A szeretet egyértelmű...

... vagy igent mond

vagy nemet.

De a kettőt egyszerre nem mondhatja, mert akkor meghasonlik önmagával.

A szeretet sokszor szenvedéssel jár, hiszen akár határozott NEM-et vagy IGEN-t mondunk valakire, vagy valamire, vállalnunk kell, hogy a visszautasítással - vagy éppen a teljes elfogadással - fájdalmat okozhatunk embertársunknak

vagy

rendetlen vágyaink megzabolázásával éppen saját magunknak.

Mégis,

aki ezt a szenvedést nem vállalja, nem ismerheti meg az Isten mélységeit, ahol a fájdalom és az öröm egy ízzé forrnak össze az áldozat tüzében.

IGEN, szeretlek...

gondolkodik...

https://www.facebook.com/help/contact.php?show_form=delete_account

http://zalaihirlap.hu/fooldal-BUnUgyek_balesetek/20110122_ongyilkos_varpalota#s=rss

Nem tudhatod, hogy kinek, s mikor van szüksége egy jó szóra, bátorításra és szeretetre. Ezért próbáld mindig mindenkinek a legjobbat nyújtani, ami csak tellik tőled.

Örülj, ha van hited, s mégjobban ha a hited Istenben gyökerezik.

m.t.

http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Zrinyi.htm

Exit---->

Ugye...ezt szokták kiírni a nagyobb vagy tökmindegy mekkora épületekben, amikor a menekülő útvonalat jelzik...

Azt hiszem, most az én életem is menekülés.. de nem a jófajta. De bolond vagyok, jófajta menekülés valószínűleg nem is létezik...

Szóval menekülök... emberektől, a problémáktól, a saját gondolataimtól, érzéseimtől... legszívesebben visszamennék a múltba... az sokkal puhább volt, kellemesebb, melegebb... most hideg van, minden éles, sziklás, kényelmetlen és kellemetlen... néha jönnek a hétköznapokba jó pillanatok, pár perc, akár pár óra.. de, amikor a boldog időknek vége... akkor kezdődik elölről, vagy inkább folytatódik a céltalan létem... nincsenek céljaim, se álmaim. Nincs tervem a jövőre. Nem akarok felnőni... s nem akarok felelősséggel tartozni magam és mások iránt...

Azt hiszem, már talán annyi szeretet sincs bennem...

desperate housewives

http://nezzsorozatokat.info/?s=45

a pécsiek, MEGA pécsi szilveszter

hát... nem, nem hát... hanem... DEJÓÓVOLT!!!

végrevégrevégre jól éreztem magam!! már oly régóta nem, és most... CSODA!! olyan spontán jött, hogy menjek, s végül zsírkirály lett:) akadnak ám PécseTT igenis nagyonjófej emberek. És végre úgy éreztem magam, mint amikor az ifink arany/fény/virág- korát élte, még 2 éve. Pont olyan jó érzések árasztottak el, s nem akartam hazajönni.

A programok:

30-án este érkezés, kaja, beszélgetés, 7 órakor komolyzeneikoncert, ami 2 órásnak lett beígérve, s képzeletemben egyenlő volt a kínhalállal, DE ennek ellenére élveztem! mitöbb: minden "számhoz" elképzeltem egy jelenetet, természetesen saját főszereplésemmel :)

31-én "reggel" 10 órakor keltünk (emővel kopjáresztiéknél aludtunk), s majd' délig ágyban voltunk. felkeltünk, ebédeltünk (fél3kor), készülődtünk, s háromnegyed 5kor elindultunk az imaházba a fél 5-ös programra:)

Istentisztelet, fehérvári pantomim, pécsi ifiénekkar, konzervatívan taps nélkül :P

majd a gyüli haza, ifivel meg közös ebédesvacsis kaja. utána ismerkedős játék, nevetés, nevetés nevetés... aztán visszaszámlálás, koccintás pici műanyag kávéspoharakkal ÉS igazi pezsgővel...:)

sikítás, túlcsorduló öröm... majd hajnali 1-4ig a városban császkálás, feladatok megoldása a minusz15 fokban, mert ugye az túl normális lett volna, ha az imaházban vetélkednek a csapatok...:)

jóvolt... és már régen hiányzott valami/valaki ennyire... <3>