again

megújultam. Vagyis a blogom. Azt hiszem ez is kezd egy icnyi-picnyit felnőni. De csak annyira, amennyire én! Leld örömödet, ha úgy tetszik. Ha meg nem, hát nem .

Ííígérem rendes leszek, és szépen írok!

csákócsókacsóki :*

Hazafelé(nemmagvas)

Éppen a Győr-Pécs vonalon közlekedő buszon ülök, és életemben először netezek a buszon, ingyen wifivel. Nem nagy szám, de! felvállalom, hogy nekem az :P :)

mostanában nem vagyok túl szorgalmas írónő, de a jövőben igyekezni fogok, és azt hiszem újdonságokkal is szolgálhatok majd. ;)

A legközelebb eső és publikus izgalmas dolog az péntektől vár ránk a konfi keretein belül :) Régen vártam már bármit, ami ifis volt, de nagyon örülök, hogy újra várok . Érttteed? :)

ígybiza

Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja. S tudod az erő micsoda? Akarat, amely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

betegen Győrben

és maradok4 évig, hogy tanulhassak az Esztivel tanulni :)

van, hogy

hiányzik a Dalma borsófőzeléke!

gondolkodj.

http://www.szamalk-szki.hu/index.php?p=course&id=3.31

Valóban: egy új élet kezdete

Itt vagyok Győrben. Ma már itt alszom, egyedül. Nincs szobatársam, úgyhogy nyugodtan fészkelődhetek ahogy tetszik. A szobám igazán nagyon jó lett. Az összhatás elég rózsaszín. Folytogatnak a könnyeim, persze nem csak azért, mert ezentúl itt fogok élni. Nagyon nehéz minden.

Arra gondoltam múltkor, hogy mennyire igazságtalanok is az emberek, természetesen beleértve engem is. Azt gondoljuk, hogy a gond korral jár, s hogy egy fiatal nem tudhatja milyen gondban lenni. Pedig pontosan tudja milyen. Csak minden életszakaszban más az adott problémakör. Mindenkinek az fáj, amit érez, és amit fájdalomnak ítél. Nekem most nagy fájdalmaim vannak. Bele kell vágnom egy új életbe, egy sokkal nagyobb, bonyolultabb, csapdákkal teli életbe. Ráadásul egy tök idegen helyen, tök idegen emberekkel. Fáj, mérhetetlenül...

Ha nem akarok tökegyedül menetelni, csak Istent hívhatom. Majd Ő megvígasztal. Azt HISZEM.

döntésképtelen

vagyok. meg mások is. meg ő is. hihhetetlen. idegesítő. legyenmárvége!

España

Por favor, szerdán jöttünk, szerdán megyünk. Köztes időben: kirándulunk, Atlanti-óceánban hullámkodunk, finomakat eszünk, picit ismerkedünk a nyelvvel, isteni spanyol kávét iszunk, este sangriázunk, esőben várostnézünk, spanyol habitussal közlekedünk, szivárányszin hidon megyünk át, vásárolunk, csodálkozunk, élvezzük, alszunk, hello kittyket nézünk, mert az rengeteg van. El vagyunk foglalgatva.

csóóóki

személyreszabott dörzspapír

Nekem is lesz???

Minden bizonnyal... ;) !

részlet

"Ezek a dolgok érdekesek! Mert a hülye Colos nem fontos nekem. A rohadt Botond viszont fontos. Azért pukkadtam miatta mindig, mert fontos volt nekem. És kezdtem törni a hülye fejemet, hogy mitől fontos valaki az embernek. A szegény kis Kukit imádom, de nem fontos egyáltalán. A Botondot többnyire utálom, de mindig fontos. Úgyhogy a fene érti ezt."

aahhhhaaaa

csóóókolom!

Szeptembertől győri lakos leszek ám! Nagyon örülök... s nyílván nem nekem lett a legtöbb pontom... de nagyon boldog vagyok :)

Főiskolááás letttttteeeemm! eztismegértük...

