nem hiszem el... azt hiszem...nem ez nem velünk történt... de mégis... áhh nem.... de hogyan? és mért pont ő? mikor? hol?
ezek a kérdések merülnek fel ha tudomást szerzünk egy hozzánk bármilyen szinten is közelálló személy haláláról... az egyik igazán nagyon jó barátnőm,nevelőapja vasárnap motoros balesetben meghalt... nem hiszem el még most sem... nem nagyon ismertem...csak párszor találkoztunk, de nagyon aranyos és jófej... tudom, hogy nagyon szerette mert mindig szímíthatott rá bármiben... emlékszem amikor az smseit olvastam és volt egy pár vicces...mindig azt kérdeztem nincs több? olyan vicceseket írt... mostmár nem lesz több... mért történt?? a szenvedélye volt a motorozás... a barátnőm szerint úgy halt meg ahogy igazából neki a legjobb volt... én nem értek ehhez... azt is mondta, hogy biztosan azt akarná hogy ne sírjunk hanem boldogok legyünk...ezért most erőltetjük a "boldogságot", hátha sikerül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése