Csoda

ma avattak "hivatalosan" önkéntes kórházi segítőnek. klassz érzés , kaptam köppenyt, aminek ugyan laktózmentes tej színe van, és "ápol és eltakar", de a viselése mégis némi büszkeséggel tölt el. anya, s 3 kollégája is ott volt, hoszen őket is ma "avatták". csak kicsit más helyre kerültünk. anyáék 4en a pszichiátriára, én pedig teljesen egyedül a csecsemő és gyerekosztályra. először úgy volt, csak a gyerekeknél lehetek, de a főnővér végül azt mondta, megmutatja a csecsemő-újszülött osztályt is. sőt ha rendszeresen járok, még ott is "dolgozhatok" majd. :) biztos azért engedte meg, mert többek között bugaátos vagyok, s mert szülésznő szeretnék lenni. nos nagyon jó volt a délelőtt. fél órát beszélgettünk a nővérszobában, majd bemutatta az egész osztályt. körbevitt minden szobán. sőt!! kezetfoghattam mélyentisztelt Főorvosúrral is. :D egyedül vagyok ezen az osztályon mint önkéntes, ez kicsit jó. atzán... elmondott néhány körülményt, mi lesz a dolgom, ssatöbbi... aztán zt mondta menjünk az csecsemőosztályra. ott voltak párhónapos, 1-2 éves édes kis csöppségek. volt egy 5 hónap körüli nagy, kékszemű szőkehajú tündér... de aztán ahogy közelebb mentem, furcsa hangot hallottam... a főnővér mondta: egy cső van beépítve a tüdejébe... és csak szörcsög. születése óta a kórházban él... ott már majdnem sírtam... aztán továbbmentünk az újszülöttekhez, de akkor mondta, hogy ide nem mehetünk be, csak benézhetek az ajtón. tele volt inkubátorral,de üresek voltak. aztán jött egy másik "fő"nővér, aki mondta, hogy bemehetek ha húzok lábzsákot. hát húztam lábzsákot és hagytam hogy vezessenek. először csak üres inkubátorok... aztán... nemüres inkubátor... amikor meglátttam... nem tudtam visszatartani a sírást.... csak jött, jött és néztem pár centíről azt a kis embert.... olyan picit hidd el még életedben nem láttál. 1100gramm volt az egész édes kis emberke... a szívem majdnem meghasadt.... úgy éreztem magam...nagyon rossz volt. de mégis él!!!! Isten kegyelméből.... a nővérkék mindent megtesznek azért, hogy ezek az édes apró lények fejlődjenek és elsősorban túléljenek. voltak ott kicsit nagyobb babák: 29. hétre megszületett, 34. hétre megszületett... és volt néger baba is :) tündéri volt. voltak kis ikrek... volt 1300grammos kisbaba is.... és ahogy a branüll ott van abban a csöpp kézben... szívszorító látvány, s mégis lélekben felemelő... és ezentúl én hétvégenként majd becaplatok, felveszem a laktózmentestej színű köppenyem, belebújok a fehér kis cipellőmbe, és járok körbe beszélgetni, játszani, adni, kapni, de legfőképpen SZERETNI...