meg akarok szűnni...

ebben a csodás percben s ennek a csodás percnek az előző perceiben meg akarok/akartam szűnni. nem akarok itt lenni ezen a földön. utálok mindent... és csak úgyis roszzul teszek mindent. és különbenis: holnapután iskola... úgy nyomaszt hogy.... el seem tudom mondani...=/

Dalma! ezt csak Neked... ;)

kedd reggel nem túl nagy örömmel konstatáltam az éjjel történt vihar maradványait... azt hittem befuccsol a tervem, miszerint Dalmáékat kéne elkápzáztatnom jelenlétemmel, hol is máshol mint Zánkán ahol csodás nyaralásuk éppen 4. napját töltik... már a meteorológia vizsgálódások mélyére ástam volna magam, ha nem hív Dalma és mondom neki hogy lehet hogy mégsem megyek... hallottam a hangján hogy nem ez a legjobb hír amit valaha hallott így mondtam de ha jó az idő röpülök:) aztán Zoli kicsit később visszahívott mégpedig ezzel a szöveggel: "ne fossá, béke van!":D szóval nem fostam mert béke volt. így elindultam zámyolról a 11es busszal hogy elérjem fehérváron a 12es zánkai vonatot:) vonat indulása előtt kb 10 perccel értem oda a pályaudvarra (hogy teljesítsem életem első egyedülvonatozását...) de még jegyet kellett vennem meg innit mert a nagy loholás és a fülemet tépő 50000 szatyor cipelése közben mintha egy kissé megszomjaztam volna. jó drágán fosztogatják a vizet, az már bizonyos:Pszóval amikor is magamhoz szoríthattam ama értékes nedűt mely sokmillió ember szomját csillapítja nap mint nap mint nap megkönnyebültem hogy még nem ment el a vonat.bár még az is jobb lett volna... összesen háromnegyed órát késett, már majdnem földbegyökerezett a lábam mire megérkezett...és újabb 5 perc mire el is indult:P szóval durván egy órás késésssel érkezhettem zánka-köveskálra hol Zoli már várt rám. elindultunk az üdülő felé és közben beszélgettünk. ne kérdezzétek miről, úgyse tudnám (biztos nagyon fontos lehetett...:P:D) megérkeztünk. mindneki aludt. de Dalma azért felkelt nekem:) leültünk kajálni és nem kellett sok idő míg otthon éreztem magam ott is:) aztán Ábel is felkelt... olyan édes nyuszibogár.:) meglátott és megint olyan huncut zavarban lévő fejet vágott ( a kedvencemet...:)) beleült az ölembe és már ettünk is:) délután 5 körül felmerült az a kérdés menjünk e strandolni??? hát hogyneee:) elmentünk a zánkai gyerekstrandra ahol mindenki nagyon élvezte a rőöppke fürdőzést... sajnos ki kellett jönni ugyanis édes LIlikukacon furcsa fázásos lila foltok jelentek meg:Pközben a Dalma meg az én polom is csupa csupa víz lett és fagyoskodhattam egy bikiniben:P hazamentünk, és mire eljutottunk a vacsihoz már elég késő volt ahhoz hogy elmenjünk valahova így megterítettünk a teraszon és nekiálltunk szendvicseket zabbantani. Ábel édesen motyogta: csicsi csicsi... ez azt jelenti ő megy csicsibe... ott maradtunk 3an... hát akkor aztán "elszabadult a pokol" :D annyira röhögtem mint 2 néger:D meg persze Dalma meg Zoli is... de ők inkább rajtam:P szerencsére elég hamar sikerült megnyugodnom és innom tovább finom jegestejes kávémat mígnem Dalma elkezdett valamit magyarázni valamilyen fingós kilyukadásról... szegény Zoli! a számban már félig megmelegedett jegestejes kávéval találtam szemben magát nagyon kevés időn belül...:D:D a kajájáról sem sajnáltam a cuccot:) de úgy tűnt nem zavarta a dolog mert ugyanolyan jóízűen nyamoggta tovább királyi lakomához hasonlatos vacsoráját. tehát jó volt:) elment aludni. Dalmával ketten fennmaradtunk még egy pöttyet dumálni meg satöbbi...aztán végülis egy ágyban kötöttünk ki és úgy aludtunk aznap reggelig. és innentől már túl hosszú lenne... :)

egész hetem..

