Ábééé

ma is voltam dalméknál... ez már nem meglepő mert a hetem 2/3 ad részét (rosszabb esetben) ott töltöm. dalma azt mondta hogy akár oda is költözhetnék... nem rossz ötlet, dehát a kötelességek itthon tűkön ülve várnak rám... szóval nem tehetem. bár jövőhéten hétfőtöl csütörtökig ottalszom náluk mert zoli valamilyen továbbképzésre megy csehországba vagy valami hasonlóan nem szimpatikus országba... na de ami még nem történt meg arról nem is fecsegek...

szóval ma dalmáék. hát a megszokott program. amikor odaérek ábel az estetek 90%-ában még csicsizik, de lili ma nagy meglepetésemre tárt karokkal és hatalmas mosolyok kíséretében fogadott:) hihetetlen módon cuki. a szokásos: a konyhában ülönk, dalma főz én etetem a lilit vagy csak összevissza "dobálgatom" (és közben úgy csinálok mintha értenék hozzá...:D) elkészül az ebéd, hallom ábel nyitja a szobaajtót és jön... kukucskálva huncutul lesi -vajon Ábééé OTT ül már..???-

és igen, ott ülök megszokott helyemen... ábel odajön , megölel és közben huncut tekintetttel végigmér engem majd a konyha helyzetét és nyugtázza: oké minden a helyén, anya mosogat /vagy főz, lili kuksol a kis hordozóban, én pedig büszkén az Ábééé ölében (aki én vagyok, ha eddig nem esett volna le)... ennél jobb nem is lehetne. szép lassan belekerül a székébe mert ebéd.

igen, az evés... az általában hosszas történet. ÁLtalában.:D az evés uncsi és hosszú folyamat nem is nagyon firtatom... aztán egy kis játékszerű időtöltés és készülődés a sétára.. ábel ekkor jött rá hogy neki nagyon kell kakilnia...így spuri a budira és jönnek az ijesfajta hangutánzásos szavak: nyomdd nnymmúúúú valami ilyesmi (nemtom hogy kell írni:P) és kakilt, csak kakilt és még minidg kakilt... közben dalmának csodálkozva tettem fel a következő kérdést: egy ekkora csöpp gyerekben hogy fér el ennyi kaka??? télleg sok volt... (remélem ezzel nem sértem ábelem személyiségi jogait!!?!?!?!) aztán tök örltem hogy vége, mert már kezdett felállni a vécéről majd ráállt a vécé lécére... és épp előtte játszottam el a gondolattal hogy milyen vicces lenne ha belesne a kakiba... és beleesett...vagyis csúszva belelépett...csupa kaka volt az egész lába... dalma gyorsan bedobta a kádba én meg hogy hű legyek a myvipes foglalkozásomhoz beálltam vécépucolónéninek...:D aztán ezt a bakit nem követte másik. elindultunk a haleszba kocsival. jókat játszottunk, csúszdáztam még én is:) tök jó volt. aztán lilikukaccal elmentem hogy a közelben vízlelőhelyre leljek, de csak egy bolt volt, az is messze... de nekivágtam. lili ott a kezemben a sapkáját szopogatván és a járókelők megnéztek, nem is kicsit. iszonyat sok pillantás létezik: van sima megvető, van olyan ami inkább megbotránkozott, van semleges, van olyan amiről sugárzik a csodálkozás és minden pillanatban ha nem nézek oda engem meg a lilit bámul és amikor rápillantok úgy csinál mintha nem is minket bámult volna 2 percig... aztán van a boltos néni kedves tekintete, amiből egyértelműen az sugárzik, hogy meg van arról győződve hogy az én gyerekem... az vicces. bementünk a boltba egyből letámadta a lilit és télleg cuki volt (mármint a boltos nőci) és hogy lili még jobban mélyítse azt a hitet a nőben hogy télleg az én ivadékom a cicimbe kapaszkodba odabújik hozzám, télleg mintha a mamija lennék... nem kell több az eladónak rögtön rákezdi: hát üntyürü - pünytyürü hát de édes itt valaki, hát jujjjujujj... odabíjuk, de édes... és egyéb hasonló mondattöredékek... aztán egy kedves mosoly és egy felnőttes "vsiszlát"-tal megoldódik az, hogy tovább nem kell hallgatnom a nőt... visszafele úton is végis- végig csupa érdekes tekintet...hasonlóak mint az előzőek... szóval durva, hogy miket le nem lehet olvasni az emberek szeméből... mindegy. szóval vissza, azaz haza. abban semmi extra... még negyed órát voltam náluk és jöttem haza a fél 8 as busszal... és töröm a fejem hogy mi hogy legyen az elkövetkezendő 2-3 ben....

