... blogom! és már 2009 áprilisa óta üzemel, hellyel-közzel. Emlékszem, hogy az úrhidai Gulyás família nappalijában, Ádi jóvoltából indulhatott el... Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Voltam szerelmes, voltam "világi", elvesztettem embereket, de kaptam újakat. Sok hibámból tanultam, de újakban hibáztam. Megtanultam akarattal szeretni. Megtudtam, hogy, ha valamit igazán akarok, akkor azért képes vagyok tenni. Istenből újabb részeket kaptam. Folyamatosan változok... persze az alapszemélyiség adott... de hál'Istennek a változás is elérhető, csak dolgoznod kell rajta. Van mire büszkének lennem, de sajnos van szégyellni valóm is. Megtanultam elengedi a középpontban levést, és kezdem megtanulni az önzetlenség alapjait is, talán.
Egy valamiben viszont ugyan olyan maradtam: tele vagyok vágyakkal, ami pozitív.
De tele vagyok álmodozással, ami negatív. Sokszor, ha fáj valami, akkor kikapcsol az agyam ésszerű része, és átveszi az irányítást a tudatalattim, és csak álmodozok megtörtént dolgokról... vagy olyanokról, amik megtörténhettek volna, vagy megtörténhetnének.
Kezdek napról napra tisztában lenni magammal. És nagyon szeretnék olyan kedvesen naiv lenni az emberekhez, mint a Dávid.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése