unosuntig

http://filmekaneten.blogspot.com/2010/02/szuletett-felesegek-5-evad-desperate.html

megmégegy

http://filmekaneten.blogspot.com/2010/12/szuletett-felesegek-7-evad-desperate.html

magamnak szeretettel...

http://filmekaneten.blogspot.com/2010/03/szuletett-felesegek-6-evad-desperate.html

Amikor a szeretet elfogy

Igazából nem... hiszen a szeretet nem tud elfogyni. De mégiscsak "véget ér".

Amikor - ha nem is tudod, de - érzed, hogy ez a kapcsolat már megélt "mindent", s lehetséges, hogy nincs tovább. Hiszen miért is ne lézetne ilyen??! Nem kell mindennek életfogytig, vagy örökké tartania. Valami úgy szép, ha egyszer véget ér. Mert máskülönben lehet, hogy a küzdés, a nemfeladás miatt már az emlék sem lehet szép. De persze közben eszedbe jut: miért ne tehetném meg a legtöbbet?? Miért ne lehetne folytatás? És egyáltalán: Miért kéne így lennie??! És persze, mivel emberek vagyunk, nem tudhatjuk a választ, csak úgy, magunktól... meg kell, vagyis azt hiszem inkább erősen ajánlott megkérdezni Istent, hogy mi a teendő.... mert sokszor a dolgok emberileg lehetetlennek, értelmetlennek, embertpróbálónak és megoldhatatlannak tűnnek. S azért, mert azok is. De ha Istent kéred, s mersz bízni, hinni és szeretni... akkor minden, MINDEN a legnagyobb rendben lesz. Csak légy türelmes, s ne várd, hogy minden 20 perc alatt rendbetevődjön.

De... persze... fel is adhatod... de akkor CSAK te VESZÍTESZ...

ha érdekel...

1. erőteljesen próbálunk a szalagavatóra, hogy ne legyen egy hatalmas lebőgés az egész

2. mindennap megnézem a leveleimet, mert azt hiszem, hogy kapok valami életbevágóan fontos levelet

3. szeretem a 100%-os, cappy narancslevet, melyben gyümölcshús darabok találhatóak

4. 2 hónap múlva 18 éves leszek.

5. mindennap eszek mézes-narancsot

6. szeretek itthon lenni, semmit tenni

7. fel akarok menni pestre korizni

8. 3 hét múlva téli szünet

9. tanulnom kéne angolra

10. venni fogok egy gyönyörűszép ruhát cipővel a szalagavatómra

11. éjjelente kidobom a párnát a fejem alól

12. nem játszottam a kutyámmal már vagy 2 hónapja

13. a kedvenc sorozatom a "Szüli-Felik"

14. utálok telefonálni

15. nem akarok nagy lenni

16. szeretem D.-t, meg az Sz.-t

17. újfent utálatos az a gyönyörűszép zöld épület ott a Gyümölcs utcában

18. írtam magamnak a szülinapomra egy levelet

19. ma találkoztam Dancival

20. szeretem a BiztosSziklát.

?!.

"Átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre
álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a
szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Sosem lenne merszem
megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem, amikor megcsókolt,
előbb tapogatón, majd önfeledten. Meglehet, felemelt; a lábam nem érte a
földet."

Vavyan Fable

mindjárt.

Nemsokára rendbejövök.

vicccseslyány!!!!

újjjjra "vicccseslyány" akarok lenni... így hívtak a drága pulyák ukrajnában... olyan jó visszagondolni... és úgy várom a nyarat, hogy újra láthassam őket. olyan akarok lenni, mint amilyen ott voltam velük... olyan önmagam... felhőtlen, gondtalan, nyugodt, boldog, Istenre hangolt, fesztelen... olyan ééés PONT. mindennél jobb volt az az 1 hét. életem egyik legjobb hete volt, ebben bizonyos vagyok...

mit is mondhatnék??!!?