Pistikám

Édesdrága, huncut, grincsfejű rosszcsont. Ezzel a pár szóval lehetne jellemezni kedvenc fertősalmási kisfiamat, Samóvk Istvánt. De talán a legjobb szó rá: szeretetéhes. És mennnyire de mennnyire lehet szeretni!

Haza akartam hozni. Én ilyen kissráccal még nem találkoztam. Csak miatta megyek vissza jövőre, s miatta volt olyan nnnnagggyon jó most Fertősalmáson.

Olyan huncut szemei vannak, hogy képtelenség neki ellenállni.

Iszonyatosan hiányzik.

És most biztos hordja a cejjgit a Tóórdas Zsoutnak...

Ukrajnából....

nem olyan jó, mint vártam, de azt hiszem sokat számít a hozzáállás... úgyhogy megpróbálok úgy hozzáállni, hogy abból mindenkinek valami jó származzon ;) A szállás a tavalyi dobronyihoz képest luxus... de iszonyat meleg van, és a gyerekek sem olyan igazán cukik.. persze még csak 1 napja vagyunk itt... remélem "jobb" lesz. a társaság tökjó, s az első éjszaka félelmetesen álmatlan volt. tetszik a tájszólás, jókat lehet derülni rajta :) egyelőre ennyi

cvikkike

Mesterségem címere: Tassy Dani

Van munkám, hivatásos bébiszitter lettem.

Élvezem, még csak 3 napja vagyok egynyári pesztrálója egy édes 4 éves kiskölyöknek.

Sokat nevetek rajta, annyi vicces dolgot mond...

Íme pár:

1. olyan KÉMELNYES ez a kanapé!

2. játék közben: mi az a BŰNHŐD?

3. (személyes kedvencem) az ágy szélén ülve: most EGYEN FOGOK SÚLYOZNI!!!

Azt hiszem ezek a legmegragadottabbak részemről... nagyon élvezem, mert azt csinálom, amit minidg is szerettem, és még suskát is kapok érte...

Eredetileg augusztus végéig leszek, utána Debike veszi át a mester.pesztra szerepét:)

csókok!

ja, és a legfontosabb: Itthon van a másik felem, a "testvérem", és végre minden a helyére kerül szép lasssan! Isten hozott drága Ursul ;)

Indul a mandula

Pénteken, közvetlenül a szóbelim után már NEKEM is hivatalosan nyár volt. Kezdődött a kertipartyval, meg az emőcsalvással, másnap azért volt némi hivatalos színezete a napnak, mert megkaptam az érettségi bizonyítványomat, de utána kalap kabát, többet ugyan be nem teszem semmmmmimet sem abba a Vali által "GREEN LAGER"-nek titulált épületegyüttesbe. Soha! najó... még kell iskolalátogatási... :O

Ja, a szombat! Verőce, haza. A vasárnap volt a legizgibb! meggyet magozhattam édesanyámmal. Szerintem a legjobb program. Ja és megtaláltam a neten a régi kedvenc sorozatomat, amit innentől bűntetlenül nézhetek ha van időm. ( a címe tabu, mert íírtóóó gááz )

Aztán... végre kihímeztem a kedven bikinim, ami immáron a 4. nyarát fogja sínylődni, mert amit tavaly vettem azt mégsem szeretem annyira, mert nem rózsaszín és nem fodros, ezáltal semmi, de semmi az égvilágon nincs benne, ami Évisssssé tehetné. Ez van. Remélem megterem még valaha egy hasonlatos bikini, tökmindegy mennyiért, megveszem!

Ma meg felkeltem, elindultam futni, de fújt a szél, így kínkeserv volt, mert nekem a szél kicsípi az orromat meg a torkomat a sok levegővételtől.

Kedden s szerdán is megyek Pestre, de csak szerdán fogunk szórakozni... megyünk vidámparkolni. Meg ha lesz suskám, akkor virítom :O :D

Ezenkívül tervezek napozni, Anna Kareninát, Nyomorultakat, Bűn és bűnhődést olvasni, valamit varrni egy szoknyát, amilyet már régóta akarok. Venni kéne még egy csomó szép dolgot, csak nincs rá keret. Szegény az eklézsia.