:P

nincs kedvem írni... fáradt vagyok.. csak pár órácskát aludtam...

szombattól

szombaton foggalmam sincs mit csináltam, csak a délutánra emlékszem. 5re mentem dalmáékhoz, mert az utolsó házaspáros alkalom volt és megkértek vigyázzunk (dórával) a pöttymanckákra:) már megszoktam, hogy nem tudok semmit épkézláb megcsinálni és megúszni velük...:P mondhatni így is: teljesen kétbalkezes vagyok,de mivel dóra is velem van, íyg a kétbalkéz megduplázódik tehát 4balkezesek vagyunk.

szóval búcsúzás dalmáéktól. elmentek. hagyott nekünk kaját meg sütit, túlnyomó többségben a sütit választottuk:) ábel aznap itt kezdte pályafutását. csupa csoki volt mindene, de mivel nem vagyok túl szívbajos hagyni szoktam had élje ki gyermeki hajlamait, persze bizonyos keretek között. tehát nem zavar ha az asztalon lévő sütibe belefejel vagy hasonlók. persze ezeket a maszatolásokat hosszas vízpocsékolós mosakodások követik (dalma ez csak neked, hogy megnyugodj:)) szóval ha tiszta a gyermek akkor irány a szobába játszani. lili bárhogy bárkivel bármivel elvan, tehát vele nincs sok gond. ha teli a poci és nnem a süt a szemébe a nap akkor minden rendben és néha még rám is mosolyog a mogyorótartogatos lilikukac pofijával:) szóval játék amihez nem sok energia volt így kb abból állt hogy ábel a hátamon ugrált és minden másodpercben szegényebb lettem pár szál hajammal:P jött a fürcsimürcsi ideje meg a kajci:) szépen lement mind, lilinek kivasaltam a rugdalozóját megkapta jólmegérdemelt inycsiklandó nyálcsorgató tápszerét (még a szaga is szörnyű...:P) és szépn lakmározott. közben gondoltam csinálok vacsit, ami ebből állt: egy lkevés faygasztott kukorica cukorral. persze megfőzve:) de azért hogy ne legyen minden ilyen idilli szétszedtem az ablakra rögzített zöld színű vászon vagy fogalmam sincs milyen reluxát, és miközben nagy sóhajtgatások és "ábel szállj le a székről" és "ábel hagyj már" mondatok kíséretében megkíséreltem visszaszerelni és eredeti állapotába visszavarázsolni a 'reluxát' lili olyan hatalmasan pukizott, hogy csak röhögni tudtunk. ez volt a kisebb baj. de a puki nem is puki volt,hanm inkább kaki. de olyan szinten hogy szegénynek méga lába is meg a rugdalózója meg mindene kakikás volt. gondoltam: kezdődik:)

elvittem hogy átöltöztessem de rájöttem hogy anniyra rossz a helyzet hogy így a fürdés után 1 órával újra mehetünk fürcsizni aminek lili újfent nagyon nem örült, így kedvesen végigbömbölte az egészet hogy minden a helyén legyen.ezután megint csend, béke, nyugalom:) milyen nagyon meg tudom becsülni azt mostanában...:):P negyed 11kor jónak láttam ábelt erőszakkal vagy anélkül ágybatessékelni. hát nem volt olyan egyzserű mint reméltem. 22:20 kor bevittem a szobájába ahol lili már csicsizett, de ábel a sirásával (amit inkább hisztinek titulálnék) felkeltette, s lili nagy kék szemeivel végogkísérte ábel ágybatuszkolásásnak igencsak hosszú folyamatát. pontosan 22:37kor azaz 17 percel a titkos szobába való belépés után kiléptem onnan gőzölő fülekkel, vörös fejjel, és visszafolytott sírásosharaggal. sajnáltam ábelt, de közben azt éreztem hogy szétrobban a fejem. dórával bekapcsoltunk egy filmet hátha attó jobb lesz. de uyanúgy halottam a mérges hisztit. nem tudtam hoyg a szívem szakad meg vagy mi??? úgyhogy bementem hozzá. simogattam, dédelgettem, beszéltem hozzá. de semmi. ugynaúgy hisztizett tovább. nrm bírtam. kijöttem. és egyszer csak vége! olyan boldog voltam. és ahogy abbahaygta a sírást megjöttek dalmáék. kereken 23:00 volt. :)megnétzünk eg filmet aztán a madagaszkárt de 2 körül bealudtam. reggel arra keltem hogy ábel velem szemben áll és csupa csupa fekete a feje. óóóó, mondom ábel gyorsan mutasd meg mit csináltál. büszként odatanglizik a táskámhoz és mutat bele, én meg óóóóhh ne, Ábel a szempillaspirál. jajj ne... anniyra vicces volt ahogy ott állt hogy elkezdtem röhögni... édesapám olyan vicces:) szóval gondolhatjátok, ha így indult a regggel, mást már talán nem is kell írnom... :D

nyárkezdet

nincs egy csepppet sem nyárérzésem... egyszerűen semmi!! még a téliszünetben is több nyáriszünetérzésem volt... 