Vegyes... minden olyan vegyes. a vegyes savanyúság... meg a vegyes érzéseim... meg a vegyes gondolataim... s az ember csak mérlegel, meg mérlegel... és még mindig csak mérlegel. s végén azt sem tudja, hogy mi a fenéért kezdett mérlegelni, meg hogy mit... és minek?? :)

úgyhogy... az sem jó, ha mielőtt teszel valamit, nem gondolkodsz, de az sem a legjobb, hogy annyit gondolkodsz, hogy már nem tudod megtenni... mert a hajó elment... vagy a vonat. (amelyiket jobban szereted) :)

úgyhogy, ilyenkor légy okos, kisokos ;)

péntek.

megyek Katalingó kiskirálylányhoz, VÉÉGRE!! már vagy 2-3 hónapja próbálunk egyet találkozni. most fogunk. jó lesz... majd mesélek:)

*bevezetés*

"Hol volt, hol nem volt... blablabla! Mivel ez egy teljes mértékben igaz történet, így fontos a HOL?, MIKOR?, és MIÉRT? kérdőszócskák feltevése. Ugyanis ez nem mondható túlzott módon nyugalmas és unalmas barátságnak.

Úgyhogy, vágjunk bele!

1. HOL? : Váralja

2. MIKOR? : 2007 nyara

3. MIÉRT? : mert már akkor megragadott valami a másikban.

Mivel csak 14 éves voltam, és roppantmód felszínes, nem nagyon törődtem azzal, mit, miért és legfőképpen hogyan?!! Csak megtörtént. Egy aprónyi értelme mégis csak van a "miért"-nek.

Azért, mert... mert mindketten kerestük Istent. Pont. A leges legelső ok ez lehet. De nekem akkor nem ez tűnt "normális" indoknak. Sokkal inkább ez: "há' me' egy táborban vagyunk!"

Nem kerestem a választ, ugyanis nem is volt mire választ adnom. De mára - több, mint 3 év elteltével - már sokkal több okot adhatnék a "MIÉRT?" kérdére értelmes válaszként.

1. mert rengeteg közös van bennünk, mégis teljesen mások vagyunk. ÉS a közhely ellenére IS így van :).

2. NINCS kettő! :) csak, punk-tum. Van. És korántsem olyan egyszerű, mint ahogy bárki is képzelné... . "

"olybá tűnik..."

lehet, hogy csődöt mondtam blogolás terén... már nem sziporkázok, nem érzek menhetetlen vágyat, hogy az emberiséget jobbá tegyem a közléseiimel... egyszóval: költői válságba keveredtem... najó ez 3 szó, ráadásul még ragoztam is... furcsa terveim, álmaim vannak. teljesen idegennek érzem magam a saját bőrömben. van, hogy túl sokat várok valamitől, s van, hogy amitől igazán sokat kéne várnom, megelégszem a rosszabbal, a silányabbal. úgy érzem nincsenek igazi értékeim, mert folyton folyvást olyanokra törekszem, s olyan dolgokért áhítozom, melyek egyértelműen világi, s a gonosztól eredő vágyak. ezek nem lehetnem Istentől. és amikor erre rájövök, jön a "tökéletes" megcáfolás, a belenyugvás, a megalkuvás: "... dehát... őő... mmások is így, ezt, csinálják... vagy nem..???!!?..." s ha csak egy kicsit is hagyod ezt a gondolatot szétáradni a testedben, az elmédben, akkor a szívedbe is beszökik... és ennyi. úgy érzed, kezdhetsz mindent elölről. s persze, ha ezt elmondom egy "világinak", hogy én mitől érzem magam ilyen nyomorultul, csak kerek szemmel nézz, majd kinevet: " hát de mért baj, hogy füllentettél???, és mért ne vágyhatnál szép, drága ruhákra?? Isten biztos nem akarja tőled megvonni a jót, ha már egyzser így szereted..." és igaza van. de nem keresztyén szemmel. csak világival. s ha hagyom, hogy ezen gondolkodjak, őszintén érzem a megtántorodás kezdeti jeleit... s ettől elszégyenlem magam... megint csak azt érzem, hogy kudarcot vallottam. hogy használhatatlan vagyok. hogy nincs rám szükség. hogy ostoba, kiszámíthatóan kiszámíthatatlan, felszínes és világi dolgokat szerető lény vagyok. ugyannakkor... eszembe jut, hogy úgy nézzek magamra, mint ahogy Isten néz rám... és akkor... néha jobb lesz, igazából általában mindig. de akkor is... érzem, hogy számomra az élet nagyobb harc, mint valaha is gondoltam volna...

hátigen, bizony-bizony!?!

rengeteg minden változott az elmúlt 1 évben. vannak jó dolgok, s vannak kevésbé jó dolgok.