Pár nap múlva megyünk bicótúrára, ami remélem legalább olyan jó lesz, mint tavaly. Idén kihagyjuk SpeakOut-ot, meg a Ukrajnás Nagydobronyt =/ De helyette lesz Barcelona, Oviedo és 5 kilóméterre lakni az óceántól című fejezet. Ne irigykedj, csak 1 hétre megyünk... :P :)

Július 27-én 9 órától pedig izgatottam fogom olvasni... ami most még titok. uccse érdekelne.

Megyek, munkáhozlátni, nem bírok semmittenni.

Cvikipuszi

végre...

VÉGE.

Auswitz- Birkenau

Holnap 11:45-kor megkezdődik életem leghosszabb pár órája, amely valószínűleg - kisebb, nagyobb túlzással - hasonlatos lesz egy munkatárborhoz. Aztán kitugggya?? Lehet, hogy Auswitzból átkerülök Buckenwaldba... Szóval eképpen indulok utamra mindjárt, hogy a maradék rahedli tételt valamilyen csoda folytán pár óra alatt a fejembe tömjem. Egyébként tök olyan érzés, hogy amit újként olvasok az kiszorítja a régebben megtanultat. Úgy érzem, hogy semmit sem tudok... :O

kibírom

már csak 55 tétel és 8 nap választ el attól, hogy végleg SZABAD ember lehessek... Örökre búcsút mondok annak a zöld épületnek ott a Gyümölcs utcában!

Ágyő

NEM akarsz félszívű követőt

Nehéz volt, de eljutottam idáig. Természetesen nem vagyok büszke azokra a dolgokra, amiket meg "kellett" tennem ahhoz, hogy kiforrjon bennem egy végleges döntés: nem akarok félszívű követő lenni. Nem akarok "csakúgy" csinálni semmit. Még hosszú út áll előttem, s tudom, hogy Isten már várja, hogy új legyek, s teljes szívből kövessem. De most még nem állok készen. A döntés, miszerint valamikor teljes szívű követővé, s ezáltal teljes emberré válhatok már megszületett, az időpont azonban még kérdéses. Tudom, hogy a világon majdnem mindent el lehet dönteni agyban, s el is kell. De tudom, hogy amíg nem vagyok képes otthagyni, elengedni, felszámolni életem bizonyos pontjait gúzsba kötő dolgokat, addig nem lehetek "teljes szívű követő". Ehhez idő kell. De már ráébredtem.

A varrónők nem fél szárú nadrágokat varrnak, a virágok nem csak félig nyílnak ki, s a Nap sem csak félig kel fel, ha úgy tartja kedve. Minden TELJESEN megtörténik, befejeződik, hogy rendben, zökkenőmentesen mehessen az élet tovább.

Tudom, hogy az egyik hatalmas hibám 4 éven keresztül az volt, hogy Isten csak félig lakhatott a szívemben, a másik fele mindig valaki másé volt, vagy mással volt tele.

Most lehet, hogy még a felébe sem engedem be.... tele vagyok olyan vágyakkal, kívánságokkal, álmokkal amelyekkel önmagukban egyáltalán nincs gond, csak az, hogy ezek állnak az első helyen, hogy nem gondolok másra, csak ezekre...

Nem nem nem és soha többet NEM akarok félig csinálni valamit, ami meghatározza az életem, s nem akarok nyüzüge, hiteltelen, fél szívű keresztény lenni. Bőven sok van belőlük.

Tehát vagy csinálom, vagy inkább nem. Mint amit a Révész Balázs is mondott egyik ifin: Vagy legyél naggyon forró, vagy jjééghideg, de langyos SOHA.

