csodás ajándék:)

tessék lássék:)

tegnap volt életem leges leges leg mélyebb, bensőségesebb imádkozása...hosszú hetek, 1 hónap is eltelt, hogy semmi lelki táplálékhoz nem jutottam, s már már kezdtem érezni az éhenhalás fenyegető karmait lelkemen... minél több idő telt el... annál nehezebb volt. de szerintem ezt nem kell bemutatnom. ezért hirtelen, mindenféle átgondolás nélkül (hogy sátánnak ne legyen esélye eltántorítani) elővettem a mai igét, meg a Bibliámat, ami jócskán beporosodott. élvezettel, figyelmesen ovastam... szinte ittam Isten szavait... jó volt.. tudtam , bármit olvasok, az Tőle van. és teljesen így volt. tudtam azt is, hogyha akkor az olvasás után nem szólítom meg...akkor minden lehetőség elszáll újabb 1 hónapra... ezt iszonyatosan nem akartam... utáltam, hogy mindig halogatom.

erőt vettem magamon, s tudtam, most mindent, vagy semmit. lekapcsoltam a lámpám, már az egész házban sötét volt, letérdeltem az ágyam elé, becsuktam a szemem, és szívből, igazán dicsőítettem... aztán jöttek a szavak.. sorba sorba... és onnantól már nyoma sem volt a kezdeti erőtlendégnek... csak jött aminek jönnie kellett....

jó volt, amilyen még soha. éreztem, hogy ott van velem... éreztem, hogy így még soha nem aláztam meg magam... soha nem voltam még ilyen kiszolgáltatott, soha nem éreztem ennyire a szeretetét, a törődését, soha nem éreztem még enniyre azt, hogy Ő tényleg az apukám... soha soha soha nem éreztem olyan kézzelfoghatónak, olyan hatalmasnak, mégis kicsinek, olyan közel magamhoz, soha nem éreztem, hogy átölel, de most igen. minden ami jó... és soha nem tudtam még enniyre biztosan, hogy a menyország a legjobb hely a világon.

egyszóval... soha nem volt még ilyenben részem, s mindez egyetlen egy este történt...

ez újabb csoda... :)

önzőség, hol kezdődik??

most nem az a kérdés, hogy mi az önzetlenség. sokkal inkább mi NEM az?

ÖNZŐSÉG szerintem: tökéletesen elfoglaltnak lenni a saját, pitiáner ügyes bajos dolgaiddal, holott, lehet hogy mást kéne támogatnod,imádságban, szeretettel. nem azzal foglalkoznod, hogy épp mi nem jó magadon, és hogy már megint ülnek a kedvenc helyeden a buszon, hogy anya nem szép szalvétába csomagolta a kajád, és hogyha bal lábbal keltél, akkor szentül meg vagy győződve arról, hogy nyugodt szívvel lehetsz bunkó az osztálytársaiddal, hogy kiabálhatsz anyukáddal, csak azért mert ő rádüvöltött, amikor nem jó rád a 36-os nadrág, s ezért szinte már vérző szívvel a 38-as méretűt viszed a pulthoz, amikor nem tudsz csokit venni a büfében, mert nincs pénzed, és amúgy is nagy a feneked, amikor zavar ha épp nem nézel ki jól, vagy hogy mit mond a világ, amikor az a fontos, hogy hol veszed a ruhád, amikor úgy gondolod, hogy igenis igazad van, már csak azért is, hogy a másiknak rossz legyen, amikor nem törődve másokkal a lelkükbe gázolsz akár csak egyetlen pillantásoddal, amikor a saját problémáid előtérbe helyezed más problémáival szemben, még akkor is ha a tied valóban komolyabb,nagyobb, amikor csak azt nézed, hogy NEKED mi a jó, és nem azt amit Isten annak tart, amikor a saját örömödre teszel valamit, anélkül, hogy belegondolnál: ezzel árthatok másnak? vagy még sorolhatnám... rengeteg dolgog van, amivel ha nem foglalkozol, s inkább azt nézed ami IGAZÁN fontos az életben...

akkor talán nem leszel önző... bár... emberek vagyunk, tehát a tökéletesség hiánya erősen megmutatkozhat ilyen esetekben... s életünk egész területén... de talán ki tudunk láballni belőle, ha Istent hívjuk... tudjuk, Ő sosem hagy cserben, akkor sem ha azt hiszed, hogy TE vagy a legmélyebb pöcegödörben. azt hiszem ezzel nekem is MINDEN nap szembesülnöm kell.

hidd el, ezek a világ csodái... ;)

az én mai igém...

"Mindenkor örüljetek,... mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."

1Thessz 5,16.18

szóval Isten azt mondja örüljek... az előző bejegyzésemet kb fél órája írtam... csupa pessszimizmus, csüggedés, harag.... most, ilyen kis idő elmúltával ezt az igét kapom... hihetetlen. Isten.... na...ezt úgy sem tudom kifejezni... :)

úgyhogy most megpróbálok örülni, pl ennek: teljesen egészséges vagyok, nincs semmi fogyatékosságom, nem kell szűkölködnöm, vannak barátaim, vannak szüleim akik szeretnek, fiatal vagyok, de legfőképpen van egy Istenem... aki szeret, úgy ahogy vagyok.... bárhol bármikor. és örök életem van, a mennyben. Jézus meghalt értem...

Önző lennék, ha még többet akarnék...

tudja meg a világ, hogy a Dalma inspirált.

szóval...csakis drága barátnőm kedvéért írok némi tudósítást. az a helyzet, hogy nem voltam ill. vagyok beteg. csupán nátha.:)

aztán...lássuk csak. most ahelyett, hogy az imaházban lennék... épülnék, s talán végre a barátaimmal találkoznék... ehelyett itthon kell rohadnom, mert még náthás vagyok anniyra.... hogy szinte nem is... utálom a mai napot is... utálom az összes napot... mert mind szar. nincs időm semmire, amikor meg lenne akkor beteg vagyok, tehát azért nem tudok sehova sem menni... utálom az iskolát.... anniyra, hogy képes vagyok csak azért elaludni (amit eddig a 11 év alatt soha de soha nem tettem meg),hogy legalább csak percekkel kevesebb időt kelljen abban a kaka épületben eltöltenem. utálom az egészet. most már kivételesen nem az osztálytársaimat.... hanem magát az intézményt:) :P

3 vagy inkább már 4 hete folyamatosan fáj a fejem, hol kevésbé, hol anniyra hogy nézni is alig bírok. elmentem dokihoz... vagy szemüveg kell... vagy stresszelem magam.... vagy talán anyától örököltem a sok pénz helyett a migrénes fejfájást. hát király. ebből a legjobban talán a szemüvegesség hangzik. ha választani lehet. kiröhögtem az orvost amikor azt mondta, hogy stresszelem magam.. énnn??? xD

de rájöttem, hogy nem hülyeség cseppet sem. simán el tudom képzelni. de ezzel mindösze az a gáz, hogy ha ígyvan, hogy 17 évesen strsszelek...akkor mi lesz 30-40-50 évesen??? kihullik a haja, és 25 évesen már mind ősz lesz vagy míÍ??

szóval nem akarok stresszelni, d eminnél jobban nem akarok, annál jobban stresszelek. remélem szemüveges leszek...s nem a stresszelős vagy migrénes öregnyanyó...:)

szóval...most ez van. és ebben a pillanatban arra gonodlok,hogy mi a szarért nincs már nyár???