van, akit elvesztettem, van akit jobban megismertem, van akit megszerettem, s van akiben csalódtam. Életemben először mérges voltam Istenre, 5öst kaptam matekból, a nyáron szinte nem voltam itthon, kicsit tudokmár angolul, megszerettem a karalábé levest, meguntam a krémtúrót, voltam ukrajnában, őszintén megöleltem az Emőt, Debivel 2 órán keresztül feküdtünk az ágyban, csendben, s közben olvastunk, mint egy öreg házaspár, lepisiltem a suliban a vécé tetejét, mert azt hittem fel van hajtva, 12.-es lettem, megint levágtam a fru-frum, a többi hajam hosszú, tudom, hogy mi szeretnék lenni felnőttnek, szeretem a pirosat, a kedvenc filmem már nem a p.s. i love you, hanem a szerelmünk lapjai, űberbrutál érzékeny lettem, utálom a szerelmet, és soha többé nem leszek szerelmes, nyáron (nagyon) megszerettem az Annát és a Katit, aludtam zámolyon nem a dóráéknál és nem is a debiéknél, körbebicikliztem a balatont, 2 hétig voltam a Balatonparton, de csak 1szer fürödtem, nyár óta legalább 3szor voltam szerelmes (pedig ugye sose leszek...), nem ismer meg a Lili ( =/ ), híztam egy mázsát, leszoktam a sminkelésről.... aztán újra rászoktam, a Debi után Anya a legjobb barátnőm, egyre jobban ítélkezem, hiányoznak a cigánygyerekek, mostmár többet tanulok, mint eddig, nem írok rendesen blogot, és sokszor irigykedem másokra. dióhéjjban ennyi.

üres.

teljesen üresnek érzem magam. mintha ellopták volna minden értékem. lelki-értékem.

valami iszonyatosan hiányzik, és nem tudom mi... egyre mélyebbre hatol, s már alig bírok szabadulni a érzéstől... majd biztos vége lesz.

Örök Harc

örök harc valakivel. valakivel... akit jobban ismersz, mint bárki mást. Valakivel, aki mindent tud rólad... valakivel, aki tudja a helyes utat, de szinte soha nem azon jár. ez a valaki ÉN vagyok. harcolok magammal, a gondolataimmal, a természetemmel... vagyis inkább ezek ellen próbálok, de nem megy...

Elbocsátó, szép üzenet ( A totális megaláztatás...)

"Törjön százegyszer százszor tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

ha hitted, hogy még mindig tartalak

S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.

Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd

Feledésemnek gazdag úr-palásját. ..."

"...Sohase kaptam, el hát sohse vettem:

Átadtam néked szépen ál-hitét

Csókoknak, kik mással csattantanak

S szerelmeket, kiket mással szerettem:

És köszönök mégis megannyi volt-Lédát,

Amennyit férfi megköszönni tud,

mikor egy unott, régi csókon lép át. ..."

"...S hozzám tartozni lehetett hited,

Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,

Kinek én úgy adtam az ölelést,

Hogy neki is öröme teljék benne,

Ki előttem kis kérdőjel vala

S csak jöttömmel lett beteljesedve. ..."

"...Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,

Csillag-sorsomba ne véljen fonódni

S mindegy, mi nyel el ár avagy salak:

Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."

/ Ady Endre /

elkezdődött

Hát igen, sajnálattal, vagy sem, de közlöm, hogy elkezdődött az iskola. Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Eddig akármit akartam, sosem értem el, mert saját erőmre támaszkodtam. Nem engedtem, hogy Isten segítsen. Most másképp lesz. Másképp kell, hogy legyen. Szó szerint az életem múlik rajta. Az, hogy jó, reményteljes, kellemes, boldog, szorgalmas, teljes életet élhessek. Istennel. Muszáj jól sikerülnie. Ezt most tényleg NEM bukhatom el. Szóval akkor most azt következnék, hogy: megfogadom, ígérem, esküszöm ... de ehelyett inkább ezt mondom,de őszintén: igyekszem...

17 (HétKöZnApI) dOlOg, AmiT mÉg MeG sZeReTnÉk TeNnI, aMíG éLeK (:

1. férjhez menni

2. min. 3 gyereket szülni

3. pesten élni

4. rózsaszín szobában lakni

5. deblinnel együttélni

6. szülésznőnek lenni

7. derékig érő hajat növeszteni

8. gyönyörű, júniusi esküvőt tartani

9. pillangós tetkót csináltatni

10. tengerparti, felejthetetlen nászutat átélni

11. borostyánvörös hajat kreálni

12. piros télikabátot venni

13. (ádival és debivel) Balatont átúszni

14. vonattal külföldre menni és csövezni

15. piros ray ben-es napszemcsit venni

16. megtanulni salsázni

17. az első fizetésemet ruhákra költeni

in Ukrain

a leges leges legszebb, legjobb, legtartalmasabb nyári élményem volt!!!