Túl sokáig voltam langyos, aztán hideg... ideje, hogy tűzben égjek, s hihhhetetlenül forró legyek. Ámen.

vágyom

egy értelmes, eseménydús, kellemes, ha kell átlagos, de igazán élhetőnek mondható életre. :)

Drága ....tól , természetesen nekem :)

S... ........a:

Arany Lacihoz

2011

Láthatod,Kedves Ady,

Későn jelentkezém,csakis.

Elnézésed szeretném kérni,

Tudd nekem ezt a bakit elnézni.

Tudnod kell az okokat,

Mielőtt leírom a bókokat.

Indulásként ez a tetves freemail,

Tudom,ez neked sokkoló hír még.

Ha nem ismernél,talán azt hinnéd,

Átmentem Julcsiba,

De ismersz,és tudod:

Ez velem nem fordulhat elő soha.

Kompjúterének örvendék,

Talán innentől többet beszélhetnénk.

Következő soraimat nem rímben írom,

Mert köztudottan ez nem az én reszortom.

Győrött

Voltam ma. JÓ volt, határozottan tetszett. Persze vannak azok az ódon-böhöm tízemeletesek, amiket ha nem veszek figyelembe, és tekintetemet erősen a sétáló utca, valamit a csodás parkok fele irányítom, akkor határozottan kívánatos hely számomra. Szívesen lennék a Széchenyi István Egyetem keretein belül a Petz Lajos Egészségügyi és Szociális Intézet leendő növendéke. Majdhogynem tökéletesen nekem való hely, de csakis kizárólag Pécs után jöhet szóba! :)

Hát, készüljenek a fent említett városok a támadásomra, ugyanis erős lészen Isten segedelmével.

Majd meglássjuk ki nevet a végén?!!?!? :)

furi

Olyan furcsa, hogyha bekapcsolom a gépet, akkor tényleg "hasznos" dolgokat csinálok, mert csak a blogomat és a leveleimet nézem meg... általában 5 perc alatt végzek, ha esetleg írnom "kell", akkor is csak 10 perc. Annyira jó volt megszabadulni a facebooktól, és az "áldásait" csak most érzékelem. Van időm, és nem kell azon aggódnom, hogy vajon megint mit fogok olvasni fb-n. Gondoltam rá, hogy csinálok egy újat, de egyre jobban bizonyos vagyok abban, hogy nem most. Esetleg majd pár hónap múlva.

Megszabadultam egy hatalmas béklyótól...

Talán idővel minden jó lesz, csak valahol el kellett kezdeni... :)

wooooooww

Szóval... kitöröltem magam facebookról. Ezenkívül feladtam életem első álláshirdetését... :) szuperül szuper...

a legrosszabb...

örülök, ha meglesz a nyomorék kettesem matekból... pedig már azt hittem, hogy feltörtem, mint szar a vízen...

túl az óperencián...

... túl a magyaron ;)

:O

holnap ballagok...

lost

Nem találom az útjelzést a fákon.

:)

http://filmekaneten.blogspot.com/2010/03/szivek-szallodaja-1-evad-gilmore-girls_14.html

az úgy van, hogy...

Mindig mindenki fut valaki után... akár nyíltan, titkolatlanul, indsizkréten, akár titokban, álmában és disztkréten, de biztos vagyok benne, hogy futunk valaki után. De miért van az, hogy két ember sose egymással szemben fut, és sosem kell egyik a másiknak? najó... persze inkább úgy mondanám, hogy az esetek 99,99 százalékában az emberek egymás után futnak, s csak a fenmaradó 0,01 százalékban beszélhetünk kölcsönös "futásról".

Szóval... futok tovább... hátha kerget valaki... :P

csakegypicit.

A nők többet gondolkodnak azon, hogy min gondolkodnak a férfiak, mint amennyit a pasik egyáltalán gondolkodnak.

A párkapcsolat az az ország, ahol a legalacsonyabb a várható élettartam.

Jó férjet találni pont olyan könnyű, mint egy taxit fogni hóviharban szilveszterkor!

Az emberek zömével nincs nagy baj. Csak mi többnyire nem a zömmel érintkezünk.

Népszerűbb lettem, mint egy csomag mentolos szájfrissítő a hagymafesztiválon.

Ha az igénytelenséget fűtőenergiává lehetne átalakítani, bezárhatnák az atomreaktorokat.

Roppant kimerítő ez a szerelem nevezetű bomlott valamicsoda.

Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet.

Oly régen és annyira hiányzol, hogy már kívül hordom az idegvégződéseimet.

A szerelem egyenlet két ismeretlennel.

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.

Audrey Hepburn

Elárulom a női hallgatóságnak, mi a legjobb módja annak, hogy véget vessünk egy oltári nagy szerelemnek. Feleségül megyünk a pasashoz, és máris semmi közünk egymáshoz.

Ilyen a világ. Már nem beszélhetünk a személyes találkozás varázsáról. Ha tetszeni akarok valakinek, nem megyek el új göncöt venni, nem csináltatok új frizurát, hanem frissítem a profilomat. Ez a helyzet, és kész.

Az egód már rég betüremkedett az ajtón, de te még csak félúton taposod a gázt hazafelé.

- Mindig is tudtuk, hol a határ.
- És csak óvatosan léptük át.

Nem szeretem a hétfőket, de sajnos hetente találkozom velük.

Lehet, hogy ma még beugrom az orvoshoz. Felíratok valamit szerelem ellen. Rühellem a hollywoodi érzeményeket.

Ha öt percen belül nem jövök vissza, várj egy kicsit tovább.

A jó lányok a mennybe mennek, a rosszak külföldi luxusútra.

Hogy öreg volt-e? Amikor meggyújtották a gyertyákat a születésnapi tortáján, hat ember hőgutát kapott.

Az egyik pillanatban még élvezem az életet, a következőben pedig nem értem, hogyan élhettem eddig nélküle.

A randiguru c. film

Ha tudtam volna, hogy ma ilyen szörnyű napom lesz, akkor tegnap boldog lettem volna.

béke honolt.

Ma béke honolt bennem, legalább egy kis ideig.

Már régen nem éreztem ilyen fajta "elégedettséget" és életigenlést...

Elmentem Dalmáékhoz, beszélgettünk. Aztán elmentünk Ábelért az oviba... és ha tudná, látná bárki is, hogy micsoda igazi kisfiú, igazi édes kisfiú... persze, hős lovagnak kell hívni, amit én egy zokszó nélkül megteszek, ugyanis letérdelt elém egy szál virággal... édes volt... rájöttem, hogyha másért nem is, de az ilyen könnycsalogató, szívderítő apróságokért kell, és érdemes élni.

S az ilyen édes kis csöppségek értelmet adhatnak az életünknek, még akkor is, ha nem a sajátjaink <3

feladtam....

... jellemző... =/

in spring

Ilyenkor minden rügyezik... minden és mindenki... és én meg csak azt várom, hogy ÉN mikor fogok végre már kirügyezni?? előbb talán rendbe kéne tennem a házam táját... s aztán nézelődni... nemis akarok nézelődni... mert már kinéztem magamnak a legjobbat... de nincs annyi pénz a világon, ami annyit érne. Valószínűleg sosem lesz már az enyém... mert nem, nem és nem... nincs az a csodatevőtündér, aki képes helyre hozni ekkora boglyas bajt és káoszt. akkormost??? ♥

gondolj

Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés... ;)

mindig

" Áldalak búval , vigalommal,

féltelek szeretnivalómmal,

őrizlek kérő tenyerekkel:

búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,

falam ellened örök omlás,

düledék-árnyán ringatózom,

leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,

szívemhez szívvel keveredsz-e,

látlak, hallak és énekellek,

Istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyújtózik az erdő,

ezer ölelő karja megnő,

az égről a fényt leszakítja,

szerelmes szívére borítja. "

sosenem

unok bele semmibe... pedig annyiszor átvágódtam... mi ez a negativizmus?? hiszem már nagy vagyok... 3 hónap múlva tankötelezetlen... s mégis... tudomám. hülye vagyok, ennyi az egész.

meg az, hogy nincs a vámpírosban táncpárom... :O

tudván, amit tudunk...