szar az idő... fingom sincs mivel tölthetném hasznosan az időmet... amiből jelenleg rengeteg van... előreláthatólag ma vigyázok két aprócsöpp bébire...ez hasznos. de hogyan tovább?? oké... holnap ittalszik nálunk a dóra... és azután???? nem akarom elpazarolni ezeket az értékes heteket!! amióta tavaly elkezdődött a suli a nyári szünetet vártam, és most hogy itt van... SEMMI értelmes nem jut az eszembe. van 1-2 előre lefixált hasznos, és szórakoztató, meg tökjó program.. de félek hogy kifutok az időből... féltem az időt. annyira kevés van belőle. lehetne legalább 48 órás egy nap, az tök jó lenne, de nem így van... tehát gazdálkodnom kell, amihez én a legkevésbésem értek:P

jah és   feketék a körmeim:) most olyan menőnek érzem magam:P najó nem... csak különös hogy nekem, pont nekem feketék a körmeim... és még tetszik is:)

hétvége

pénteken ifi után elmentünk Kimáékhoz mert nem volt otthon senki, de éreztem hogy szegény Kima kicsit frusztrált amiatt hogy olyan sokan odacsődültünk (ursi andor dóra miri joncus (kimi) én) nem ehettünk sokat... én nem is ettem a többiekkel...:P aztán megnéztük az apádra ütöket majd a kidobóst... már mindkettőt láttam... andor iszonyatmód nagyokat röhögött a fáradtságtól amit ursi nem tűrt( de csak kötelezőszerűen nem tetszett neki:P) szóval elmentem a filmek után fürdeni... olyan fél4körül lehetett... és fél 5körül sikerült is elaludni.. bár nagy nehézségek közt ugyanis andorral nem túl egyszerű az élet, csak azért mert férfi...:P:)

szóval fél 5kor alvás kb 7ig... mert akkor kima menthetetlenül felkeltett... jah és éjjel fogytam asszem 8dkg!:) szóval a fél9es busszal hazamentünk és csak fél12kor léptem be az otthonom kedves ajtaján mert addig ursinál tengettem értékes időmet. aztán "tanultam" valamit az eü. dogámra és kitakarítottam az egész házat!!!wááá... utána aludtam, másnap gyüli, IT. Úrvcasora, majd délután dóra meg én mentünk dalmáékhoz vigyázni a két kis tündérfalatmanckakukacnyuszátára:) jó volt az is... bár nincs olyan hogy ne történjen valami kisebb-nagyobb baki... ábel(meglepetés nálkül fürdés után belesett a vécébe...) de előtte még tekintettel arra hogy nem vagyunk elég fáradtak eláztatta a fürdőt... satöbbi satöbbi... de szeretem az ilyen napokat... és szeretem a manckákat... nélkülük már nem is tudnám elképzelni a heteimet napjaimat...szóval utolsó hét van a suliból, nem bukok se fizikából se matekból...:) úgyhogy minden a legnagyobb rendben. a bizonyítványom olyannyira pocsék, hogy ezt már én is szégyenlem, ezért egy imámban megígértem Édesapának, hogy jövőre télleg télleg jobban fogok tanulni... Tőle aztán nem tagadhatom ezt meg...

ez tök jó

a női lélek nem alkot, hanem megért. nem okoskodik, hanem megérez. nem tud, hanem megsejt.

már kéne írnom

olyan rég nem írtam... még erre is lusta vagyok. nem is tudom hol kezdjem... azt sem tudom mikor írtam utoljára...:P szóval akkor kezdem itt: pénteken ifi volt és utána ottaludtam zámolyon (minő meglepetés...) :) aztán másnap meg a dóra aludt nálunk:) és reggel vasárnap együtt mentünk imaházba. naggyon jó volt mert jöttek a hollandok, gospel kórus:) négerek meg nem négerek... annyira jól énekelt a nőci.. meg pesrze aranyos is volt. aztán túl korán lett vége, már délben... így Dalmáék meghívtak gyereknapra... kaptam az alkalmon , és nem kellett kétszer hívni!!:) elmentünk manckáéékkal meg családjával a bregyóba gyereknapra. elég fostaliga volt az idő (már 3 napja!!!!!:@) de azért ott voltunk kb 1-1,5 órát, de eleredt az eső, meg Ábelbébi is elaludt, meg Lili sem volt a legjobb passzban... így hazamentünk. a Zoli megígérte hogy eszünk kürtöskalácsot meg vattacukrot, de nem jutott már rá idő... szóval kijelentette: majd ő csinál otthon. megkérdeztem hogy csinált e már, erre azt mondta hogy nem, de tud... nem tudtam elképzelni, de Dalma mondta, hogy higgyem el, amit a Zoli a fejébe vesz az úgy is lesz. oké, gondoltam...:P hazaértünk Ábel aludt Lili cukin elvolt Zoli rendelt pizzát, és nekálltunk filmetnézni. a losangelesi tündérmesét néztük, asszem. ettünk pizzát, pattogatott kukoricát, fagyit, mindent mi szem szájnak ingere. Zoli kiment a konyhába és nekiállt a kürtöskalácsnak. csodásan fonom lett. az íze, a formája, az illata... minden olyan volt amilyennek kellett lennie:) ügyes a Zoli. aztán csinált kakaós csigát is amiből már nemt udtam enni mert tele votam.... Dalma hazavitt, beszélgettünk és most jó:) várom a délutánt mert megyek a és legyantázom az Ádi lábát...xD szóval, akkor sziasztok....:D