:P

írok, de nem most, és nem érdekeset... befagyott az életem. semmit nem csinálok, semmit nem mondok... stb. nem érdekel semmi... s nincs kedvem semmihez. valaki csináljon jót, mert unom az egészet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

:P

Rebecca Bloomwood

ja...szóval ismeritek azt a könyvet, vagy ha a könyvet nem is a filmet tuti, aminek az a címe, hogy : Egy boltkóros naplója ?:)

szóval igen... ez az egyik legjobb könyv amit valaha olvastam. egy durva társadalmi betegség vagy ilyesmi. a csaj... picikét olyan, mint én...vagyis inkább én vagyok oylan mint ő. de azért durván nem :) nagyon gáznak tartom de ugyanakkor: húúúúúúúúúúúhaaaaaaaaaa:) mennnnnnyi sok ruhája lehet!!!!:)

ha nagy leszek, s már dolgozni fogok, az első fizum tutituti elköltöm... CSAK RUHÁKRA. jajjj de várom már. majd elmegyek a Váci utcába a 3 emeletes promodba... jupppííjjj:)

persze, mint tudjuk, nem ezek a legfontosabb dolgok az életben... :P

tudom hogy jóóóóóóóóó lesz:)

királymód. ez jellemzi jövőmet holnaptól:)

annyira de anniyr várom. majd menek fősulira, meg albiba a Deblinkoccsal, s a Dáfciival szemben fogunk lakni, mer' ugye Gulyás József testvérünk nem engedményezné különböző neműek együttlaktát...:D de sebaj-tóbiás, mer'hogy ezzel is bőséggel megelégszünk...:):) ugye?:)

és akkor a rézfánfütyülőaztamegpasztaangyalkájának a virágggyát:) szóval emígyen leledzem itten mostan babéraimon s így terhelem meg vala a levegőnek szekerét.:)

szóval mostan boldogság dúl lelkem legmélyebb zúgaiban is.:D

és...holnap oskola (anemjóját) aztán péntek ifi... naggyából ezek az előrelátható időjárásjelentésnek megfelelő meteorológiai jelentések.

:D

Sallay Évi

ma jöttem rá egy nagyon fontos dologra... én én vagyok. Sallay Évi. nem más. nem hiába az a családom ami. vagy aki. ma jöttem rá, amint ott ültem anya nagynénijének szobájában, régi képeket nézegettem.a családról. az ÉN CSALÁDOMról. és rájöttem.örülök hogy van egy családom. bár már igen csonka, s nem éppen egyszerűek a dolgok,az emberek, de mégis ők az én családom.

amikor ma délután a temetőben voltunk,meglátogattuk Mamácskát és Mamát is. a Mamácska az egyik legszebb és legcsodálatosabb szó a világon. ha valaki ezt hallja röhög, mert milyen béna már hogy becézik. én születésem óta így hallottam, így szoktam meg. anya így próbálja kifejezni a saját anyukája iránt érzett mélységes és soha el nem lankadó szeretetét. Mamácska. bár sosem ismertem, 2 éves voltam amikor meghalt. de mindig mindig szerettem. anya csupa szépet mesélt róla. nagyon szeretett. csak abban bízom, hogy ő is ott lesz a mennyben.

a Mama pedig nem más mint az én egyetlen édes Dédim. bár már 5 hónapja meghalt...még mindig olyan mintha ott ülne a kis kuckójában,a melegben, s mikor betoppanunk csak nyugtázza: "ó, hát megjötettek gyermekeim." olyan...édes. olyan rossz hogy már nincs. vele is ott szeretnék lenni a mennyben...s csak mégegyszer azt mondani: Mama, szeretlek!

2 nap Dalmálás:)

csütörtökön mentem... olyan félegykörül:) Ábel drágám már aludott. Kukac nem:) úúúúúgy hiányoztak! olyan jó volt ott lenni. anniyt lehet beszélgetni hülyéskedni és persze: nem aludni. valahogy ottan sose sikerül hajnali 2nél előbb lefeküdni. filménézés, országvárosfiúlány ami Dalma szerint a híres emberrel folytatódik...:P:) szóval...ezt játszottuk hajnali 3 utánig. madjan másnap azaz pénteken sikeresen felkeltünk fél 9 körül majd kimentünk reggelizni. én álnéven azza hogy játszom a Liloccsal visszamentem a szobába de egyből feküdtem is...egy kicsit még fekve táncoltam neki... de elég hamar, búzgón álomba merültem. halloottam ugyan némi hangfoszlánoykat, meg persze Ábeltől sem maradt el a szemem kinyomásának kísérlete, toll dugdosása a halloszervembe... de ez természetesen nem akadályozott meg abban hogy aludjak:) vicces kis bagázs. Ábel tudja ám a nevét. kérlek Ábel mondd hogy hívnak?? Háriii Bumma. és a Lilit? Hárii Babaaaa:)

olyan édess:) aztán lássuk mi van még itt... ja, bevásárlás tescoban, csokievés asorok között, bunkó pénztáros nénike, aki ráadásul fingadozik....:P aztán... hajnalig beszélgetés,evés evés főleg édességet. szomorkodás, vígasztalás,röhögés,sminkelés,baromkodás. SZERETET.:)

azt hiszem... e legfontosabbakat leírtam, de ha még eszembe jut valami, ígérem leírom:)

puszíííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí

jah és asszem tudom mi leszek ha nagy leszek. csak az a bajom hogy alig 2 év múlva nagynak kell lennem...de semmi egyéb:P

vasárnapi kezdettel, hétfői zárással:)

király volt ez a nem egészen 2 nap. vasárnap gyüli ez tiszta sor. de aztán délután is mentünk, ami különös örömet okozott a Szép korú testvéreinknek. aztán után a fel Lados Pistiékhez Benizni meg játszani. az is király volt. majd a fél9el Zámolyra, Deblinámhoz meg édes Mirihez:) főztünk ettünk nevettünk s majdnem hogy nem aludtunk. azért 3 órácskát sikerült. olyanokat csináltunk éjjel ami hihetetlen jó volt egyszerre ültünk fel az ágyban, verekedtünk....és pisiltünk:) aztán reggel nagy nehezen negyed7 körül felkeltünk mert menni kellet Fehérvárra. gyorsan lezuhanyoztunk... aztán irány a busz. alapból 10 perc késéssel indultunk de sebaj. a buszig az út kb. 20-30 perc, ennek felét imádkozással töltöttük, hogy áldott legyen a nap és Isten legyen velünk egész végig, amerre csak megyünk:) és így történt. ha zebrákhoz értünk zöldre váltott, ha buszozni kellett majdnem rögtön jött. megérettem amit Debi nyünyög nekem... s mikor leszálltunk a buszról akkor dáffci is épp ott jött. kkirály volt, mert a királyok Királya szervezte így:) aztán... imaház, anya munka helye, meki, plaza, kisifipark,MIB,távírda,Ribillió....:D:D hát fergetegesen vicces, és nagyszerű nap volt.

találtunk Debinek kabátot, nekem sapkát, kesztyűt. verekedtünk 3an....Ádi sajnos korán hazament...:P aztán...csináltunk sok képet, meg vidiót:) a kávéházazás....pedig hirtelen ötlettől vezérelve történt pedig már tavaly tél óta terveztük Deblinkoccsal...

hát... azt hiszem... fárasztó volt, de mindenek felett felejthetetlen:)

Köszönöm<3

Két copfom van, mégsem vagyok szatyor!!!!!

