"Sohasem unok bele abba hogy jót tegyek veled." Jeremiás 32,40

Isten soha de soha nem un bele abba hogy velünk, nekünk jót tegyen, megáldjon és mindenkinél jobban szeressen! hihetetlen...bár már elég régóta élek "hívő életet" de mindig újra és újra rá kell döbbennem arra, hogy Isten hatalmas...és hogy mindig minidg megbocsájt...és olyan helyzetekben is velem van amikor a legkevésbé sem számítok rá és pont akkor küldi az áldását, amikor úgy érzem én vagyok a legalantasabb ember, aki sohasoha nem érdemelne meg ekkora kegyelmet,szeretetet!

anniyra hálás vagyok, hogy Dalma imádkozik értem nap mint nap mint nap, hogy legyen áldott minden napom az iskolában.... eleninte tökre nem érdekeltek az osztálytársak... vagyis őszintén szólva 2 évig le sem kakiltam őket, sőt utáltam bemenni közéjük. őszinte leszek: utáltam őket.

hiába tudtam hogy nem szabad...és őket is szeretni kell meg elfogadni..nem ment! tavaly még párszor imádkoztam is értük de aztán úgy éreztem, hogy fölösleges: már csak úgyis 2 évet kell kibírnom velük. tudni kell nyár végén...vagyis az utolsó iskola előtti napokban hasmenés, hányinger és sírás tört rám... utáltam a tudatot, hogy nekem oda kell járnom, közéjük kell tartoznom. persze az első nap meg is kaptam a legnagyobb leszúrást az osztályfőnöktöl. akkor kicsit visszavettem az "undokságomból" de ettől ugyanúgy utáltam bemenni. tegnap óta áldás lett a suli. komolyan! hihetetlen!! nem utálok iskolába járni, tanulni...sőt a legfontosabb: elfogadtam az osztálytársaimat úgy ahogy vannak, amilyenek... nem szólok be senkinek, még annak sem akire kiült az irántam érzett utálata és állandóan csak piszkál...de szerencsére ebből csak1-2 van:) a többiek (meglepő módon) nem piszkálnak, nem szólnak be és határozottan más a légkör...:D nagyon jó. persze még mindig akad olyan gyermegdeden idegeítő osztálytársam aki idegesít...de pikk pakk lenyelem, és akövetkező pilllanatban már mosolygok....:D:D boldog vagyok, mert tegnap egyik órán kiderült,hogy nem is egy osztálytársam érdeklődik Isten...vagyis inkább az ifis gyülis dolgok iránt... kapásból szünetben 3 lány "sereglett" körém, és tök jót beszélgettem velük...:D:D akikkel még sosesose:P aztán másik szünetben a két legszótlanabb osztálytársammal is dumáltam pár meglepően értelmes mondatot...és nem csak én bezséltem!!!:D:D szóval kirrráááááááállymód:)

rettenetesen örülök, mert tudom, hiszem Isten használni akar...:D

itt vagyok Istenem, hogy tegyem akaratodat....