... a Debiéknél kezdődött. hétfőn kimentem hozzájuk zámolyra és úgy volt egész héten ott leszek, mert a Maniék elmentek körbebicózni a Balatont:) és hát....vahol laknia kell szegény gyámoltalan énnek... nagyon jó volt a hét:)annyi minden történt hogy nem is tudom mit kéne elmesélnem.talán azt amire emlékszem is:) szerda este kiültünk Debivel a kocsiba csakúgy mert ott izgi, és éjfélig dumáltunk, de nem bírtuk tovább és bementünk aludni. másnap reggel 9 körül keltünk fodordávid jóvoltából...=/ aztán a 11es busszal bementünk fehérvárra, hogy elmenjünk úszni... ez sikerült is összesen egyhuzamban 700 métert úsztunk le, de még tudtunk volna, de eldöntöttük, hogy csakis a Korcka kedvéért 14 hosszt úszunk:)uszi után elmentünk a vársoba csakúgy mert olyan jó időtlen időket játszani:)és tényleg nem is néztük hogy hány óra van.aztán elmentünk a MIB-be és vettünk kubufubut, de anniyra finom volt hogy még 2x visszamentem 1-1 üvegért:)aztán jött Dáffcii és elindultunk haza... este ismét kiültünk a csocsiba de már 3an.aztán kisvártatva jöttek Danacmanacék is:)szóval jóhangos este volt. ma pedig ifi volt... hát, az volt már jobb is:P

Szombati napi nap Deborkámmal :D

iszonyatmód jó nap volt... nem is tudom hol kezdjem....:)reggel 6kor keltem és amikor fent voltam olyan érzéem volt hogy nem érdekel hova megyek mit csinálok... inkább alszom még. de győzött bennem az erő..:D lezuhanyoztam... aztán a 7es busszal bementem fehérvárra hogy a 8:03as vonattal menjek Deborkámmal balatonboglárra a balatonátúszásra hogy megnézzük ádit:) odaértünk a vasútra 3/4 8ra és megvettük a retúr diákjegyet mindketten.1430 forintba került.megnéztük melyik vágányról megy.az 5ösről ment ígyhát kimentünk oda. nem állt még bent a vonat ... de aztán megérkezett és bemondták a hangosba hogy 10 perc késésssel indul majd. így volt iidőnk a vonaton helyet keresni magunknak:) jött mögöötünk egy lány...a debi csak a könyökével "fogta" meg a kilincset mert undííííí a vonat. a láyn meg egyszer csak: ha odaengedtek én megfogom a kilincset...:Dés mi odaengedtük és már hárman kerestük a helyünket. végül elértünk a vonat legvégébe ahol bicikliszállító és egy rakat gyökér részeg fiatal srác kínált nekünk szívélyesen helyet... mi inkább visszamentünk és kiderül hogy az utolsó előtti vagonban van még egy négyes hely... megkérdeztük a lányt hogy leül e mellénk ő meg leült:) elkezdtünk beszélgetni, ngyon jófej csaj.... aztán jött a horoszkópos téma ami elvezetett az okkultizmnutól Istenig... és végüól elhívtuk ifire. lehet hogy majd eljön.siófokon leszállt.mi mentünk tovább boglárra. nem volt uncsi az út, sokkal inkább szokatlan és jó érzés... csak úgy vonatozni...hmm:) megérkeztünk boglárra, bementünk egy sparba vettünk puffasztott rízs és ahhoz valami olcsó májkrémet meg két fincsiii tútókrémet:) azt meg is ettük. aztán elindultunk a strand felé ahol a nagy esemény zajlott: Ádi épp átússza a Balatont.az utcában ahol le kellett fordulni üdítőket osztogattak ingyen, mi is kaptunk...nagyon meglepő volt, és olyan öröm csillogott a szemünkben mintha már biztos lenne, hogy a napunk atombrutáljó lesz:)odaértünk a satrnadra ahol ezres a tömeg. nyomultak előre...hát mi is... egy elbarikádolt részhez jutottunk ami televolt fürdőruhás emberekkel így elég viccesen néztünk ki farmerben meg hosszú ingben 2 táskával a nyakunkban...:D kiderült hogy ez a sok ember mind a kompra vár hogy ők is átúszhassák a hőn szeretett Magyar Tengert. gyorsan elindultunk vissza a tömeggel szemben... és át eruhástul egy hatalmas mindent beborító VÍZCSÓVÁN... csupa vizek lettünk:) elhatároztuk hogy kimegyünk a mólóra hogy ott várjuk Ádit de kiderült hogy nem is ott hanem mellettünk 500 méterre van az a strand ahol úsznak. gyorsmód odanyomakodtunk. igazi sztárdolog a balatont átúszni: elkerített vörös szőnyeg, ami jelen esetben fehér volt... és úgy jöttek sorra az átúszók mintha egy OSCAR-díj átadásra sietnének a sztárok Hollywoodban:P odafúrtuk magunkkat a tömegbe hogy mindent lássunk, főleg azt hogy Áda kijöjjön mint egy dicső Spártai.de nem jött....aztán kiderült hogy fel lehet menni a szőnyeg fölötti "erkély"re ahol hihetetlen izgalommal vártuk ŐT... de nem jött... 3 órát álltunk a tűző napon... hihetetlen. közeb danaccal telefonon tartottuk a kapcsolatpt, és közben észrevettük GulyásJózsit:) aztán kicsivel később ő is meglátott minket, úgyhogy gyorsmód odacsússzantotta nekünk a fényképzőjét ha netántán végre kitámolyog egyre lankadó izgalommal várt fia a vízből csináljunk azért valami fényképszerűt a jövő nemzedék számára... így még jobban vártuk, és közben nem veszítve szemelől kedves Gulyásjózsinkat aki a kellemes vízben vígan lubickálva várt, miközben mi perzselőttünk mint a kopár szik sarja...:) szóval vártunk...és minden egyes perc elteltével egyre jobban azt éreztük már igazán kijöhetnének... és egyszer csak a megtörténik amire 3 órán keresztül vártunk: Guylásjózsi elindul a vízi tömegben fia felé... még messze volt ugyan a parttól és a dicsőségtől de én már láttam, LÁTTAM!!!:) ujjongtam sikongattam ugráltam mint egy 5 éves:) és akkor egyre kijebb és kijebb jöttek és már láttam: igen ő az akire érdemes 3 órát várni:) gyorsan képek százait készíettem s jön a dics kiemelkedés a vízből: gyors katt-katt nehogy egy pillanat is kimaradjon... és kiabáltunk, integettünk: Ádi itt vagyunk , dejóóó, jupíí, sikerült, büszke vagyok rád, ügyes vagy, de most pózolj egy kicsit hogy le tudjalak fényképezni...:) és akkot jött az elmaradhatatlan fekvő... ő már nyomta kukoricásban, traktoron, a vízből kiemelve mások vállán, utcán...mindenhhol és most megtsiztelte a "vörös" szőnyeget is:) ettől még nagyobb forróság járta át lelkem:D de már el is tűnt a rivaldafényben...és én karonfogván Deborkámat suhanunk le az akkor 3 kilóméteresnek tűnő lépcsőn és vágtázunk hogy puszival illesük a Nap Hősét (aki mellesleg joggal érdemli meg a nagybetűket...:)) és odaérünk a karavánhoz (vagy mi a fene, biztos nemaz:P)és puszi puszi milyen volt, élsz, de jóóó, jövőre mi is megcsináljuk, igaz DEbi?:D:Dszóval vége az izgalomnak... Ádi kész:) hamar kijöttek a sztárkörből így mi kis pórias fehérnép is találkozhattunk vele, sőt mi több meg is érinthettük vazelintől csillogó karjait...:) aztán hogy ne legyek iylen végig: addigra már Gulyásjózsi is előtermett és mondta hazavisznek, merthogy úgyis majdnem egy helyen lakunk:)

