Azt hiszem, most az én életem is menekülés.. de nem a jófajta. De bolond vagyok, jófajta menekülés valószínűleg nem is létezik...
Szóval menekülök... emberektől, a problémáktól, a saját gondolataimtól, érzéseimtől... legszívesebben visszamennék a múltba... az sokkal puhább volt, kellemesebb, melegebb... most hideg van, minden éles, sziklás, kényelmetlen és kellemetlen... néha jönnek a hétköznapokba jó pillanatok, pár perc, akár pár óra.. de, amikor a boldog időknek vége... akkor kezdődik elölről, vagy inkább folytatódik a céltalan létem... nincsenek céljaim, se álmaim. Nincs tervem a jövőre. Nem akarok felnőni... s nem akarok felelősséggel tartozni magam és mások iránt...
Azt hiszem, már talán annyi szeretet sincs bennem...
Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz bennem?
VálaszTörlésBízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
Zsolt.42: 6.
ui.: Isten már megtette az első lépést. Nem tennél te is felé egyet?
Szeretettel: Olga