szombaaaaaaaaaaaaaaaaat:D azt hittem "átlagos" együttalvás lesz édes kicsi Deblinámmal. persze ezzel egy sceppet sem akarom alábecsülni a vele eltöltött órák minőségét, és csodáját, pusztán azt állítom, hogy felkészültem az esti beszélgetős filmnézős stájlra:) de másképp alakult, amit nem mellesleg nagyon nem bántam:D anyáék elmentek vásárolni ezt meg azt s én egyedül, otthon, magányosan tanul(gat)tam:D aztán felhívtam drága barátosomat hogy mikor gyünk me csak úgy:) és mondta hogy nem jön hanem én megyek be hozzá fehérvárra merthogy megyünk a nagytisztelendő egyetlen Gulyásainkhoz, mogyorót szedni:) ez menten fevidította testem lelkem, snem kellett kétszer mondani. gyorsmód minden amit kellet s tudtam megcsináltam befejeztem, és mondtam jóanyámnak hogy elemnék vala híres SZTÁR Úrhidára:) okés. anyáék hazajöttek s apuciiiii oly hatalmas kedvességgel bírt irányomban hogy még be is vitt fehérvárra, sőt még aztat is felajánlotta hogy este átjön értünk nagy becsben tartott Úrhidára.:) (mondanom sem kell, eszem ágában sem volt elutasítnai..)szóval fehérvár, s majdan már az Úrhidai busz. semmi különös. odaérünk.esznek a többiek, míg én hősiesen mártírként nézem végig nyálak folyását, érzem csöpp orommal a zamatok keveredését... aztán szerencsére hamar abbahagyták az evészetet.:) mentünk is ki, hogy nekilássunk a nap munkájának, mely nem más vala mint a mogyorószedés Gulyásfalván:) aztán nem tartott túl soká, meg be is esteledett. bementünk hát Úrhida legszebb s legjobb házába hogy múlassuk az időt. Deblinával szerencsénk volt egy kakasu kontra raptor közelharcának megetkintéséhez, miközben bíbic szótlanul a sarokban üldögélt, Dédiben gyönyörködve:) mikor eljött az idő, mivel az mindig eljön, ezért indultunk ki hogy felvegyük munkától izzadt, saras s nem éppen ünepppi cipőinket akor látván vala hogy az psszes létező "fűzős2 cipő egy naagy zsínórban ősszekötve: minden cipőfűző minden cipőfűzővel... háhh Gulyás József a 3 királyfi apja alkotta nekünk, hátha jobb kedvre derülünk.:Dmit is mondjak, sikerült. aztán mivel nem tudtuk szétbogozni, mezítláb, magunk után húzva a sokpár cipőt, totyogtunk az autóig. s majd ott miután beültünk sötétben, az ablaknak nekivetődve, macskákat kerülgetve próbáltuk kiszabadítani cipőinket,...:D hmm vicces volt, s felejthetetlen. aztán gyórsmód irány a dechatlon ahova zárás előtt 5 perccel érkeztünk meg. végigrohantunk a sorokon (ma napig nem tudom mi járatban voltunk ott) és aztán ki az ajtón. Júliát és Danacmanacot kitettük a madaras teszkónál , és Gulyés testvérünk vitt tova a kevésbé tisztelt, s szeretett Szabadbattyán felé. Amikor megérkeztünk apadhatatlan mosolyyal jaj nem az fakaszthatatlan (van ilyeennn???O:O) na mindegy szóval azza az arcunkon... akkor az este már csak jó lehetett. a Debkám divatbemutatót tartott nékem aztán hamar elaludtunk, mert tudtuk hogy másnak felébreszthetetlen álllapotba kerülünk...:P ez nem lett így maximum egy kicsit az én részemről... de a többit majd vagy szóban, vagy kissé később de most nem jön az ihlet a remekelésre...:P

(: Hájjj ewribádíí :)

szóóóóval!!! VÉGRE! végrevégre olyan ifi volt amilyen már régesrég nem volt vagyon!

hihetetlen,csodás, vicces,kellemes, Istenközeli satöbbi... Jöttek amcsik (azaz andoros nyelven. csicsik:)) és beszélgettem velük:) vagy inkább Andor fordított:) de vicces volt és felettébb jó. andor anniyra belejött az egész estébe hogy a VÉR helyett VÉRET mondott... :D:D háááhhhhhhh. az ANDOR!!!!?????!!:)

de szóval viszont:D nagggyon atommód királyságos volt ez az ifííííííííí

aztán ha azt hiszed itt vége a jóságnak akkor sajnos ki kell hogy abrándítsalak, ugynais rettenetesen nagyot tévedsz:P ezek után elgoingoltam zámolyraaa a Mirihez meg Deblinácskámhoz:) éss ottt csaaajpartyztunk...asszem hajnalig:) és nagyon jó volt:) huuhhh

nem jön több szóság úgyhogy inkább megyek:)

végre megyek:)

huhhhúúúú végre menék vala ifire!!:) már nagyon várom. két azaz 2 hete nem voltam... ez brutál... lasssan jelentkeznek az elvonási tünetek:):P

szóval javolll ez lett mostan a szava járásom:)

meg..ma unatkozó 1 órámban elolvastam a régebbi bejegyzéseimet..és azt hiszem...legalábbis azt tudom megállapításul megállapítani hogy sokat változtam...nem mondom hogy jó irányba...de azért jó irányba. komolyodtam is:) ezt biztos sokmindennek köszönhetem... de legfőképp Istennek. kirááááálymóód:) szóval mostan boldogság járja át testem lelke... de most megyek piizzát enni mert jóanyám aztat hozott nékem:)

most ha megkérdeznéd, biztos azt mondanám hogy: SZERETLEK:)

"mindent megteszek érted, sokkal bőségesebben, mint ahogy azt el tudnád képzelni" Efézus 3,20

ma kaptam egy 4est matekból...ez atomdurván jujj!! én??matekból??4est??? a kettesnek is bőven örültem volna, de nem... Isten adott sokkal jobbat:)

aztán "csak azért" mert beszélhettem a szeretetről ezen belül is az első Korinthusi levél 13. részéről azaz a szeretethimnuszról és átadhatttam szerethiányos osztálytársaimnak a szeretet lényegét... szóval ezért megilletett az 5ös!! (nyelvtanból) pedig erről bármikor bárhol bármeddik és bárkinek képes lennék beszélni!!! és még meg is jutalmazták... hmmm Isten aztán nem semmi:)

"Sohasem unok bele abba hogy jót tegyek veled." Jeremiás 32,40

Isten soha de soha nem un bele abba hogy velünk, nekünk jót tegyen, megáldjon és mindenkinél jobban szeressen! hihetetlen...bár már elég régóta élek "hívő életet" de mindig újra és újra rá kell döbbennem arra, hogy Isten hatalmas...és hogy mindig minidg megbocsájt...és olyan helyzetekben is velem van amikor a legkevésbé sem számítok rá és pont akkor küldi az áldását, amikor úgy érzem én vagyok a legalantasabb ember, aki sohasoha nem érdemelne meg ekkora kegyelmet,szeretetet!

anniyra hálás vagyok, hogy Dalma imádkozik értem nap mint nap mint nap, hogy legyen áldott minden napom az iskolában.... eleninte tökre nem érdekeltek az osztálytársak... vagyis őszintén szólva 2 évig le sem kakiltam őket, sőt utáltam bemenni közéjük. őszinte leszek: utáltam őket.

