Dalma! ezt csak Neked... ;)

kedd reggel nem túl nagy örömmel konstatáltam az éjjel történt vihar maradványait... azt hittem befuccsol a tervem, miszerint Dalmáékat kéne elkápzáztatnom jelenlétemmel, hol is máshol mint Zánkán ahol csodás nyaralásuk éppen 4. napját töltik... már a meteorológia vizsgálódások mélyére ástam volna magam, ha nem hív Dalma és mondom neki hogy lehet hogy mégsem megyek... hallottam a hangján hogy nem ez a legjobb hír amit valaha hallott így mondtam de ha jó az idő röpülök:) aztán Zoli kicsit később visszahívott mégpedig ezzel a szöveggel: "ne fossá, béke van!":D szóval nem fostam mert béke volt. így elindultam zámyolról a 11es busszal hogy elérjem fehérváron a 12es zánkai vonatot:) vonat indulása előtt kb 10 perccel értem oda a pályaudvarra (hogy teljesítsem életem első egyedülvonatozását...) de még jegyet kellett vennem meg innit mert a nagy loholás és a fülemet tépő 50000 szatyor cipelése közben mintha egy kissé megszomjaztam volna. jó drágán fosztogatják a vizet, az már bizonyos:Pszóval amikor is magamhoz szoríthattam ama értékes nedűt mely sokmillió ember szomját csillapítja nap mint nap mint nap megkönnyebültem hogy még nem ment el a vonat.bár még az is jobb lett volna... összesen háromnegyed órát késett, már majdnem földbegyökerezett a lábam mire megérkezett...és újabb 5 perc mire el is indult:P szóval durván egy órás késésssel érkezhettem zánka-köveskálra hol Zoli már várt rám. elindultunk az üdülő felé és közben beszélgettünk. ne kérdezzétek miről, úgyse tudnám (biztos nagyon fontos lehetett...:P:D) megérkeztünk. mindneki aludt. de Dalma azért felkelt nekem:) leültünk kajálni és nem kellett sok idő míg otthon éreztem magam ott is:) aztán Ábel is felkelt... olyan édes nyuszibogár.:) meglátott és megint olyan huncut zavarban lévő fejet vágott ( a kedvencemet...:)) beleült az ölembe és már ettünk is:) délután 5 körül felmerült az a kérdés menjünk e strandolni??? hát hogyneee:) elmentünk a zánkai gyerekstrandra ahol mindenki nagyon élvezte a rőöppke fürdőzést... sajnos ki kellett jönni ugyanis édes LIlikukacon furcsa fázásos lila foltok jelentek meg:Pközben a Dalma meg az én polom is csupa csupa víz lett és fagyoskodhattam egy bikiniben:P hazamentünk, és mire eljutottunk a vacsihoz már elég késő volt ahhoz hogy elmenjünk valahova így megterítettünk a teraszon és nekiálltunk szendvicseket zabbantani. Ábel édesen motyogta: csicsi csicsi... ez azt jelenti ő megy csicsibe... ott maradtunk 3an... hát akkor aztán "elszabadult a pokol" :D annyira röhögtem mint 2 néger:D meg persze Dalma meg Zoli is... de ők inkább rajtam:P szerencsére elég hamar sikerült megnyugodnom és innom tovább finom jegestejes kávémat mígnem Dalma elkezdett valamit magyarázni valamilyen fingós kilyukadásról... szegény Zoli! a számban már félig megmelegedett jegestejes kávéval találtam szemben magát nagyon kevés időn belül...:D:D a kajájáról sem sajnáltam a cuccot:) de úgy tűnt nem zavarta a dolog mert ugyanolyan jóízűen nyamoggta tovább királyi lakomához hasonlatos vacsoráját. tehát jó volt:) elment aludni. Dalmával ketten fennmaradtunk még egy pöttyet dumálni meg satöbbi...aztán végülis egy ágyban kötöttünk ki és úgy aludtunk aznap reggelig. és innentől már túl hosszú lenne... :)