fura dolog ez a ember...

itt ülök, s olvasom a rges-régi , mégis önmagamhoz teljes mértékben hű írásaimat... atomdurván sokat változtam, s mégis én vagyok. fura egy dolog, az már bizonyos.
viszont vannak dolgok, amik sohasem változnak. pl: ugyanolyan idiótaságokat vagyok képes közzétenni, mint annakidején.:)vagy pl: szeretem a hellokittyt, a rózsaszínt, a rózsaszínt, a rózsaszínt, az epret, a rózsaszínkupakos ásványvizet, a nevetést, a rózsaszin cukorparfümömet, az áditól kapott rózsaszín-piros babzsákos labdát, a fura cuccokat, a 3 éves bakkkkancsomat, a barátimat, az élet apró örömeit, a a nyári záport lóméretű esőcseppek formájában, az ádi fura beszédstílusát, a debi csigalassúságát, a dalma szépségét, a dávid idiótaságát, a dóra komolyságát, a miri kifinomultságát, a borbálka kreatív agyát, az ursul ötleteit,a pocok könyékfogdosását és torokkköszörüléseit, a szabinka hülye felnevetésit,az andor kígyóuborka-fejét és így toovább és így továbbb... :)

SZERE- lem, - tet

a dal szerint így van: szeretni valakit valamiért...

szerintem meg így : szeretni valamit valakiért... <3

évi nagy ballépése...

szóval. most egy igaz történetet feldolgozó irodalmi művet fogok bemutatni.

2010. február 18. csütörtök , 15 óra körül.

képzelj egy egy igazi sallay évit. ha megvan, képzelj mellé egy dobrovszki dórát. ha ez is megvan akkor képzeld azt, hogy nagyon idióták. dóri mondja: bújjunk el a szabi elől. évi mondja: jó.

dóri mondja: irány a fiú vécé. évi nem szól csak fut. fut. egyszer csak hopp. felmostak. évi elcsúzsik. akkorát zakózik mint soha előtte (s nagyon reméli iutána sem). dóri megy. röhög. fogja, mondja: évi kelj fel. évi azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. évi mondja: dóri ne röhögj. dóri mondja: de nem bírom. dóri fogja évi kezét. évi is röhög. évi nem tud felállni. sírva röhög. évinek zsibbad a fenék-dereka. évi megijed. már csak sír. nagyon sír. jön egy tanár. bepánikol. elszalad egy másik tanárért. évi sír. ül a vizes földön. remeg. fél. izgul. ZSIBBAD. jön a másik tanár. hoz széket. felültetik. évi jobban van. tanár2 mondja: adja meg az anyukája telefonszámát. évi megadja. tanárnő elviharzik. anyuka nem veszi fel. hát hívja a mentőt. évi mérges, hogy mentőt hívnak. várják a mentőt. évi röhög saját szerencsétlenségén. már megérkezett szabi és kriszti. együtt röhögnek. a tanárok megvitatják: évi az órákon is éppen ilyen vidám. jön a mentő. a mentős fiú egy helyes srác. brad pitt és george clooney (?) is megirigyelhetné. segít évinek felállni. évi haza akar buszozni. nem hagyják. beülnek a mentőbe. szabival. a helyes mentős srác felveszi évi adatait. kiderül két utcával egymás mellett laknak. évi boldog. megint röhög. beérnek a kórházba. traumatológia. orvos nyomkod, évi jajjgat. irány a röntgen. befekszik. kész. vissza a traumatológiára. évinek semmi baja. haza akar menni. hívja anyáját. közben megérkezik 1 órás tévelygés után dóri, kriszti a cuccokkal. évi anya jön. pont akkor hívják be évit. évi bemegy. orvos néz. magyaráz. semmi baj. évi boldog. mehet suliba. kijön. hazamegy. lefekszik. semmi baja.

hát ennyi. :)

barátosném figyelmébe ajánlanám... :)

Csoda

ma avattak "hivatalosan" önkéntes kórházi segítőnek. klassz érzés , kaptam köppenyt, aminek ugyan laktózmentes tej színe van, és "ápol és eltakar", de a viselése mégis némi büszkeséggel tölt el. anya, s 3 kollégája is ott volt, hoszen őket is ma "avatták". csak kicsit más helyre kerültünk. anyáék 4en a pszichiátriára, én pedig teljesen egyedül a csecsemő és gyerekosztályra. először úgy volt, csak a gyerekeknél lehetek, de a főnővér végül azt mondta, megmutatja a csecsemő-újszülött osztályt is. sőt ha rendszeresen járok, még ott is "dolgozhatok" majd. :) biztos azért engedte meg, mert többek között bugaátos vagyok, s mert szülésznő szeretnék lenni. nos nagyon jó volt a délelőtt. fél órát beszélgettünk a nővérszobában, majd bemutatta az egész osztályt. körbevitt minden szobán. sőt!! kezetfoghattam mélyentisztelt Főorvosúrral is. :D egyedül vagyok ezen az osztályon mint önkéntes, ez kicsit jó. atzán... elmondott néhány körülményt, mi lesz a dolgom, ssatöbbi... aztán zt mondta menjünk az csecsemőosztályra. ott voltak párhónapos, 1-2 éves édes kis csöppségek. volt egy 5 hónap körüli nagy, kékszemű szőkehajú tündér... de aztán ahogy közelebb mentem, furcsa hangot hallottam... a főnővér mondta: egy cső van beépítve a tüdejébe... és csak szörcsög. születése óta a kórházban él... ott már majdnem sírtam... aztán továbbmentünk az újszülöttekhez, de akkor mondta, hogy ide nem mehetünk be, csak benézhetek az ajtón. tele volt inkubátorral,de üresek voltak. aztán jött egy másik "fő"nővér, aki mondta, hogy bemehetek ha húzok lábzsákot. hát húztam lábzsákot és hagytam hogy vezessenek. először csak üres inkubátorok... aztán... nemüres inkubátor... amikor meglátttam... nem tudtam visszatartani a sírást.... csak jött, jött és néztem pár centíről azt a kis embert.... olyan picit hidd el még életedben nem láttál. 1100gramm volt az egész édes kis emberke... a szívem majdnem meghasadt.... úgy éreztem magam...nagyon rossz volt. de mégis él!!!! Isten kegyelméből.... a nővérkék mindent megtesznek azért, hogy ezek az édes apró lények fejlődjenek és elsősorban túléljenek. voltak ott kicsit nagyobb babák: 29. hétre megszületett, 34. hétre megszületett... és volt néger baba is :) tündéri volt. voltak kis ikrek... volt 1300grammos kisbaba is.... és ahogy a branüll ott van abban a csöpp kézben... szívszorító látvány, s mégis lélekben felemelő... és ezentúl én hétvégenként majd becaplatok, felveszem a laktózmentestej színű köppenyem, belebújok a fehér kis cipellőmbe, és járok körbe beszélgetni, játszani, adni, kapni, de legfőképpen SZERETNI...