Ábééé

ma is voltam dalméknál... ez már nem meglepő mert a hetem 2/3 ad részét (rosszabb esetben) ott töltöm. dalma azt mondta hogy akár oda is költözhetnék... nem rossz ötlet, dehát a kötelességek itthon tűkön ülve várnak rám... szóval nem tehetem. bár jövőhéten hétfőtöl csütörtökig ottalszom náluk mert zoli valamilyen továbbképzésre megy csehországba vagy valami hasonlóan nem szimpatikus országba... na de ami még nem történt meg arról nem is fecsegek...

szóval ma dalmáék. hát a megszokott program. amikor odaérek ábel az estetek 90%-ában még csicsizik, de lili ma nagy meglepetésemre tárt karokkal és hatalmas mosolyok kíséretében fogadott:) hihetetlen módon cuki. a szokásos: a konyhában ülönk, dalma főz én etetem a lilit vagy csak összevissza "dobálgatom" (és közben úgy csinálok mintha értenék hozzá...:D) elkészül az ebéd, hallom ábel nyitja a szobaajtót és jön... kukucskálva huncutul lesi -vajon Ábééé OTT ül már..???-

és igen, ott ülök megszokott helyemen... ábel odajön , megölel és közben huncut tekintetttel végigmér engem majd a konyha helyzetét és nyugtázza: oké minden a helyén, anya mosogat /vagy főz, lili kuksol a kis hordozóban, én pedig büszkén az Ábééé ölében (aki én vagyok, ha eddig nem esett volna le)... ennél jobb nem is lehetne. szép lassan belekerül a székébe mert ebéd.

igen, az evés... az általában hosszas történet. ÁLtalában.:D az evés uncsi és hosszú folyamat nem is nagyon firtatom... aztán egy kis játékszerű időtöltés és készülődés a sétára.. ábel ekkor jött rá hogy neki nagyon kell kakilnia...így spuri a budira és jönnek az ijesfajta hangutánzásos szavak: nyomdd nnymmúúúú valami ilyesmi (nemtom hogy kell írni:P) és kakilt, csak kakilt és még minidg kakilt... közben dalmának csodálkozva tettem fel a következő kérdést: egy ekkora csöpp gyerekben hogy fér el ennyi kaka??? télleg sok volt... (remélem ezzel nem sértem ábelem személyiségi jogait!!?!?!?!) aztán tök örltem hogy vége, mert már kezdett felállni a vécéről majd ráállt a vécé lécére... és épp előtte játszottam el a gondolattal hogy milyen vicces lenne ha belesne a kakiba... és beleesett...vagyis csúszva belelépett...csupa kaka volt az egész lába... dalma gyorsan bedobta a kádba én meg hogy hű legyek a myvipes foglalkozásomhoz beálltam vécépucolónéninek...:D aztán ezt a bakit nem követte másik. elindultunk a haleszba kocsival. jókat játszottunk, csúszdáztam még én is:) tök jó volt. aztán lilikukaccal elmentem hogy a közelben vízlelőhelyre leljek, de csak egy bolt volt, az is messze... de nekivágtam. lili ott a kezemben a sapkáját szopogatván és a járókelők megnéztek, nem is kicsit. iszonyat sok pillantás létezik: van sima megvető, van olyan ami inkább megbotránkozott, van semleges, van olyan amiről sugárzik a csodálkozás és minden pillanatban ha nem nézek oda engem meg a lilit bámul és amikor rápillantok úgy csinál mintha nem is minket bámult volna 2 percig... aztán van a boltos néni kedves tekintete, amiből egyértelműen az sugárzik, hogy meg van arról győződve hogy az én gyerekem... az vicces. bementünk a boltba egyből letámadta a lilit és télleg cuki volt (mármint a boltos nőci) és hogy lili még jobban mélyítse azt a hitet a nőben hogy télleg az én ivadékom a cicimbe kapaszkodba odabújik hozzám, télleg mintha a mamija lennék... nem kell több az eladónak rögtön rákezdi: hát üntyürü - pünytyürü hát de édes itt valaki, hát jujjjujujj... odabíjuk, de édes... és egyéb hasonló mondattöredékek... aztán egy kedves mosoly és egy felnőttes "vsiszlát"-tal megoldódik az, hogy tovább nem kell hallgatnom a nőt... visszafele úton is végis- végig csupa érdekes tekintet...hasonlóak mint az előzőek... szóval durva, hogy miket le nem lehet olvasni az emberek szeméből... mindegy. szóval vissza, azaz haza. abban semmi extra... még negyed órát voltam náluk és jöttem haza a fél 8 as busszal... és töröm a fejem hogy mi hogy legyen az elkövetkezendő 2-3 ben....