és hogy egy hónap elmúltával befejezzem...bár igaz szerintem senki nem olvassa majd... de azért leírom hogy teljes legyen a történet...

szóval Gulyásjózsi mondta hogy hazavisz, hát jó:) nem tiltakoztam.elmentünk a kocsohiz ettünk lángost és befeküdtünk a csomagtartóba, hisz mindneki oly fáradt volt... megkérdeztük hogyha elindulunk utazhatunk e acsomagtartóban??? és utazhattunk:) közben még ebivel kitaláltuk hogy nálam kéne aludnia, erre ádi meg kitalálta hogy már úgyis oly régóta meg akartuk nézni vele a 300-at hogy most itt a remek soha soha vissza nem térő alkalom... és Gulyásjózsi is megengedte...:D jupííí:)aztán még az is eszünkbe jutotthogy a vonatjegyet (ami ugyebár retur) csak egyzser használtuk és mégcsak nem is igazolták vagy mi.... szóval visszanyerhetünk egy kis pénzt:)a kocsiban ellaudtunk... de anniyra izzadtunk hogy az összes kosz ránktapadt... arra keltünk hogy megállunk: megálltunka vasúton hogy debivel visszakérhessük ami jár:P bementünk és a jegy árának 75%át visszakaptuk...:) tök jó

aztán irány a Gulyások!:) odaérkeztünk és mindneki büszkén fogadta Ádit:D aztán ettünk dinnyét meg aki amit akart és nekiálltunk a 3 gulyásfiúval, debive, és legfőképp Dédivel megnéznia 300-at:D úgy beleéltem magam a jelenetek komolyságába hogy akkor abban a pilanatban szívesen lettem volna én is a 300 spártai harcos egyike...de legalább Leonidas felesége...:) szóval jóvolt. fél 8 körül úgy gondoltuk haza kéne jutni úrhidáról battyánba... mivel a Gulyásjózsi nem volt otthon hogy hazavigyen, a buszozás meg túl bonyolult lett volna így elindultunk 5en gyalog... szegény Áda rettenet fáradt lehetett... és négerfejű:) Dáfcival a szokásos módon elhülyéskedtünk... (anniyra idióta:D) a Danac meg a Debi előrementek biciklivel úgyhogy legalább negyed órával előbb battyánban voltak:)háromnegyed órába került míg szép lassú tempóvál átbattyogtunk egyik faluból a másikba... a ház előtt vártuk Danacékat merthogy az Ursiéknál elakadtak... közben a Dávid a fáradsági szintjének kezdett a tetőfokára hágni... valami kakilásos küldetésről, ezredesről és hasonló egyéb dolgokról fecserészett röhögve amit én is szvélyes kacagásokkal kísértem... Áda kidőlt az árkunk előtt a gazba... és egy macskapisis fűvéget rágcsált... tiszta zombikóma...

a nyár egyik legjobb napja volt....:)