Sallay Évi

ma jöttem rá egy nagyon fontos dologra... én én vagyok. Sallay Évi. nem más. nem hiába az a családom ami. vagy aki. ma jöttem rá, amint ott ültem anya nagynénijének szobájában, régi képeket nézegettem.a családról. az ÉN CSALÁDOMról. és rájöttem.örülök hogy van egy családom. bár már igen csonka, s nem éppen egyszerűek a dolgok,az emberek, de mégis ők az én családom.

amikor ma délután a temetőben voltunk,meglátogattuk Mamácskát és Mamát is. a Mamácska az egyik legszebb és legcsodálatosabb szó a világon. ha valaki ezt hallja röhög, mert milyen béna már hogy becézik. én születésem óta így hallottam, így szoktam meg. anya így próbálja kifejezni a saját anyukája iránt érzett mélységes és soha el nem lankadó szeretetét. Mamácska. bár sosem ismertem, 2 éves voltam amikor meghalt. de mindig mindig szerettem. anya csupa szépet mesélt róla. nagyon szeretett. csak abban bízom, hogy ő is ott lesz a mennyben.

a Mama pedig nem más mint az én egyetlen édes Dédim. bár már 5 hónapja meghalt...még mindig olyan mintha ott ülne a kis kuckójában,a melegben, s mikor betoppanunk csak nyugtázza: "ó, hát megjötettek gyermekeim." olyan...édes. olyan rossz hogy már nincs. vele is ott szeretnék lenni a mennyben...s csak mégegyszer azt mondani: Mama, szeretlek!