NEM akarsz félszívű követőt

Nehéz volt, de eljutottam idáig. Természetesen nem vagyok büszke azokra a dolgokra, amiket meg "kellett" tennem ahhoz, hogy kiforrjon bennem egy végleges döntés: nem akarok félszívű követő lenni. Nem akarok "csakúgy" csinálni semmit. Még hosszú út áll előttem, s tudom, hogy Isten már várja, hogy új legyek, s teljes szívből kövessem. De most még nem állok készen. A döntés, miszerint valamikor teljes szívű követővé, s ezáltal teljes emberré válhatok már megszületett, az időpont azonban még kérdéses. Tudom, hogy a világon majdnem mindent el lehet dönteni agyban, s el is kell. De tudom, hogy amíg nem vagyok képes otthagyni, elengedni, felszámolni életem bizonyos pontjait gúzsba kötő dolgokat, addig nem lehetek "teljes szívű követő". Ehhez idő kell. De már ráébredtem.

A varrónők nem fél szárú nadrágokat varrnak, a virágok nem csak félig nyílnak ki, s a Nap sem csak félig kel fel, ha úgy tartja kedve. Minden TELJESEN megtörténik, befejeződik, hogy rendben, zökkenőmentesen mehessen az élet tovább.

Tudom, hogy az egyik hatalmas hibám 4 éven keresztül az volt, hogy Isten csak félig lakhatott a szívemben, a másik fele mindig valaki másé volt, vagy mással volt tele.

Most lehet, hogy még a felébe sem engedem be.... tele vagyok olyan vágyakkal, kívánságokkal, álmokkal amelyekkel önmagukban egyáltalán nincs gond, csak az, hogy ezek állnak az első helyen, hogy nem gondolok másra, csak ezekre...

Nem nem nem és soha többet NEM akarok félig csinálni valamit, ami meghatározza az életem, s nem akarok nyüzüge, hiteltelen, fél szívű keresztény lenni. Bőven sok van belőlük.

Tehát vagy csinálom, vagy inkább nem. Mint amit a Révész Balázs is mondott egyik ifin: Vagy legyél naggyon forró, vagy jjééghideg, de langyos SOHA.

Túl sokáig voltam langyos, aztán hideg... ideje, hogy tűzben égjek, s hihhhetetlenül forró legyek. Ámen.