... az ember jobb esetben mindig többre/jobbra vágyik, természetesen ez nem egyenlő azzal, hogy elégedetlen, pusztán szereti/né mindenből a fellelhető legjobbat.

Tudván, amit tudunk.. nem vagyok kifejezetten törtető, ambíciózus fajta. Nem törekszem szinte semmiből a lehető legjobbra, így félő, hogy beérem a silányabbal... pontosabban a silányabb élettel. De ha meg jobbat akarok, azt érzem nem vagyok rá ildomos, amitől persze újra elfog az érzés, hogy jó nekem így.

Nem akarok úgy élni, ahogy most élek, nem akarok úgy érezni, ahogy most érzek... és semmmiféleképpen nem akarok úgy gondolkodni, ahogy most is tettem éppen 5 perce..

Jót akarok, szépet és királyat mindenből... de anélkül, hogy azt érezném valamiből kimaradok, ha JÓL döntök... sajnálom. Hogy mit is?? nemtudom. De azt nagyon...

mit sürgetem?

megy az idő magától is...

várom, hogy elkezdődjön az életem... s közben rájövök: de hiszen EZ az életem...

az utóbbi pár hétben átvészelt napjaim nem érdemelnek bővebb említést, csupán annyit, hogy sajnos jobban érzem magam világi társaságban, mint az ifiben, hogy nem hiányzik egyáltalán, hogy ott legyek, helyette az osztálytársaimmal partizok. Isten szeretem, de azonkívül, hogy néha beszélgetek vele, nem sok a kapcsolatom vele...

Tanulni kéne rengeteget, és az idő meg úgy suhan, hogy nem érzékelem rendesen a napok, hetek múlását... csak úgy röpül...

ennél egyébként sokkal negatívabb és mások számára egyértelműen megbotránkoztatóbb dolgokat is írhatnék, de nem teszem, hogy a finom kis lelküknek ne essen bántódása..

Rengeteget csalódtam emberekben.. pozitívan a viágiakban... negatívan máshol...

ennyi... utálom a szentbeszédet, mert nem attól jó valaki, ha szentbeszédet tart a másikbak arról, hogy hogyan is kéne élnie... én tudom nagyon jól, hogy mit kéne mi helyett választani... de nem teszem. tudjátok, a szabad akarat... néha jó lenne, ha nem lenne... de ugyebár... kellenek a próbák... stb.

Szóval összegzésképp, amit valójában nagyon utálok (biztosan mert régen én is ilyen voltam) az a felszínesség... és én nem mutogatok ujjal, az vegye magára ezt az inget, aki jogosnak érzi... és ha valaki valóban jogosnak érzni, akkor gombolja is be... ÉS én nem ítélkezem... rajtam, bennem van bőven mit megítélni... pusztán véleményt nyílvánítottam, ahogy mások szokták... ;)

AzTI....

mindjárt... SZALAGAVATÓ!!! Már csak 24 óra és 20 perc... jajjjdevártam már!

hihhhetetlenül jó lesz, sajnálhatod, ha nem látod :P

gyíííííííííííííííííííííííííííííííí

i. l.o.v.e. y.o.u.

A szeretetnek két eszköze van arra, hogy megmutassa magát: az igenlés és a tagadás.

A szeretet annyival több a vonzalomnál, hogy nincs alávetve érzelmeink hullámzásának, hanem az akaratunkkal is irányíthatjuk.

A szeretet nem csupán érzelem, hanem szabad akaratunk horgonyvetése valami, vagy VALAKI mellett, akit megmagyarázhatatlan megérzéseink, vagy éppen tudatos megfontolásaink alapján kiválasztunk magunknak az arctalan tömegből. <3

A szeretet egyértelmű...

... vagy igent mond

vagy nemet.

De a kettőt egyszerre nem mondhatja, mert akkor meghasonlik önmagával.