hiányoznak a pulyáim!

olyan édesek, és annyira jó volt, az, hogy összevissza ölelgetnek és szeretnek... és nem lett semmi de semmi bajunk. 1 csepp tetűt sem kaptunk el, pedig aztán volt ott dögivel... :P

de... annnyi minden van, hogy nem is tudom, mit kéne leírnom... ezeket nem lehet leírni...

inkább nézzétek meg a képeket, és gyertek majd el arra az IT-re, amin beszámolunk Ukrajnáról....

de azt hiszem, csak akkor érted meg milyen az egész, ha személyesen tapasztalod...

nagyon csodás... :)

készül

Igen, Évi készül.... maga sem tudja örül- neki..... Többek között azért, mert egy bazinagy ruhakupac gyönyörlik az ágyán és foggggalma sincs mit, hova vigyen??!!

Nincs kedve pakolni, gondolkodni, de legfőképp egy olyan táborba menni, ahol senkit nem ismer, ráadásul angolul kell vernyogni... a legjobb: mindenzt ki kell bírnom 2 azaz kettő darab hétig...

Mindegy, jólesz... csak ne fájna most úgy a szívem... =/

2010, Bicótúra a BalaTon körül :)

Először is közölnöm kell, hogy eszméletlen jó volt, és, hogy felejthetetlen... nem gondoltam volna soha, soha, de sohasem, hogy íly jó is lehet a biciklizés. Persze most ne hidd, kedves olvasó, hogy mindvégig fenékig tejfel volt minden, ( egyébként elmentünk fenékpuszta mellett, komolyan!) mert igenis voltak szakaszok, pillanatok, amikor úgy éreztem bedobom a következő árokba az összes cuccom a biciklivel együtt. Meg persze az sem volt túl kellemesded, amikor egy kétszemélyes sátorban ( mely egy embernek SEM lett volna kellően tágas ) 3an aludtunk, vagy hogy nem volt melegvíz, és síkítani kellett ahhoz, hogy kibírd a zuhanyzást, ugyanis erre nagy szükség volt több mint 70 km letekerését követően, mert szó szerint mindenem megizzadt... Szóval nem egy álomleány-leányálom, de azt kell, hogy mondjam (csak lazán, Ádámoasan ) feletébb, minden kétséget kizárva megérte! Tutira megbántam volna, ha egyetlen percet is elszalasztok belőle. Összekovácsolódtunk, esetleg az ellentétek még jobban kiéleződtek, de összességében nagyon jó kis csapat volt, és igazán szórakoztató. Biztos megyek jövőre is.

És még egy kis Bicótúra:


Sallay Évi a 4 napos bicótúráról: felejthetetlen, roppantmód fárasztó, hisztis, vicces, szupercsúcskirály, megismételendő... s csupa jóság ;)

Emőke Tóth élmény volt (L) (L)

Csaba Balogh Köszönöm szépen mindenkinek a székesfehérváriak és a balatonszemesiek közül, hogy feledhetetlenné tették számomra ezt a biciklitúrát! HÁLA NEKTEK, EZ EGY IGAZI ÉLMÉNY VOLT! :) Alig várom, hogy augusztusban újra találkozzunk! Köszönöm azt a sok-sok segítséget, megértést és barátságos pillanatot, amelyet szereztetek nekem! Áldás legyen rajtatok :)

P.S.: a képeket, meg megtaláljátok itt: http://picasaweb.google.hu/matraimate/Biciklitura2010#

najó,akkor írok...

ma jöttem haza pestről Deblinnel... szombat reggel mentünk, mondván: délre ott kell lennünk a Margitszigeten. majdnemsakhogy sikerült is teljesíteni ezt a fajta kötezettségünkket. tudni illik ugyanis, hogy Dáfccii uraság, s Deblin fecskerigó nőszemély az "Ez az a nap"- on rendezői szolgálatot vállaltak, s mi (Danci és jómagam) tiszteletjeggyel járulhattunk hozzá a Margitszigeten felgyülemlett nép számának növelésében. kiroá volt...

