Valóban: egy új élet kezdete

Itt vagyok Győrben. Ma már itt alszom, egyedül. Nincs szobatársam, úgyhogy nyugodtan fészkelődhetek ahogy tetszik. A szobám igazán nagyon jó lett. Az összhatás elég rózsaszín. Folytogatnak a könnyeim, persze nem csak azért, mert ezentúl itt fogok élni. Nagyon nehéz minden.

Arra gondoltam múltkor, hogy mennyire igazságtalanok is az emberek, természetesen beleértve engem is. Azt gondoljuk, hogy a gond korral jár, s hogy egy fiatal nem tudhatja milyen gondban lenni. Pedig pontosan tudja milyen. Csak minden életszakaszban más az adott problémakör. Mindenkinek az fáj, amit érez, és amit fájdalomnak ítél. Nekem most nagy fájdalmaim vannak. Bele kell vágnom egy új életbe, egy sokkal nagyobb, bonyolultabb, csapdákkal teli életbe. Ráadásul egy tök idegen helyen, tök idegen emberekkel. Fáj, mérhetetlenül...

Ha nem akarok tökegyedül menetelni, csak Istent hívhatom. Majd Ő megvígasztal. Azt HISZEM.