hiába tudtam hogy nem szabad...és őket is szeretni kell meg elfogadni..nem ment! tavaly még párszor imádkoztam is értük de aztán úgy éreztem, hogy fölösleges: már csak úgyis 2 évet kell kibírnom velük. tudni kell nyár végén...vagyis az utolsó iskola előtti napokban hasmenés, hányinger és sírás tört rám... utáltam a tudatot, hogy nekem oda kell járnom, közéjük kell tartoznom. persze az első nap meg is kaptam a legnagyobb leszúrást az osztályfőnöktöl. akkor kicsit visszavettem az "undokságomból" de ettől ugyanúgy utáltam bemenni. tegnap óta áldás lett a suli. komolyan! hihetetlen!! nem utálok iskolába járni, tanulni...sőt a legfontosabb: elfogadtam az osztálytársaimat úgy ahogy vannak, amilyenek... nem szólok be senkinek, még annak sem akire kiült az irántam érzett utálata és állandóan csak piszkál...de szerencsére ebből csak1-2 van:) a többiek (meglepő módon) nem piszkálnak, nem szólnak be és határozottan más a légkör...:D nagyon jó. persze még mindig akad olyan gyermegdeden idegeítő osztálytársam aki idegesít...de pikk pakk lenyelem, és akövetkező pilllanatban már mosolygok....:D:D boldog vagyok, mert tegnap egyik órán kiderült,hogy nem is egy osztálytársam érdeklődik Isten...vagyis inkább az ifis gyülis dolgok iránt... kapásból szünetben 3 lány "sereglett" körém, és tök jót beszélgettem velük...:D:D akikkel még sosesose:P aztán másik szünetben a két legszótlanabb osztálytársammal is dumáltam pár meglepően értelmes mondatot...és nem csak én bezséltem!!!:D:D szóval kirrráááááááállymód:)

rettenetesen örülök, mert tudom, hiszem Isten használni akar...:D

itt vagyok Istenem, hogy tegyem akaratodat....

mindig

mindig is utáltam betegnek lenni... főleg mert utáltam potólni a sulis lemaradásokat:P meg még 3 éve olyan osztályom volt akikkel éjt napallá téve együtt akartam lenni... de ez megszűnt. viszont jött egy új dolog: utálok betegnek lenni mert ha pénteken is az vagyok nincs ifi... úgyhogy általában minden erőmmel azon vagyok hogy ne betegedjek meg... mert az amúgy se jó. de most beteg vagyok... és nem is rossz... vagyis de... de a sulis részét teintve a pótlások sem érdekelnek:P ma megyek dokihoz...és tuti vagyok olyna peches (ezt így kell írni??) hogy kiír péntekre IS. =/ de ez van... valamit valamiért... remélem rájüön az orvos hogy 1 napon belül gyógyuló betegségem van, s nem maradok ki semmi pénteki jóból...

eme napon...

eme napon naggoyn fáradt vagyok!!! várom hogy andor hazaérjen meg satöbbi. tegnap nyolc órám volt s nem hittem el maikor kiderült hogy túléltem!! ma kaptam két 5öst a csodás elmémnek köszönhetően...:D aztán tegnap vettem egykét csudijó cuccot ma meg Ádával lófrálhattam egy pöttyt:D aztán anyát meg itthon fűzködöm újabb és újabb ruhadarabok megvételével amibe látszik belemenni szegény pára... s nem mellesleg ma beszélgethettem egy nagyon kedves osztálytársammal Istenről s az egyéb ilyen jóféle boldogságos dolgokról... már csak imádkozni kéne s minden a legnagyobb rendben lenne azon kívül hogy a törit nincs agyam felfogni főleg nem kapásból 7 oldalt... s ezért holnap lehet hogy kulimisztilában leledzem majd, de sebaj tóbiás majd szombaton megtanulom ha lesz egy kis fáradtságmentes párórám:) szeretem az egészségügyis szaktantárgyakat mert izgik és jók:D szeretem hogy most én én vagyok, bár egy lehelletnyit iigazán lehetnék csontsoványabb...:P

és aztán hómakkviráglevendulája jó kedvem van mert eredeti Sallay Évi vagyok....:D jajj és aztán még a szombaton.... leszek megint ÉDESCSÖPPTÜNDÉR kis Mankával meg Pillangófejű Tündérpötty Kukackámmal:D s ez olyan boldoggá tevé lelkem legmélyebb zugait is... hogy rögtön szárnyalni támad vala kedvem...

azt hiszem, most így vagyok:)

Isten szeret...

gyere gyere táncolj a mi dalunk így szól,

Isten szeret hadd szóljon az ének, ez az amit érzek

ISTEN SZERET!!:)

pompásan csudajó:D szeretem Istent... de még Ő hogy szeret. fel nem foghatom:)

csak szimplán jó hogy van... jajjj de Köszönöm!!!

újdonságok:)

hohhhóóóó a Lilikukac már áll és megy is némi segítséggel. az Ábel meg már szinte mindent egydül csinál. és szobatiszta!!!:D és alegdurvább legjobb legeslegek legje: az Ábel!! kimondta nevem...:D:D:D:D hónapokig Ábé voltam... és egyik nap.... azt mondta: ÉÉbííí:)) majdnem megzabáltam....:D persze azóta is Ábénak hív...aminek (utólag rájöttem) örülök mert az olyan különleges és csak ő hív így... remélem mindig mindig így fog hívni...:D

jah és ha már egyzser blogolok: minden jó....nem a legjobb de volt már rosszabb is. a tegnapi ifi zsírossüti volt, főleg az emberek miatt... de Dalma és kis csipet csapata meg nagyon hiányzik... pedig szerdán láttam őket utoljára.

még nem kell tanulni...de kéne egy kiselőadást írnom életmód órára... aztán átnézni a hunyadiakat töriből.. és lehet hogy a metekot.... nneeem azt nem....aniyra MÉG nem lettem szorgalmas...

meg akarok szűnni...

ebben a csodás percben s ennek a csodás percnek az előző perceiben meg akarok/akartam szűnni. nem akarok itt lenni ezen a földön. utálok mindent... és csak úgyis roszzul teszek mindent. és különbenis: holnapután iskola... úgy nyomaszt hogy.... el seem tudom mondani...=/

Dalma! ezt csak Neked... ;)

