyes döntés meghozni, és cselekedni.

    VálaszTörlés
  3. Egy szokás rögzüléséhez (akár jó, akár rossz) általában 21 nap szükséges. (ez lett egy kutatás eredménye) Vagyis mit akarok ezzel mondani? Ha döntesz, csak 21 napig kell nagyon keményen megharcolnod, hogy megállj abban a döntésben. Azért az nem is olyan sok idő, ugye? Így máris megvalósíthatóbbnak tűnik, mint mondjuk az, hogy "mostantól soha többé", ugye? A 21. nap után pedig rögzül, mint szokás, ami azt jelenti, hogy a harcoknak ugyan nem lesz vége, de mivel a megváltozott gondolkozásod elkezdte megváltoztatni a cselekedeteidet, a szokásaidat, így könnyebb lesz a harcot megvívni, s győztesnek lenni s végül maradni!
    (Imiét kiegészítve :) )

    VálaszTörlés
  4. köszönöm Nektek ezeket az építő hozzászólásokat... igyekszem elraktározni, s kamatoztatni...

    VálaszTörlés