thinking

erősen gondolkodom azon, hogy ennek a blognak már nem sok hozománya van, és hogy talán be kéne csukni. vagy csak nem írni többet. Átalakítani nem fogom, viszont lehet, hogy nyitok egy új csajos blogot... ilyen tanácsadó szerűt. vagy valami olyat, ahol kiírhatom a saját kezűleg legyártott bölcsességeimet... még nem tudom, gondolkodok. fájna elbúcsúzni ettől... hiszen már 5 éves lesz nem sokára...

2012. 12. 24.

Az ünnepi vacsi

ez volt az első...

... blogom! és már 2009 áprilisa óta üzemel, hellyel-közzel. Emlékszem, hogy az úrhidai Gulyás família nappalijában, Ádi jóvoltából indulhatott el... Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Voltam szerelmes, voltam "világi", elvesztettem embereket, de kaptam újakat. Sok hibámból tanultam, de újakban hibáztam. Megtanultam akarattal szeretni. Megtudtam, hogy, ha valamit igazán akarok, akkor azért képes vagyok tenni. Istenből újabb részeket kaptam. Folyamatosan változok... persze az alapszemélyiség adott... de hál'Istennek a változás is elérhető, csak dolgoznod kell rajta. Van mire büszkének lennem, de sajnos van szégyellni valóm is. Megtanultam elengedi a középpontban levést, és kezdem megtanulni az önzetlenség alapjait is, talán.
Egy valamiben viszont ugyan olyan maradtam: tele vagyok vágyakkal, ami pozitív.
De tele vagyok álmodozással, ami negatív. Sokszor, ha fáj valami, akkor kikapcsol az agyam ésszerű része, és átveszi az irányítást a tudatalattim, és csak álmodozok megtörtént dolgokról... vagy olyanokról, amik megtörténhettek volna, vagy megtörténhetnének.
Kezdek napról napra tisztában lenni magammal. És nagyon szeretnék olyan kedvesen naiv lenni az emberekhez, mint a Dávid.

:)

érdekes

Észrevettem, hogy már többször előfordult velem, hogy tanácsot adtam a barátaimnak olyan témákban, amikben nem jeleskedtem éppen, de mégis jónak bizonyultak. rá kellett jönnöm, hogy csak azért tudtam nekik épkézláb tanácsot, segítséget nyújtani, mert én már túl voltam az adott témában több mindenen, és így volt miből merítenem. Tehát valóban igaz lehet az állítás, miszerint: az okos ember (akarva, vagy akaratlanul, de!) más kárán tanul.? Igaz... de csak abban az esetben, ha a kisszivem megfogadja a tanácsomat...
Persze ez nem jelenti, hogy ezentúl vakon bízz (bennem, és minden nemű tanácsomban), de lehet, hogy mégis érdemes!

tsók