?

mostanában mért nincs kedvem írni???
sajnálom, de télleg'...

kelll valami új...

ittt egy újonnan újult blog. nekem tetszik. lehet h kissé sok a szemnek először. de sztem serály:)

jah és már nyár van. eddig nem sokat tétlenkedtem. a következő program szombaton lesz, az "Ez az a nap..." keretein belül. háhhh gyóóó lesz.
pááá

valami

a valami több, mint a semmi, de nem minden esetben jobb is...
hát igen... szóval szerintem ne minidg várjál valamire, mert lehet, hogy rosszabbat kapsz a semminél. tehát, ha mindenképp akarsz valamit, akkor ne zsarold ki, ne gondold, hogy most van rá szükséged. lehet, hogy a semmi, ha nem is több, de tutira jobb. magyarul: ha Isten adni akar valamit, akkor azt is tudja, hogy mikor adja, tehát, ne légy szomorú, ha most semmid sincs, mert egyvalamid tutira van: Istened.

megnéztem, és télleg' nem vagyok lázas...

... naszóval. durva! hosszú-hosszú évek kemény munkájába került, de megvan!
már már már... NEM a RÓZSASZÍN a kedvenc színem...
HANEM: a gyönyörűséges türkizkék, és ennek csodás árnyalatai, nameg a ragyógóan csodás és zavarbejtően vibráló tűzpiros:)
nahát ennyi:)

régen...

már nagyon rég írtam, és már kéne valamit... de nem tudom, hogy mit írhatnék... bőséggel lenne mit, de azt hiszem az nem éppen tehető közszemlére... majd egyszer talán.
de annyitazért elmondok, hogy nem is tudtam, hogy ennyi emberrel, ennyi témában egy cipőben járok, járunk...

komolytalanság: apával vasárnap délután elmentünk kettesben shoppingolni a plázába... nagyon viccesen nézhetett ki... de megérte... megvehettem álmaim bikiniét...
ha szerencséd van akkor nemsokára nyár, és láthatod... és még nagyobb szerencsének örvendhetsz abban az esetben, ha nem rajtam látod... ;)
most ennnyike jött, sajnálom.
pááá:)

Kosztolányi Dezső: Akarsz- e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán téát inni véled,
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

A Viskó

olvastad??? ha nem, akkor mindenképp láss neki! felejthetetlen és rendkívüli. teljesen átformálja az eddig alkotott képed Istenről. többé nem hiszed csak azt, hogy Úr, sokkal inkább látod majd, hogy a legtökéletesebb Apuka. a világ apukája. mindekinek szüksége van egy apukára. na Ő aztán az. sosem gondoltam volna, hogy Jézusra tudok úgy nézni, mint egy Igazi Barátra, és hogy a Szent Szellem lehet más, mint egy megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan valami.

a könyv telis tele van csodás dolgokkal, amit előszőr mesének hiszel, de aztán rájössz: ez bizony IGAZ! hihetetlen szeretet van Istenben, hiszen Ő maga a szeretet... csodás, megnyugtató, félelmetes, gyönyörű, hihetetlen, ámulatbaejtő, a világ Teremtője, az ember megformálója, a szíved óhaja, és a lelked, ami benned lakik, az is Ő maga.

Tudtad, hogy vigyáz Ránk?? tuti tudtad... de el is hiszed, hogy most is itt van velem, ahogy írom ezeket a sorokat, és ott van Veled is, miközben olvasod ezeket?? ha rágondolsz igazán mélyen,és becsukod a szemed, érzed ahogy a féltő, szerető karjaival magához ölel, és elfeledteti veled, hogy milyen rossz is a világ valójában?!el tudod hinni, hogy feltétel nélkül szeret, a legocsmányabb bűneiddel együtt? hogy Érted küldte el egyetlen fiát, csak,hogy a Te szeretetedet megnyerje?? elhiszed, hogy Ő az egyetlen, aki minden pillanatban, lankadatlan örömmel, tiszta szívből kívánja, hogy jó legyen Neked?? elhiszed, hogy a legjobbat akarja Neked?képes vagy felfogni mit tett Érted Jézus, és hogy mit tesz nap mint nap? hiszed, hogy minden nap küzd Érted fent a Mennyben, és hogy egy nap annyiszor gondol Rád, ahány homokszem van a tengerparton? hiszed, hogy kitárt karokkal vár Ránk, hogy a szeretete végetnemérő?

Nekem nehéz ezt mind felfogni, elhinni... de TUDOM, hogy így van...