A szeretet sokszor szenvedéssel jár, hiszen akár határozott NEM-et vagy IGEN-t mondunk valakire, vagy valamire, vállalnunk kell, hogy a visszautasítással - vagy éppen a teljes elfogadással - fájdalmat okozhatunk embertársunknak

vagy

rendetlen vágyaink megzabolázásával éppen saját magunknak.

Mégis,

aki ezt a szenvedést nem vállalja, nem ismerheti meg az Isten mélységeit, ahol a fájdalom és az öröm egy ízzé forrnak össze az áldozat tüzében.

IGEN, szeretlek...

gondolkodik...

https://www.facebook.com/help/contact.php?show_form=delete_account

http://zalaihirlap.hu/fooldal-BUnUgyek_balesetek/20110122_ongyilkos_varpalota#s=rss

Nem tudhatod, hogy kinek, s mikor van szüksége egy jó szóra, bátorításra és szeretetre. Ezért próbáld mindig mindenkinek a legjobbat nyújtani, ami csak tellik tőled.

Örülj, ha van hited, s mégjobban ha a hited Istenben gyökerezik.

m.t.

http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Zrinyi.htm

Exit---->

Ugye...ezt szokták kiírni a nagyobb vagy tökmindegy mekkora épületekben, amikor a menekülő útvonalat jelzik...

Azt hiszem, most az én életem is menekülés.. de nem a jófajta. De bolond vagyok, jófajta menekülés valószínűleg nem is létezik...

Szóval menekülök... emberektől, a problémáktól, a saját gondolataimtól, érzéseimtől... legszívesebben visszamennék a múltba... az sokkal puhább volt, kellemesebb, melegebb... most hideg van, minden éles, sziklás, kényelmetlen és kellemetlen... néha jönnek a hétköznapokba jó pillanatok, pár perc, akár pár óra.. de, amikor a boldog időknek vége... akkor kezdődik elölről, vagy inkább folytatódik a céltalan létem... nincsenek céljaim, se álmaim. Nincs tervem a jövőre. Nem akarok felnőni... s nem akarok felelősséggel tartozni magam és mások iránt...

Azt hiszem, már talán annyi szeretet sincs bennem...

desperate housewives

http://nezzsorozatokat.info/?s=45

a pécsiek, MEGA pécsi szilveszter

hát... nem, nem hát... hanem... DEJÓÓVOLT!!!

végrevégrevégre jól éreztem magam!! már oly régóta nem, és most... CSODA!! olyan spontán jött, hogy menjek, s végül zsírkirály lett:) akadnak ám PécseTT igenis nagyonjófej emberek. És végre úgy éreztem magam, mint amikor az ifink arany/fény/virág- korát élte, még 2 éve. Pont olyan jó érzések árasztottak el, s nem akartam hazajönni.

A programok:

30-án este érkezés, kaja, beszélgetés, 7 órakor komolyzeneikoncert, ami 2 órásnak lett beígérve, s képzeletemben egyenlő volt a kínhalállal, DE ennek ellenére élveztem! mitöbb: minden "számhoz" elképzeltem egy jelenetet, természetesen saját főszereplésemmel :)

31-én "reggel" 10 órakor keltünk (emővel kopjáresztiéknél aludtunk), s majd' délig ágyban voltunk. felkeltünk, ebédeltünk (fél3kor), készülődtünk, s háromnegyed 5kor elindultunk az imaházba a fél 5-ös programra:)

Istentisztelet, fehérvári pantomim, pécsi ifiénekkar, konzervatívan taps nélkül :P

majd a gyüli haza, ifivel meg közös ebédesvacsis kaja. utána ismerkedős játék, nevetés, nevetés nevetés... aztán visszaszámlálás, koccintás pici műanyag kávéspoharakkal ÉS igazi pezsgővel...:)

sikítás, túlcsorduló öröm... majd hajnali 1-4ig a városban császkálás, feladatok megoldása a minusz15 fokban, mert ugye az túl normális lett volna, ha az imaházban vetélkednek a csapatok...:)

jóvolt... és már régen hiányzott valami/valaki ennyire... <3>