kedd reggel nem túl nagy örömmel konstatáltam az éjjel történt vihar maradványait... azt hittem befuccsol a tervem, miszerint Dalmáékat kéne elkápzáztatnom jelenlétemmel, hol is máshol mint Zánkán ahol csodás nyaralásuk éppen 4. napját töltik... már a meteorológia vizsgálódások mélyére ástam volna magam, ha nem hív Dalma és mondom neki hogy lehet hogy mégsem megyek... hallottam a hangján hogy nem ez a legjobb hír amit valaha hallott így mondtam de ha jó az idő röpülök:) aztán Zoli kicsit később visszahívott mégpedig ezzel a szöveggel: "ne fossá, béke van!":D szóval nem fostam mert béke volt. így elindultam zámyolról a 11es busszal hogy elérjem fehérváron a 12es zánkai vonatot:) vonat indulása előtt kb 10 perccel értem oda a pályaudvarra (hogy teljesítsem életem első egyedülvonatozását...) de még jegyet kellett vennem meg innit mert a nagy loholás és a fülemet tépő 50000 szatyor cipelése közben mintha egy kissé megszomjaztam volna. jó drágán fosztogatják a vizet, az már bizonyos:Pszóval amikor is magamhoz szoríthattam ama értékes nedűt mely sokmillió ember szomját csillapítja nap mint nap mint nap megkönnyebültem hogy még nem ment el a vonat.bár még az is jobb lett volna... összesen háromnegyed órát késett, már majdnem földbegyökerezett a lábam mire megérkezett...és újabb 5 perc mire el is indult:P szóval durván egy órás késésssel érkezhettem zánka-köveskálra hol Zoli már várt rám. elindultunk az üdülő felé és közben beszélgettünk. ne kérdezzétek miről, úgyse tudnám (biztos nagyon fontos lehetett...:P:D) megérkeztünk. mindneki aludt. de Dalma azért felkelt nekem:) leültünk kajálni és nem kellett sok idő míg otthon éreztem magam ott is:) aztán Ábel is felkelt... olyan édes nyuszibogár.:) meglátott és megint olyan huncut zavarban lévő fejet vágott ( a kedvencemet...:)) beleült az ölembe és már ettünk is:) délután 5 körül felmerült az a kérdés menjünk e strandolni??? hát hogyneee:) elmentünk a zánkai gyerekstrandra ahol mindenki nagyon élvezte a rőöppke fürdőzést... sajnos ki kellett jönni ugyanis édes LIlikukacon furcsa fázásos lila foltok jelentek meg:Pközben a Dalma meg az én polom is csupa csupa víz lett és fagyoskodhattam egy bikiniben:P hazamentünk, és mire eljutottunk a vacsihoz már elég késő volt ahhoz hogy elmenjünk valahova így megterítettünk a teraszon és nekiálltunk szendvicseket zabbantani. Ábel édesen motyogta: csicsi csicsi... ez azt jelenti ő megy csicsibe... ott maradtunk 3an... hát akkor aztán "elszabadult a pokol" :D annyira röhögtem mint 2 néger:D meg persze Dalma meg Zoli is... de ők inkább rajtam:P szerencsére elég hamar sikerült megnyugodnom és innom tovább finom jegestejes kávémat mígnem Dalma elkezdett valamit magyarázni valamilyen fingós kilyukadásról... szegény Zoli! a számban már félig megmelegedett jegestejes kávéval találtam szemben magát nagyon kevés időn belül...:D:D a kajájáról sem sajnáltam a cuccot:) de úgy tűnt nem zavarta a dolog mert ugyanolyan jóízűen nyamoggta tovább királyi lakomához hasonlatos vacsoráját. tehát jó volt:) elment aludni. Dalmával ketten fennmaradtunk még egy pöttyet dumálni meg satöbbi...aztán végülis egy ágyban kötöttünk ki és úgy aludtunk aznap reggelig. és innentől már túl hosszú lenne... :)

egész hetem..

... a Debiéknél kezdődött. hétfőn kimentem hozzájuk zámolyra és úgy volt egész héten ott leszek, mert a Maniék elmentek körbebicózni a Balatont:) és hát....vahol laknia kell szegény gyámoltalan énnek... nagyon jó volt a hét:)annyi minden történt hogy nem is tudom mit kéne elmesélnem.talán azt amire emlékszem is:) szerda este kiültünk Debivel a kocsiba csakúgy mert ott izgi, és éjfélig dumáltunk, de nem bírtuk tovább és bementünk aludni. másnap reggel 9 körül keltünk fodordávid jóvoltából...=/ aztán a 11es busszal bementünk fehérvárra, hogy elmenjünk úszni... ez sikerült is összesen egyhuzamban 700 métert úsztunk le, de még tudtunk volna, de eldöntöttük, hogy csakis a Korcka kedvéért 14 hosszt úszunk:)uszi után elmentünk a vársoba csakúgy mert olyan jó időtlen időket játszani:)és tényleg nem is néztük hogy hány óra van.aztán elmentünk a MIB-be és vettünk kubufubut, de anniyra finom volt hogy még 2x visszamentem 1-1 üvegért:)aztán jött Dáffcii és elindultunk haza... este ismét kiültünk a csocsiba de már 3an.aztán kisvártatva jöttek Danacmanacék is:)szóval jóhangos este volt. ma pedig ifi volt... hát, az volt már jobb is:P

Szombati napi nap Deborkámmal :D

iszonyatmód jó nap volt... nem is tudom hol kezdjem....:)reggel 6kor keltem és amikor fent voltam olyan érzéem volt hogy nem érdekel hova megyek mit csinálok... inkább alszom még. de győzött bennem az erő..:D lezuhanyoztam... aztán a 7es busszal bementem fehérvárra hogy a 8:03as vonattal menjek Deborkámmal balatonboglárra a balatonátúszásra hogy megnézzük ádit:) odaértünk a vasútra 3/4 8ra és megvettük a retúr diákjegyet mindketten.1430 forintba került.megnéztük melyik vágányról megy.az 5ösről ment ígyhát kimentünk oda. nem állt még bent a vonat ... de aztán megérkezett és bemondták a hangosba hogy 10 perc késésssel indul majd. így volt iidőnk a vonaton helyet keresni magunknak:) jött mögöötünk egy lány...a debi csak a könyökével "fogta" meg a kilincset mert undííííí a vonat. a láyn meg egyszer csak: ha odaengedtek én megfogom a kilincset...:Dés mi odaengedtük és már hárman kerestük a helyünket. végül elértünk a vonat legvégébe ahol bicikliszállító és egy rakat gyökér részeg fiatal srác kínált nekünk szívélyesen helyet... mi inkább visszamentünk és kiderül hogy az utolsó előtti vagonban van még egy négyes hely... megkérdeztük a lányt hogy leül e mellénk ő meg leült:) elkezdtünk beszélgetni, ngyon jófej csaj.... aztán jött a horoszkópos téma ami elvezetett az okkultizmnutól Istenig... és végüól elhívtuk ifire. lehet hogy majd eljön.siófokon leszállt.mi mentünk tovább boglárra. nem volt uncsi az út, sokkal inkább szokatlan és jó érzés... csak úgy vonatozni...hmm:) megérkeztünk boglárra, bementünk egy sparba vettünk puffasztott rízs és ahhoz valami olcsó májkrémet meg két fincsiii tútókrémet:) azt meg is ettük. aztán elindultunk a strand felé ahol a nagy esemény zajlott: Ádi épp átússza a Balatont.az utcában ahol le kellett fordulni üdítőket osztogattak ingyen, mi is kaptunk...nagyon meglepő volt, és olyan öröm csillogott a szemünkben mintha már biztos lenne, hogy a napunk atombrutáljó lesz:)odaértünk a satrnadra ahol ezres a tömeg. nyomultak előre...hát mi is... egy elbarikádolt részhez jutottunk ami televolt fürdőruhás emberekkel így elég viccesen néztünk ki farmerben meg hosszú ingben 2 táskával a nyakunkban...:D kiderült hogy ez a sok ember mind a kompra vár hogy ők is átúszhassák a hőn szeretett Magyar Tengert. gyorsan elindultunk vissza a tömeggel szemben... és át eruhástul egy hatalmas mindent beborító VÍZCSÓVÁN... csupa vizek lettünk:) elhatároztuk hogy kimegyünk a mólóra hogy ott várjuk Ádit de kiderült hogy nem is ott hanem mellettünk 500 méterre van az a strand ahol úsznak. gyorsmód odanyomakodtunk. igazi sztárdolog a balatont átúszni: elkerített vörös szőnyeg, ami jelen esetben fehér volt... és úgy jöttek sorra az átúszók mintha egy OSCAR-díj átadásra sietnének a sztárok Hollywoodban:P odafúrtuk magunkkat a tömegbe hogy mindent lássunk, főleg azt hogy Áda kijöjjön mint egy dicső Spártai.de nem jött....aztán kiderült hogy fel lehet menni a szőnyeg fölötti "erkély"re ahol hihetetlen izgalommal vártuk ŐT... de nem jött... 3 órát álltunk a tűző napon... hihetetlen. közeb danaccal telefonon tartottuk a kapcsolatpt, és közben észrevettük GulyásJózsit:) aztán kicsivel később ő is meglátott minket, úgyhogy gyorsmód odacsússzantotta nekünk a fényképzőjét ha netántán végre kitámolyog egyre lankadó izgalommal várt fia a vízből csináljunk azért valami fényképszerűt a jövő nemzedék számára... így még jobban vártuk, és közben nem veszítve szemelől kedves Gulyásjózsinkat aki a kellemes vízben vígan lubickálva várt, miközben mi perzselőttünk mint a kopár szik sarja...:) szóval vártunk...és minden egyes perc elteltével egyre jobban azt éreztük már igazán kijöhetnének... és egyszer csak a megtörténik amire 3 órán keresztül vártunk: Guylásjózsi elindul a vízi tömegben fia felé... még messze volt ugyan a parttól és a dicsőségtől de én már láttam, LÁTTAM!!!:) ujjongtam sikongattam ugráltam mint egy 5 éves:) és akkor egyre kijebb és kijebb jöttek és már láttam: igen ő az akire érdemes 3 órát várni:) gyorsan képek százait készíettem s jön a dics kiemelkedés a vízből: gyors katt-katt nehogy egy pillanat is kimaradjon... és kiabáltunk, integettünk: Ádi itt vagyunk , dejóóó, jupíí, sikerült, büszke vagyok rád, ügyes vagy, de most pózolj egy kicsit hogy le tudjalak fényképezni...:) és akkot jött az elmaradhatatlan fekvő... ő már nyomta kukoricásban, traktoron, a vízből kiemelve mások vállán, utcán...mindenhhol és most megtsiztelte a "vörös" szőnyeget is:) ettől még nagyobb forróság járta át lelkem:D de már el is tűnt a rivaldafényben...és én karonfogván Deborkámat suhanunk le az akkor 3 kilóméteresnek tűnő lépcsőn és vágtázunk hogy puszival illesük a Nap Hősét (aki mellesleg joggal érdemli meg a nagybetűket...:)) és odaérünk a karavánhoz (vagy mi a fene, biztos nemaz:P)és puszi puszi milyen volt, élsz, de jóóó, jövőre mi is megcsináljuk, igaz DEbi?:D:Dszóval vége az izgalomnak... Ádi kész:) hamar kijöttek a sztárkörből így mi kis pórias fehérnép is találkozhattunk vele, sőt mi több meg is érinthettük vazelintől csillogó karjait...:) aztán hogy ne legyek iylen végig: addigra már Gulyásjózsi is előtermett és mondta hazavisznek, merthogy úgyis majdnem egy helyen lakunk:)

és hogy egy hónap elmúltával befejezzem...bár igaz szerintem senki nem olvassa majd... de azért leírom hogy teljes legyen a történet...

szóval Gulyásjózsi mondta hogy hazavisz, hát jó:) nem tiltakoztam.elmentünk a kocsohiz ettünk lángost és befeküdtünk a csomagtartóba, hisz mindneki oly fáradt volt... megkérdeztük hogyha elindulunk utazhatunk e acsomagtartóban??? és utazhattunk:) közben még ebivel kitaláltuk hogy nálam kéne aludnia, erre ádi meg kitalálta hogy már úgyis oly régóta meg akartuk nézni vele a 300-at hogy most itt a remek soha soha vissza nem térő alkalom... és Gulyásjózsi is megengedte...:D jupííí:)aztán még az is eszünkbe jutotthogy a vonatjegyet (ami ugyebár retur) csak egyzser használtuk és mégcsak nem is igazolták vagy mi.... szóval visszanyerhetünk egy kis pénzt:)a kocsiban ellaudtunk... de anniyra izzadtunk hogy az összes kosz ránktapadt... arra keltünk hogy megállunk: megálltunka vasúton hogy debivel visszakérhessük ami jár:P bementünk és a jegy árának 75%át visszakaptuk...:) tök jó

aztán irány a Gulyások!:) odaérkeztünk és mindneki büszkén fogadta Ádit:D aztán ettünk dinnyét meg aki amit akart és nekiálltunk a 3 gulyásfiúval, debive, és legfőképp Dédivel megnéznia 300-at:D úgy beleéltem magam a jelenetek komolyságába hogy akkor abban a pilanatban szívesen lettem volna én is a 300 spártai harcos egyike...de legalább Leonidas felesége...:) szóval jóvolt. fél 8 körül úgy gondoltuk haza kéne jutni úrhidáról battyánba... mivel a Gulyásjózsi nem volt otthon hogy hazavigyen, a buszozás meg túl bonyolult lett volna így elindultunk 5en gyalog... szegény Áda rettenet fáradt lehetett... és négerfejű:) Dáfcival a szokásos módon elhülyéskedtünk... (anniyra idióta:D) a Danac meg a Debi előrementek biciklivel úgyhogy legalább negyed órával előbb battyánban voltak:)háromnegyed órába került míg szép lassú tempóvál átbattyogtunk egyik faluból a másikba... a ház előtt vártuk Danacékat merthogy az Ursiéknál elakadtak... közben a Dávid a fáradsági szintjének kezdett a tetőfokára hágni... valami kakilásos küldetésről, ezredesről és hasonló egyéb dolgokról fecserészett röhögve amit én is szvélyes kacagásokkal kísértem... Áda kidőlt az árkunk előtt a gazba... és egy macskapisis fűvéget rágcsált... tiszta zombikóma...

a nyár egyik legjobb napja volt....:)

bodajk:)

hát... tegnap jöttünk haza olyan fél 10 körül bodajkról, a bodajki falutáborból... 2 csodásan fárasztó napot tölthettünk ott el dórával meg ursival meg még rajtunk kívül 183 gyerekkel és kb 20 felnnőttel....:D olyan jó volt. tegnap este, legszívesebben visszamentem volna. de nem lehet. így is bazinagy kalamajkát okoztunk:Ptegnap hőgutát kaptam, ami iszonyatmód szar volt, mert olyan volt mintha a belem a saját számon akarna kifordulni, és úgy szédültem mint 2 néger... de kb fél óra alatt túl voltam rajta:D szóval minden a legnagyobb rendben. de inkább kezdem a keddel, maikor is lementünk:)
kedd reggel 8kor felkeltem és a 9es busszal bejöttem fehérvárra ott találkoztam dórával, jah és az ursi velem jött. 9:40kor ment bodajkra busz. nem tudtuk hol kell leszállni, de egy előzékeny hatévig büfés bácsi segített. leszálltunk a buszról és megláttuk az általunk cseppet sem úgy elképzelt, majdnem profi táblát. amin a következő állt: honfoglaló. ez a tábor neve.nagyon közel volt a tábor, így könnyen odataláltunk. nem mondhatni, hogy éjjenzéssel vagy hurrával fogadtak volna... az a helyzet hogy kiderült hogy nem mehetünk, de nekünk nem szóltak, így ott tudtuk meg... nagyon kínos volt először, de aztán zsolt és józsi hamar túltették magukat ezen, és segítettek.kaptunk kaját persze píízért.(aztán este kiderült hogy szállást is kaphatunk.) az ebédlőben ültünk, mert várni kellett míg vége van a csoportos foglalkozásoknak.nem kelthettünk feltűnést. ursullal elindultunk körülnézni, és belebotlottunk egy csapat fiúba...de hamar vége lett az örömködésnek, mert egy darázsfészek közepén örömködtünk és két kissrácot agyoncsípkedtek a darazsak. őket el is vitték dokihoz gyorsan. mi visszamnetünk az ebédlőbe és vártuk a milyeinket. legelőször danacék jöttek. majd szép sorban mindenki.ebédeltünk és fogalmam sincs hogy utána mit csináltunk... most meguntam az írást majd folytatom ha lesz kedvem...:P

kreálmány....