Isten olyan, mint a nyári szellő: nem láthatod, de érezheted... <3

:) fogócska (:

Ma anya hazaért a munkából, és közölte, hogy megy bicózni, s ebből adódóan felmerült ama kérdés, hogy én nem tartanék- e vele. mondtam, hogy de:) aztán a háromnegyed óra múlva indultunk is.

mondanom sem kell, hogy veszekedésekben most sem volt hiány. hol anya szidalmazott, égetett le, hol meg én osztottam ifjúkoromból természetes módon adódó bölcsességeimet. persze nem igazi veszekedés volt, inkább csak filmbeillő, vicces anya-lánya vitapárbaj. kicsit uncsi volt ugyan, és anyának egyértelműen kijelentettem, hogy vele SOHA többet nem megyek biciklizni, de a vége azért egészen viccesre sikeredett. biciklitcseréltünk, hogy bebizonyítsam neki, nem az én hibám, hogy kacsázok az út szélén, hanem a bicó szar. anya felpattant rá, és azalatt az 5 perc alatt több nyafogás jött ki a száján, mint az enyémen egész életemben (najó kis túlzással :P). mondtam neki: anya inkább cseréljünk, mert nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a nyafogásod. persze nem ellenkezett, nem úgy mint máskor, amikor cuki önfeláldozó anya:) so cseréltünk. aztán megláttuk az utca végén a fagyis kocsit:) (najó, vegyünk fagyit:) )aztán szép komótosan elindultunk utána, de mire kiértünk az utca végére a Family Frost-os kocsinak már híre hamva sem volt... vagyis de... a leghosszabb utca végén csühögött. mondtam anyának, hogy menjünk utána:) gyorsmód elkezdtem tekernyírozni, de írtó szar volt azzal a biciklivel, amin én ültem (ami tulajdonképpen a sajátom :P) és amikor a hosszú (10 km-nek tűnő) távot végre magam mögött hagytam az autó elkezdett felgyorsítani, én meg végkimerültségemben elkezdtem vadul integetni (épphogy csak felemeltem a kezem), és különböző frenkvencián hallattam gyönyörűnek alig- alig mondható hangom (sztem még én is alig hallottam:P) de a lényeg, hogy a fagyiskocsiban ülő fiatal srác észrevett és megállt. csak annyit tudtam mondani elhaló hangon, hogy : sszziiiiaaaaa....!! aztán megjött anya is és fél órán keresztül azon vitatkoztunk melyik fagyi legyen...

hazafele vezető úton sokat nevettünk...

jó este volt. szeretem, hogy az anyukám a lelke mélyén éppen olyan bolondos, dilis és hülye mint én. csak ez ritkán derül ki. de akkor jól érrezzük magunkat:)

amit még esetleg nem tudtok...

• az ágyam mellett MINDIG van egy rózsaszínkupakos ásványvíz
• lefekvés előtt MUSZÁJ elmennem pisilni,máskülönben nem tudok elaludni
• a füzeteimben minden jobb oldal lenti sarkában egy nyíl van, hogy tudjam, mindenképp lapoznom kell...
• nem tudok/szeretek/akarok VASTAG hegyű tollat használni, mert azzal CSAK rondán tudok írni
• utálok közvetlenül lefekvés előtt fogat mosni,mert attól tök szomjas leszek éjjel
• nem iszom csapvizet, csak SZÜKSÉG helyzetben
• törekszem arra, hogy minél több rózsaszín, illetve HelloKittys dolog legyen a szobámban
• lételemem a zuhanyzás
• (sajnos) nem tudok utcára lépni smink nélkül
• mindig keresztben van a lábam, akár ülök, akár állok
• rendszerint fura hangokat hallatok, ha elmerülök a gondolataimban
• rosszul vagyok a vértől, mégis vonzódom az egészségügyhöz
• csak NAGYON lapos párnán,vagy anélkül tudok aludni
• sokszor a semmin nevetek
• az Andorral egyszerre nem tudjuk elviselni egymást
• ha fáradt vagyok, akkor többnyire bunkó is
• amikor egyedül megyek az utcán sokszor azt képzelem, hogy jön egy kedves ismerős kocsival, és előzékenyen hazavisz/vagy: a busz sofőr azt gondolja megérdemlem, hogy a házig vigyen, míg ezt a többi utas türelmesen kivárja
• néha azon ábrándozom,bárcsak felfedezne valaki valaminek, és esetleg ÉN lehetnék Miss Hungary... (mint tudjuk, ez több okból lehetetlen...)
• a céljaimat szinte SOHA nem érem el
• akarathiányban szenvedek, mindemellett döntésképtelen vagyok
• a hallásom cseppet sem szelektív és kiválóan tudok szájról olvasni
• nem veszek olyan füzetet, amin nincs minta
• a suliba minden nap viszek egy 1,5 literes RÓZSASZÍNKUPAKOS ásványvizet
• a tesicipőm (is) PINK
• rágom a számat
• szeretem a LAPOS poénokat, én magam is terjesztője vagyok
• régen én is írtam verseket, mint a Joncus
• kedvencem a narancssárga, barackillatú wc-papír, amin kék felhők találhatók
• reggelre mindig "lelapul" a hasam...
• ... és ha tolvaj lennék, az álnevem BIZONYOS módon ez lenne: Lavorkék vécécsempe...

