2009. május 14., csütörtök
mélység
ma volt a temetés... igazából...fel sem fogtam. de ott abban a pillanatban amikor leersztették a koporsót, és utána dolbálták rá a földet és ahogyan a föld koppant a koporsón... szörnyű. abban a koporsóban egy test fekszik... egy test ami élettelen. az a test amit pár hete még simogattam puszilgattam... az a test amely 91 éven keresztül itt volt köztünk...aki felnevelt 3 lányt, több tucat unokát és dédunokát. az a test, amely remélem a mennybe került, és talán egyszer a testben lakozó lélekkel találkozhatok is fönt. szerettem. nem is kicsit. kis gombóc, vicces, és okos:) mindig az jut majd eszembe amit magáról mondott a kórházban: "én vagyok a nagymester..." hiányzik és hiányozni fog. örökké itt él majd a szívemben az ahogyan beszélt, ahogy mutogatott, ahogy mesélt, ahogy élt, egyszóval a legnagyszerűbb DédiMama, aki valaha is élt ezen a földön...(L)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése