thinking

erősen gondolkodom azon, hogy ennek a blognak már nem sok hozománya van, és hogy talán be kéne csukni. vagy csak nem írni többet. Átalakítani nem fogom, viszont lehet, hogy nyitok egy új csajos blogot... ilyen tanácsadó szerűt. vagy valami olyat, ahol kiírhatom a saját kezűleg legyártott bölcsességeimet... még nem tudom, gondolkodok. fájna elbúcsúzni ettől... hiszen már 5 éves lesz nem sokára...

2012. 12. 24.

Az ünnepi vacsi

ez volt az első...

... blogom! és már 2009 áprilisa óta üzemel, hellyel-közzel. Emlékszem, hogy az úrhidai Gulyás família nappalijában, Ádi jóvoltából indulhatott el... Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Voltam szerelmes, voltam "világi", elvesztettem embereket, de kaptam újakat. Sok hibámból tanultam, de újakban hibáztam. Megtanultam akarattal szeretni. Megtudtam, hogy, ha valamit igazán akarok, akkor azért képes vagyok tenni. Istenből újabb részeket kaptam. Folyamatosan változok... persze az alapszemélyiség adott... de hál'Istennek a változás is elérhető, csak dolgoznod kell rajta. Van mire büszkének lennem, de sajnos van szégyellni valóm is. Megtanultam elengedi a középpontban levést, és kezdem megtanulni az önzetlenség alapjait is, talán.
Egy valamiben viszont ugyan olyan maradtam: tele vagyok vágyakkal, ami pozitív.
De tele vagyok álmodozással, ami negatív. Sokszor, ha fáj valami, akkor kikapcsol az agyam ésszerű része, és átveszi az irányítást a tudatalattim, és csak álmodozok megtörtént dolgokról... vagy olyanokról, amik megtörténhettek volna, vagy megtörténhetnének.
Kezdek napról napra tisztában lenni magammal. És nagyon szeretnék olyan kedvesen naiv lenni az emberekhez, mint a Dávid.

:)

érdekes

Észrevettem, hogy már többször előfordult velem, hogy tanácsot adtam a barátaimnak olyan témákban, amikben nem jeleskedtem éppen, de mégis jónak bizonyultak. rá kellett jönnöm, hogy csak azért tudtam nekik épkézláb tanácsot, segítséget nyújtani, mert én már túl voltam az adott témában több mindenen, és így volt miből merítenem. Tehát valóban igaz lehet az állítás, miszerint: az okos ember (akarva, vagy akaratlanul, de!) más kárán tanul.? Igaz... de csak abban az esetben, ha a kisszivem megfogadja a tanácsomat...
Persze ez nem jelenti, hogy ezentúl vakon bízz (bennem, és minden nemű tanácsomban), de lehet, hogy mégis érdemes!

tsók

i have to do...

..sok dolgot.
példának okáért: aerobicozni, tanulni, könyvtárba menni, aludni, rendesen enni, beadandót írni, interjút készíteni, cikket írni, frissnek lenni, dolgozni, élni, mert fiatalság bolondság Budapesten megsokszorozódik. Azon gondolkodtam, hogy vajon mért nem lehetséges, hogy mondjuk egy nap inkább 30 vagy 48 órából álljon?? annyi mindent tudnék csinálni... nyilván ezért.
most nyugovóra térek, és megálmodom, hogy hogyan kéne jól időtbeosztani.

napuszipá

viszlát drága nyár, hello új élet!!

Életemben volt először igazán tartalmas, izgalmas, dolgos nyaram.:
1. Újra érettségiztem
2. Voltam Ukrajnában Biblia tábort tartani a barátaimmal ott kint élő gyerekeknek
3. Férjhez ment a legjobb barátnőm
4. Voltam Londonban, az Olimpián wc-t takarítani ;)
5. Felvettek az ELTE-re
6. emiatt Pesten lakhatok
7. szereztem új barátokat, tapasztalatokat
8. s vannak dolgok, amiket egy életen át nem felejtek.

Lehetséges, hogy nem lenne túlzás azt állítani, hogy ez volt eddigi életem (egyik) legjobb nyara. Sikeresnek érzem, nem elpazaroltnak, és felnőttnek.

És még valami: életemben tééééényleg először járok olyan iskolába, amit nem kedvelek, hanem s z e r e t e k :) Micsoda mázli!!! és most mondd, hogy ez nem Istentől van!!???!!? úgyse' hinnék neked... ;)

Dóra férjhez ment.

Nagyon furcsa érzés, hogy közülünk egy felnőtt, férjhez ment. Gyönyörű volt, és nem csak azért mert szépek voltak a ruhák, vagy gyönyörű volt a díszítés, hanem azért, mert éreztem, hogy mennyire szeretik egymást, hogy vágynak a közös életre. A legjobb barátnőm ment férjhez tegnap. Az első, igazi NAGYBETŰS legjobb barátnőm. Csodálatosan nézett ki, biztos azért, mert a lelke is látszott. Szeretem, és tudom, hogy örökre barátnők maradunk. Gratulálok nekik, innen is. Csók Bencinek is ... :)

ígyni

Süt a nap, nehogy szomorú légy, lehetne százszor is rosszabb :)
 jajjjdemindenszép <3

p.s. if you want to hear a beautiful surprise, you'll open the headline.

1/10-es képzés light formátumban.

Aha, jó volt.
Új gondolatok, új remények... új tervek?! :)
felfrissült és kitisztult elmével állhatnék egy új élet küszöbén... de ahhoz vissza kéne menni a "civilizálatlan" világba. Mert ahogy hazaér az ember, olyan ingerek érik, amelyek mellett sokkal nehezebb - s ha nem vagy elég erős, határozottan lehetetlen - tiszta fejjel s szívvel működni Isten oldalán. Én kicsit sajnáltam, hogy csak ennyi időt tölthettünk együtt egy internetmentes, világi hatásoktól elbarikádozott, erdőszéli kisKULIPINTYÓban.
Nem értem, hogy az ember miért szab magának (akaratlanul is) gátakat, amint visszacsöppen a régi és szürke kerékvágásba.? Pedig olyan másnak éreztem magam... el tudtam hinni, hogy jobb ember vagyok, hogy sokkal több közöm van Istenhez, és hogy a Tőle való elhatároltság a szívemben és agyamban nem is létezik! Ezt akarom érezni, s tudni mindig. Függetlenül helytől, időtől, érzésektől s a balga, csalfa, hűtlen és gyalázatos emberi mivoltomtól...

bölcselkedj, ha jól esik

Elkezdtem visszaolvasni a régi bejegyzéseimet, és akár nagyképűen hangzik, akár se, nekem tetszenek. Ahogy olvasom őket, előjönnek az akkori gondolataim, érzéseim, s rájövök, hogy: mindegyik én vagyok! Az örömtől túlcsorduló és sziporkázó, már-már negédesen boldog ember, de sajnos a negatív gondolatoktól túlfűtött, helyét nem találó, elkóricált bárányka is én vagyok.
S a kérdés evidens, hogy felvetődik: MOST melyik vagyok?
Ha két szóban kéne válaszolnom, ezt mondanám: nem tudom.
Pedig jó lenne végre, több mint 1 évnyi "én" és útkeresés után megállapodni, mert érzem, hogy fogy az üzemanyag, s nem akarok lezuhanni.