van, akit elvesztettem, van akit jobban megismertem, van akit megszerettem, s van akiben csalódtam. Életemben először mérges voltam Istenre, 5öst kaptam matekból, a nyáron szinte nem voltam itthon, kicsit tudokmár angolul, megszerettem a karalábé levest, meguntam a krémtúrót, voltam ukrajnában, őszintén megöleltem az Emőt, Debivel 2 órán keresztül feküdtünk az ágyban, csendben, s közben olvastunk, mint egy öreg házaspár, lepisiltem a suliban a vécé tetejét, mert azt hittem fel van hajtva, 12.-es lettem, megint levágtam a fru-frum, a többi hajam hosszú, tudom, hogy mi szeretnék lenni felnőttnek, szeretem a pirosat, a kedvenc filmem már nem a p.s. i love you, hanem a szerelmünk lapjai, űberbrutál érzékeny lettem, utálom a szerelmet, és soha többé nem leszek szerelmes, nyáron (nagyon) megszerettem az Annát és a Katit, aludtam zámolyon nem a dóráéknál és nem is a debiéknél, körbebicikliztem a balatont, 2 hétig voltam a Balatonparton, de csak 1szer fürödtem, nyár óta legalább 3szor voltam szerelmes (pedig ugye sose leszek...), nem ismer meg a Lili ( =/ ), híztam egy mázsát, leszoktam a sminkelésről.... aztán újra rászoktam, a Debi után Anya a legjobb barátnőm, egyre jobban ítélkezem, hiányoznak a cigánygyerekek, mostmár többet tanulok, mint eddig, nem írok rendesen blogot, és sokszor irigykedem másokra. dióhéjjban ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése