Indul a mandula

Pénteken, közvetlenül a szóbelim után már NEKEM is hivatalosan nyár volt. Kezdődött a kertipartyval, meg az emőcsalvással, másnap azért volt némi hivatalos színezete a napnak, mert megkaptam az érettségi bizonyítványomat, de utána kalap kabát, többet ugyan be nem teszem semmmmmimet sem abba a Vali által "GREEN LAGER"-nek titulált épületegyüttesbe. Soha! najó... még kell iskolalátogatási... :O

Ja, a szombat! Verőce, haza. A vasárnap volt a legizgibb! meggyet magozhattam édesanyámmal. Szerintem a legjobb program. Ja és megtaláltam a neten a régi kedvenc sorozatomat, amit innentől bűntetlenül nézhetek ha van időm. ( a címe tabu, mert íírtóóó gááz )

Aztán... végre kihímeztem a kedven bikinim, ami immáron a 4. nyarát fogja sínylődni, mert amit tavaly vettem azt mégsem szeretem annyira, mert nem rózsaszín és nem fodros, ezáltal semmi, de semmi az égvilágon nincs benne, ami Évisssssé tehetné. Ez van. Remélem megterem még valaha egy hasonlatos bikini, tökmindegy mennyiért, megveszem!

Ma meg felkeltem, elindultam futni, de fújt a szél, így kínkeserv volt, mert nekem a szél kicsípi az orromat meg a torkomat a sok levegővételtől.

Kedden s szerdán is megyek Pestre, de csak szerdán fogunk szórakozni... megyünk vidámparkolni. Meg ha lesz suskám, akkor virítom :O :D

Ezenkívül tervezek napozni, Anna Kareninát, Nyomorultakat, Bűn és bűnhődést olvasni, valamit varrni egy szoknyát, amilyet már régóta akarok. Venni kéne még egy csomó szép dolgot, csak nincs rá keret. Szegény az eklézsia.

Pár nap múlva megyünk bicótúrára, ami remélem legalább olyan jó lesz, mint tavaly. Idén kihagyjuk SpeakOut-ot, meg a Ukrajnás Nagydobronyt =/ De helyette lesz Barcelona, Oviedo és 5 kilóméterre lakni az óceántól című fejezet. Ne irigykedj, csak 1 hétre megyünk... :P :)

Július 27-én 9 órától pedig izgatottam fogom olvasni... ami most még titok. uccse érdekelne.

Megyek, munkáhozlátni, nem bírok semmittenni.

Cvikipuszi

végre...

VÉGE.

Auswitz- Birkenau

Holnap 11:45-kor megkezdődik életem leghosszabb pár órája, amely valószínűleg - kisebb, nagyobb túlzással - hasonlatos lesz egy munkatárborhoz. Aztán kitugggya?? Lehet, hogy Auswitzból átkerülök Buckenwaldba... Szóval eképpen indulok utamra mindjárt, hogy a maradék rahedli tételt valamilyen csoda folytán pár óra alatt a fejembe tömjem. Egyébként tök olyan érzés, hogy amit újként olvasok az kiszorítja a régebben megtanultat. Úgy érzem, hogy semmit sem tudok... :O

kibírom

már csak 55 tétel és 8 nap választ el attól, hogy végleg SZABAD ember lehessek... Örökre búcsút mondok annak a zöld épületnek ott a Gyümölcs utcában!

Ágyő

NEM akarsz félszívű követőt

Nehéz volt, de eljutottam idáig. Természetesen nem vagyok büszke azokra a dolgokra, amiket meg "kellett" tennem ahhoz, hogy kiforrjon bennem egy végleges döntés: nem akarok félszívű követő lenni. Nem akarok "csakúgy" csinálni semmit. Még hosszú út áll előttem, s tudom, hogy Isten már várja, hogy új legyek, s teljes szívből kövessem. De most még nem állok készen. A döntés, miszerint valamikor teljes szívű követővé, s ezáltal teljes emberré válhatok már megszületett, az időpont azonban még kérdéses. Tudom, hogy a világon majdnem mindent el lehet dönteni agyban, s el is kell. De tudom, hogy amíg nem vagyok képes otthagyni, elengedni, felszámolni életem bizonyos pontjait gúzsba kötő dolgokat, addig nem lehetek "teljes szívű követő". Ehhez idő kell. De már ráébredtem.

A varrónők nem fél szárú nadrágokat varrnak, a virágok nem csak félig nyílnak ki, s a Nap sem csak félig kel fel, ha úgy tartja kedve. Minden TELJESEN megtörténik, befejeződik, hogy rendben, zökkenőmentesen mehessen az élet tovább.

Tudom, hogy az egyik hatalmas hibám 4 éven keresztül az volt, hogy Isten csak félig lakhatott a szívemben, a másik fele mindig valaki másé volt, vagy mással volt tele.

Most lehet, hogy még a felébe sem engedem be.... tele vagyok olyan vágyakkal, kívánságokkal, álmokkal amelyekkel önmagukban egyáltalán nincs gond, csak az, hogy ezek állnak az első helyen, hogy nem gondolok másra, csak ezekre...

Nem nem nem és soha többet NEM akarok félig csinálni valamit, ami meghatározza az életem, s nem akarok nyüzüge, hiteltelen, fél szívű keresztény lenni. Bőven sok van belőlük.

Tehát vagy csinálom, vagy inkább nem. Mint amit a Révész Balázs is mondott egyik ifin: Vagy legyél naggyon forró, vagy jjééghideg, de langyos SOHA.

Túl sokáig voltam langyos, aztán hideg... ideje, hogy tűzben égjek, s hihhhetetlenül forró legyek. Ámen.