már kéne ide kreálmányolni valamit... de én olyan lusta vagyok... elaludtam a tv előtt délután!!! ez rám naggoyn nem jellemző. holnap lehet hogy megyünk dórával bodajkra, a gyerektáborosokhoz:) elvileg most kéne kiderülnie hogy mehetünk e télleg. de még senki nem hívott. :P ma hazajöttem és kitakarítottam az egész fránya lakást. lusta lusta lusta lusta vagyoook....

tessék lássék:)

Dalmálás:)

tegnap elmentem a Dalmáékhoz csakúgy mert ott olyan jó. és aztán közben kiderült hogy Ábel meg Zoli mennek füredre aquaparkba, és Dalmával úgy döntöttünk hogyha a fiúk úgyse lesznek otthon csapunk csajpartit: egy kis filmezés beszélgetés... erre hazajön a Zoli a munkából és kiderül hogy a csajok is mennek. tök jó.nagyon örültem... mebeszéltük hogy 6kor indulunk és hogy gyorsan beugrunk battyánba a cuccaimért, főként bikiniért. az indulás fél7kor következett be és Zoli rájött hogy ha battyán fele megyünk az úgy túl nagy kerülő, így hát nem menetünk hozzánk. én bikini nélkül maradtam...de dalma észbekapott (útközben) hogy neki van egy ami lehet hogy jó rám.. gyorsmód vissza, futás fel a lépcsőn, bikini próba... és...majdnem jó....kicsit nagy... de jó lesz!!!:) gyorsan felvettem és futottuink le. ne tudom mikor értünk oda, de rengeteg ember volt... Ábel iszonyatmód élvezte... volt ott minden: körbekörbe, hullámkák meg atomhullámok, csúszda, tölcsér meg egyéb nyalánkságok amik szem-szájnak ingere(i):) mi dalmával Zolit magára hagytuk Ábellel meg a tündérpötty Lilikukaccal, és elmentünk aquaparkot látni:) találtunk egy csúszdát ahol csal matraccal lehetett lecsúszni. volt 1 és 2 személyes. sorbanállás közben azon filóztunk melyikben élhetjük túl a csúszást??? végül a kétszemélyesre jutott a választásunk. Dalma brutálmód félt, vagy inkább izgult.. én csak akkor kezdtem el izgulni, amikor fél óra sorbanállás után végre kezemben foghattam ama ezközt mellyel talán együtt halok édesBarátnőmmel... felmetünk a lecsúszás helyszínére, s beálltunk 2 sor körül abba, ahol kettessel lehet csúszni... én ültem elől, ebből világosan látszik, hogy Dalma hol:) elkezdődött a csúszás... rohadt jó volt. én sikítoztam,de Dalmátol csak nagy, mély lélegzeteket hallottam... és hirtelen megfordult a "csónak" és háttal mentünk. úgy hogy Dalma előre került... így is jó volt, de egy hatalmas kanyarban nekicsapódtam a Dalma lábának a fejemmel... nem volt kismiska... de nem volt időm ezzel foglalkozni, hiszen figyelnem kellett arra hogy mikor érünk a medencébe, nehoyg belefúljak...leértünk és még csak fel sem borultunk...mindössze 2 kiss vízcsepp csillogott az arcomon.. senkinek semmi baja... nyugtáztuk örömmel. Dalma azért eg ypöttyet remegett, de én végig élveztem. sajnos a matracot át kellett adni, mert rohadt hosszú a sor, meg ilyenek. így aztán siettünk vissza Zolihoz meg a lurkókhoz, mert hogy Zoli azért jött volna csak Ábellel hogy ketten csúszkáljanak... de aztán inkább elmentünk mindnyájan hulláozni, amit Ábel olyan édesen élvezett.... olyan izgatott volt a pofija.. és olyan cukiiii:) aztán lelültünk kajálni, mert már rég sötét volt, és már bőven elmúlt 10 óra is... persze Ábelnek és Zolinak fogyhatatlan volt az ereje:) így vacsi után ami inkább éjjelinek neveznék, elmentek a két (számomra halálos) csúszdához csúszdázni... és ábellel csúszott a zoli!!! olyna durva!! úgy féltettem az Ábelt.a narancssárga még nem volt olyan durva, de a tölcséres... na az aztán nem semmi!!és annak az alja mármint a víz 200cm. én Dalma helyében nem engedtem volna meg, hogy lecsússzanak... de mégis megtették... és leértek, kipottyantak a tölcsérből, a Zoli hirtelen kitolta a ábelt a vízből, de ő még a víz alatt volt... és nagyon sokáig nem tudott feljönni, mert közben az Ábelt tartotta. én nagyon beszartam, mert mindezt páholyból nézhettem végig. végül egy vizimentő csaj kivette az ábelt,zoli meg mint egy döglött hall kificánkolt a partra... devégülis élvezték:D aztán...asszem indultunk haza... de elaludtam a kocsiban...szóval... JÓ VOLT:)

Szepezd :)

hatmásodperces Valdó.fekszés van.divád.tif-tif.vigyázok rá, mint Robi a lányokra.kajszi 09.kurkászás csínja-bínja.acsudába.ne dobozolj.jóbarátok.gróf Erzsi.zsiráf fagyizó.focipálya.kloffolás.anzsal bözsölő.zsuminő.kitéptem a mélyhűtő ajtaját, de ne szólj senkinek.repesz.maxi duó tripla xl.coop.reggeli sörtea.ágybahozott reggeli.dicsőítés.beugró.twister.dóri és az evés.unaghi-angolnás szusííí.idegenekkel röpi.homokos ikerterhesség.dóra miri évi ismeretlen eredetű zöld lábfoltjai.a bornyitás ártalmai.kinél van az amerikai foci?.hejehuja.track 5.bumi eltűnése.kedvenc komposzt.fisi-fosi.együtt kaki.főzés.horroros festmény.zsófi követ.mira bugyit húzogat.konrád röpizik.gyökér röpis csajok.hííídeg víííz.a balaton nedves.elllenőrzőpontok.viharban fehérneműben fürdés dórával.bugyi nélkül farmerben.aladin.olajban főtt krumpli."gyros".hülyegyerekek.homoknők.strandbérlet.erjedt gyümölcssaláta.időtlen idő.fürdőszobaablakonbemászás.bandi látogatás.tudjuk,hogy itt vagytok!.hoztunk mogyit, ropit, csokit.1hálózsák,két ember.oroszlánok a szavannán.jajj!jajj!jajjj!jajj!jaaaa!...JUUUUj!. vizisikló.a megybből sosem fogy.a kagyló belesétált a boci lábába.biciklííí.éjszakai rémséta.most úgy ülök itt mint egy jókislány.ordító szépségű táj.laza Korc.Korca törölközője.rántottsajt.ingben alvás.a búcsú. andor cukorkái.A kés.ingyen kukk.free.foglalt.banánfagyi.mozi zseblámpával.filmhúzás.edward cullen.új szerelem:). mai ige.kulcs.ligrettooooo.mónikázás.nyolcan vagytok?nem is hallak titeket... .visííítás.józene.mosogatórend.kornél felszabadulása.visító porszívó.mariannok és zsoltik.apa nekem egy csajparti.dávid kornél lódarázs, avagy párzó halál.szőke kétszemű.lehetőségek.hát igen, valakinek kék víz van a wc-ben.sétáló szőrcsomó.két tea létezik:instant tea és füves tea.robbanó ásványvíz. ....

