szóval búcsúzás dalmáéktól. elmentek. hagyott nekünk kaját meg sütit, túlnyomó többségben a sütit választottuk:) ábel aznap itt kezdte pályafutását. csupa csoki volt mindene, de mivel nem vagyok túl szívbajos hagyni szoktam had élje ki gyermeki hajlamait, persze bizonyos keretek között. tehát nem zavar ha az asztalon lévő sütibe belefejel vagy hasonlók. persze ezeket a maszatolásokat hosszas vízpocsékolós mosakodások követik (dalma ez csak neked, hogy megnyugodj:)) szóval ha tiszta a gyermek akkor irány a szobába játszani. lili bárhogy bárkivel bármivel elvan, tehát vele nincs sok gond. ha teli a poci és nnem a süt a szemébe a nap akkor minden rendben és néha még rám is mosolyog a mogyorótartogatos lilikukac pofijával:) szóval játék amihez nem sok energia volt így kb abból állt hogy ábel a hátamon ugrált és minden másodpercben szegényebb lettem pár szál hajammal:P jött a fürcsimürcsi ideje meg a kajci:) szépen lement mind, lilinek kivasaltam a rugdalozóját megkapta jólmegérdemelt inycsiklandó nyálcsorgató tápszerét (még a szaga is szörnyű...:P) és szépn lakmározott. közben gondoltam csinálok vacsit, ami ebből állt: egy lkevés faygasztott kukorica cukorral. persze megfőzve:) de azért hogy ne legyen minden ilyen idilli szétszedtem az ablakra rögzített zöld színű vászon vagy fogalmam sincs milyen reluxát, és miközben nagy sóhajtgatások és "ábel szállj le a székről" és "ábel hagyj már" mondatok kíséretében megkíséreltem visszaszerelni és eredeti állapotába visszavarázsolni a 'reluxát' lili olyan hatalmasan pukizott, hogy csak röhögni tudtunk. ez volt a kisebb baj. de a puki nem is puki volt,hanm inkább kaki. de olyan szinten hogy szegénynek méga lába is meg a rugdalózója meg mindene kakikás volt. gondoltam: kezdődik:)
elvittem hogy átöltöztessem de rájöttem hogy anniyra rossz a helyzet hogy így a fürdés után 1 órával újra mehetünk fürcsizni aminek lili újfent nagyon nem örült, így kedvesen végigbömbölte az egészet hogy minden a helyén legyen.ezután megint csend, béke, nyugalom:) milyen nagyon meg tudom becsülni azt mostanában...:):P negyed 11kor jónak láttam ábelt erőszakkal vagy anélkül ágybatessékelni. hát nem volt olyan egyzserű mint reméltem. 22:20 kor bevittem a szobájába ahol lili már csicsizett, de ábel a sirásával (amit inkább hisztinek titulálnék) felkeltette, s lili nagy kék szemeivel végogkísérte ábel ágybatuszkolásásnak igencsak hosszú folyamatát. pontosan 22:37kor azaz 17 percel a titkos szobába való belépés után kiléptem onnan gőzölő fülekkel, vörös fejjel, és visszafolytott sírásosharaggal. sajnáltam ábelt, de közben azt éreztem hogy szétrobban a fejem. dórával bekapcsoltunk egy filmet hátha attó jobb lesz. de uyanúgy halottam a mérges hisztit. nem tudtam hoyg a szívem szakad meg vagy mi??? úgyhogy bementem hozzá. simogattam, dédelgettem, beszéltem hozzá. de semmi. ugynaúgy hisztizett tovább. nrm bírtam. kijöttem. és egyszer csak vége! olyan boldog voltam. és ahogy abbahaygta a sírást megjöttek dalmáék. kereken 23:00 volt. :)megnétzünk eg filmet aztán a madagaszkárt de 2 körül bealudtam. reggel arra keltem hogy ábel velem szemben áll és csupa csupa fekete a feje. óóóó, mondom ábel gyorsan mutasd meg mit csináltál. büszként odatanglizik a táskámhoz és mutat bele, én meg óóóóhh ne, Ábel a szempillaspirál. jajj ne... anniyra vicces volt ahogy ott állt hogy elkezdtem röhögni... édesapám olyan vicces:) szóval gondolhatjátok, ha így indult a regggel, mást már talán nem is kell írnom... :D
:D:D:D:D:D
VálaszTörlésnem, nem, ez nem káröröm, hanem az együttérzés hahotája ;)
éljenek a gyerekek!
Jani szokta mondani, hogy Isten biztos azért teremtette olyan édibédicukinyusziaranypofimegzabállak-ra a babákat, hogy mikor irtóidegesítően viselkednek se tudjunk rájuk haragudni!
Eperke, mit gondolsz?
u.i.: még nem kérsz szabit? :P
azt gondolom hogy Janinak 101%-osan igaza van...:P:)
VálaszTörlésu.i.: még nem kérek szabit, vagy tán sose...:)