fura dolog ez a ember...

itt ülök, s olvasom a rges-régi , mégis önmagamhoz teljes mértékben hű írásaimat... atomdurván sokat változtam, s mégis én vagyok. fura egy dolog, az már bizonyos.
viszont vannak dolgok, amik sohasem változnak. pl: ugyanolyan idiótaságokat vagyok képes közzétenni, mint annakidején.:)vagy pl: szeretem a hellokittyt, a rózsaszínt, a rózsaszínt, a rózsaszínt, az epret, a rózsaszínkupakos ásványvizet, a nevetést, a rózsaszin cukorparfümömet, az áditól kapott rózsaszín-piros babzsákos labdát, a fura cuccokat, a 3 éves bakkkkancsomat, a barátimat, az élet apró örömeit, a a nyári záport lóméretű esőcseppek formájában, az ádi fura beszédstílusát, a debi csigalassúságát, a dalma szépségét, a dávid idiótaságát, a dóra komolyságát, a miri kifinomultságát, a borbálka kreatív agyát, az ursul ötleteit,a pocok könyékfogdosását és torokkköszörüléseit, a szabinka hülye felnevetésit,az andor kígyóuborka-fejét és így toovább és így továbbb... :)

SZERE- lem, - tet

a dal szerint így van: szeretni valakit valamiért...

szerintem meg így : szeretni valamit valakiért... <3

évi nagy ballépése...

szóval. most egy igaz történetet feldolgozó irodalmi művet fogok bemutatni.

2010. február 18. csütörtök , 15 óra körül.

képzelj egy egy igazi sallay évit. ha megvan, képzelj mellé egy dobrovszki dórát. ha ez is megvan akkor képzeld azt, hogy nagyon idióták. dóri mondja: bújjunk el a szabi elől. évi mondja: jó.

dóri mondja: irány a fiú vécé. évi nem szól csak fut. fut. egyszer csak hopp. felmostak. évi elcsúzsik. akkorát zakózik mint soha előtte (s nagyon reméli iutána sem). dóri megy. röhög. fogja, mondja: évi kelj fel. évi azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. évi mondja: dóri ne röhögj. dóri mondja: de nem bírom. dóri fogja évi kezét. évi is röhög. évi nem tud felállni. sírva röhög. évinek zsibbad a fenék-dereka. évi megijed. már csak sír. nagyon sír. jön egy tanár. bepánikol. elszalad egy másik tanárért. évi sír. ül a vizes földön. remeg. fél. izgul. ZSIBBAD. jön a másik tanár. hoz széket. felültetik. évi jobban van. tanár2 mondja: adja meg az anyukája telefonszámát. évi megadja. tanárnő elviharzik. anyuka nem veszi fel. hát hívja a mentőt. évi mérges, hogy mentőt hívnak. várják a mentőt. évi röhög saját szerencsétlenségén. már megérkezett szabi és kriszti. együtt röhögnek. a tanárok megvitatják: évi az órákon is éppen ilyen vidám. jön a mentő. a mentős fiú egy helyes srác. brad pitt és george clooney (?) is megirigyelhetné. segít évinek felállni. évi haza akar buszozni. nem hagyják. beülnek a mentőbe. szabival. a helyes mentős srác felveszi évi adatait. kiderül két utcával egymás mellett laknak. évi boldog. megint röhög. beérnek a kórházba. traumatológia. orvos nyomkod, évi jajjgat. irány a röntgen. befekszik. kész. vissza a traumatológiára. évinek semmi baja. haza akar menni. hívja anyáját. közben megérkezik 1 órás tévelygés után dóri, kriszti a cuccokkal. évi anya jön. pont akkor hívják be évit. évi bemegy. orvos néz. magyaráz. semmi baj. évi boldog. mehet suliba. kijön. hazamegy. lefekszik. semmi baja.

hát ennyi. :)

barátosném figyelmébe ajánlanám... :)

Csoda

ma avattak "hivatalosan" önkéntes kórházi segítőnek. klassz érzés , kaptam köppenyt, aminek ugyan laktózmentes tej színe van, és "ápol és eltakar", de a viselése mégis némi büszkeséggel tölt el. anya, s 3 kollégája is ott volt, hoszen őket is ma "avatták". csak kicsit más helyre kerültünk. anyáék 4en a pszichiátriára, én pedig teljesen egyedül a csecsemő és gyerekosztályra. először úgy volt, csak a gyerekeknél lehetek, de a főnővér végül azt mondta, megmutatja a csecsemő-újszülött osztályt is. sőt ha rendszeresen járok, még ott is "dolgozhatok" majd. :) biztos azért engedte meg, mert többek között bugaátos vagyok, s mert szülésznő szeretnék lenni. nos nagyon jó volt a délelőtt. fél órát beszélgettünk a nővérszobában, majd bemutatta az egész osztályt. körbevitt minden szobán. sőt!! kezetfoghattam mélyentisztelt Főorvosúrral is. :D egyedül vagyok ezen az osztályon mint önkéntes, ez kicsit jó. atzán... elmondott néhány körülményt, mi lesz a dolgom, ssatöbbi... aztán zt mondta menjünk az csecsemőosztályra. ott voltak párhónapos, 1-2 éves édes kis csöppségek. volt egy 5 hónap körüli nagy, kékszemű szőkehajú tündér... de aztán ahogy közelebb mentem, furcsa hangot hallottam... a főnővér mondta: egy cső van beépítve a tüdejébe... és csak szörcsög. születése óta a kórházban él... ott már majdnem sírtam... aztán továbbmentünk az újszülöttekhez, de akkor mondta, hogy ide nem mehetünk be, csak benézhetek az ajtón. tele volt inkubátorral,de üresek voltak. aztán jött egy másik "fő"nővér, aki mondta, hogy bemehetek ha húzok lábzsákot. hát húztam lábzsákot és hagytam hogy vezessenek. először csak üres inkubátorok... aztán... nemüres inkubátor... amikor meglátttam... nem tudtam visszatartani a sírást.... csak jött, jött és néztem pár centíről azt a kis embert.... olyan picit hidd el még életedben nem láttál. 1100gramm volt az egész édes kis emberke... a szívem majdnem meghasadt.... úgy éreztem magam...nagyon rossz volt. de mégis él!!!! Isten kegyelméből.... a nővérkék mindent megtesznek azért, hogy ezek az édes apró lények fejlődjenek és elsősorban túléljenek. voltak ott kicsit nagyobb babák: 29. hétre megszületett, 34. hétre megszületett... és volt néger baba is :) tündéri volt. voltak kis ikrek... volt 1300grammos kisbaba is.... és ahogy a branüll ott van abban a csöpp kézben... szívszorító látvány, s mégis lélekben felemelő... és ezentúl én hétvégenként majd becaplatok, felveszem a laktózmentestej színű köppenyem, belebújok a fehér kis cipellőmbe, és járok körbe beszélgetni, játszani, adni, kapni, de legfőképpen SZERETNI...

amit nem akarsz látni belülről...

... az egy mentőautó...

sajnos ma ebben lehetett részem... beszálltam, leültem, izgultam, imádkoztam, és csak úgy peregtek a gondolataim... a barátnőm, s egyben osztálytársam (Orsi) ma rosszul lett... 130-140es pulzus, a vérnyomása 100 alatt... még az a jó, hogy nem kellett szirénázni, mert annyira "nem volt komoly"... érdekes érzés volt, hogy akkor ott ÉN voltam az aggódó hozzátartozó, én vittem a cuccát és én fohászkodtam, hogy gyógyuljon meg... a sírógörcs kerülgetett minden pillanatban, legfőképp akkor amikor tolószékbe ültették... de nem mutathattam... csak néztem rá, s próbáltam bátorítani. olyna elesett volt, így még sosem láttam. és többet nem is akarom. anyukája akkor ért a kórházba, amikor mi a mentővel. még egy kicsit ottmaradtam vele, amikor már látszott túléli a dolgot.

az is lehet, hogy holnap jön suliba.

nagyjából ennyi...

persze Isten mindvégig ott volt...