nyaralásunkat támogatta: ARO

Ábééé

ma is voltam dalméknál... ez már nem meglepő mert a hetem 2/3 ad részét (rosszabb esetben) ott töltöm. dalma azt mondta hogy akár oda is költözhetnék... nem rossz ötlet, dehát a kötelességek itthon tűkön ülve várnak rám... szóval nem tehetem. bár jövőhéten hétfőtöl csütörtökig ottalszom náluk mert zoli valamilyen továbbképzésre megy csehországba vagy valami hasonlóan nem szimpatikus országba... na de ami még nem történt meg arról nem is fecsegek...

szóval ma dalmáék. hát a megszokott program. amikor odaérek ábel az estetek 90%-ában még csicsizik, de lili ma nagy meglepetésemre tárt karokkal és hatalmas mosolyok kíséretében fogadott:) hihetetlen módon cuki. a szokásos: a konyhában ülönk, dalma főz én etetem a lilit vagy csak összevissza "dobálgatom" (és közben úgy csinálok mintha értenék hozzá...:D) elkészül az ebéd, hallom ábel nyitja a szobaajtót és jön... kukucskálva huncutul lesi -vajon Ábééé OTT ül már..???-

és igen, ott ülök megszokott helyemen... ábel odajön , megölel és közben huncut tekintetttel végigmér engem majd a konyha helyzetét és nyugtázza: oké minden a helyén, anya mosogat /vagy főz, lili kuksol a kis hordozóban, én pedig büszkén az Ábééé ölében (aki én vagyok, ha eddig nem esett volna le)... ennél jobb nem is lehetne. szép lassan belekerül a székébe mert ebéd.

igen, az evés... az általában hosszas történet. ÁLtalában.:D az evés uncsi és hosszú folyamat nem is nagyon firtatom... aztán egy kis játékszerű időtöltés és készülődés a sétára.. ábel ekkor jött rá hogy neki nagyon kell kakilnia...így spuri a budira és jönnek az ijesfajta hangutánzásos szavak: nyomdd nnymmúúúú valami ilyesmi (nemtom hogy kell írni:P) és kakilt, csak kakilt és még minidg kakilt... közben dalmának csodálkozva tettem fel a következő kérdést: egy ekkora csöpp gyerekben hogy fér el ennyi kaka??? télleg sok volt... (remélem ezzel nem sértem ábelem személyiségi jogait!!?!?!?!) aztán tök örltem hogy vége, mert már kezdett felállni a vécéről majd ráállt a vécé lécére... és épp előtte játszottam el a gondolattal hogy milyen vicces lenne ha belesne a kakiba... és beleesett...vagyis csúszva belelépett...csupa kaka volt az egész lába... dalma gyorsan bedobta a kádba én meg hogy hű legyek a myvipes foglalkozásomhoz beálltam vécépucolónéninek...:D aztán ezt a bakit nem követte másik. elindultunk a haleszba kocsival. jókat játszottunk, csúszdáztam még én is:) tök jó volt. aztán lilikukaccal elmentem hogy a közelben vízlelőhelyre leljek, de csak egy bolt volt, az is messze... de nekivágtam. lili ott a kezemben a sapkáját szopogatván és a járókelők megnéztek, nem is kicsit. iszonyat sok pillantás létezik: van sima megvető, van olyan ami inkább megbotránkozott, van semleges, van olyan amiről sugárzik a csodálkozás és minden pillanatban ha nem nézek oda engem meg a lilit bámul és amikor rápillantok úgy csinál mintha nem is minket bámult volna 2 percig... aztán van a boltos néni kedves tekintete, amiből egyértelműen az sugárzik, hogy meg van arról győződve hogy az én gyerekem... az vicces. bementünk a boltba egyből letámadta a lilit és télleg cuki volt (mármint a boltos nőci) és hogy lili még jobban mélyítse azt a hitet a nőben hogy télleg az én ivadékom a cicimbe kapaszkodba odabújik hozzám, télleg mintha a mamija lennék... nem kell több az eladónak rögtön rákezdi: hát üntyürü - pünytyürü hát de édes itt valaki, hát jujjjujujj... odabíjuk, de édes... és egyéb hasonló mondattöredékek... aztán egy kedves mosoly és egy felnőttes "vsiszlát"-tal megoldódik az, hogy tovább nem kell hallgatnom a nőt... visszafele úton is végis- végig csupa érdekes tekintet...hasonlóak mint az előzőek... szóval durva, hogy miket le nem lehet olvasni az emberek szeméből... mindegy. szóval vissza, azaz haza. abban semmi extra... még negyed órát voltam náluk és jöttem haza a fél 8 as busszal... és töröm a fejem hogy mi hogy legyen az elkövetkezendő 2-3 ben....

:P

nincs kedvem írni... fáradt vagyok.. csak pár órácskát aludtam...

szombattól

szombaton foggalmam sincs mit csináltam, csak a délutánra emlékszem. 5re mentem dalmáékhoz, mert az utolsó házaspáros alkalom volt és megkértek vigyázzunk (dórával) a pöttymanckákra:) már megszoktam, hogy nem tudok semmit épkézláb megcsinálni és megúszni velük...:P mondhatni így is: teljesen kétbalkezes vagyok,de mivel dóra is velem van, íyg a kétbalkéz megduplázódik tehát 4balkezesek vagyunk.

szóval búcsúzás dalmáéktól. elmentek. hagyott nekünk kaját meg sütit, túlnyomó többségben a sütit választottuk:) ábel aznap itt kezdte pályafutását. csupa csoki volt mindene, de mivel nem vagyok túl szívbajos hagyni szoktam had élje ki gyermeki hajlamait, persze bizonyos keretek között. tehát nem zavar ha az asztalon lévő sütibe belefejel vagy hasonlók. persze ezeket a maszatolásokat hosszas vízpocsékolós mosakodások követik (dalma ez csak neked, hogy megnyugodj:)) szóval ha tiszta a gyermek akkor irány a szobába játszani. lili bárhogy bárkivel bármivel elvan, tehát vele nincs sok gond. ha teli a poci és nnem a süt a szemébe a nap akkor minden rendben és néha még rám is mosolyog a mogyorótartogatos lilikukac pofijával:) szóval játék amihez nem sok energia volt így kb abból állt hogy ábel a hátamon ugrált és minden másodpercben szegényebb lettem pár szál hajammal:P jött a fürcsimürcsi ideje meg a kajci:) szépen lement mind, lilinek kivasaltam a rugdalozóját megkapta jólmegérdemelt inycsiklandó nyálcsorgató tápszerét (még a szaga is szörnyű...:P) és szépn lakmározott. közben gondoltam csinálok vacsit, ami ebből állt: egy lkevés faygasztott kukorica cukorral. persze megfőzve:) de azért hogy ne legyen minden ilyen idilli szétszedtem az ablakra rögzített zöld színű vászon vagy fogalmam sincs milyen reluxát, és miközben nagy sóhajtgatások és "ábel szállj le a székről" és "ábel hagyj már" mondatok kíséretében megkíséreltem visszaszerelni és eredeti állapotába visszavarázsolni a 'reluxát' lili olyan hatalmasan pukizott, hogy csak röhögni tudtunk. ez volt a kisebb baj. de a puki nem is puki volt,hanm inkább kaki. de olyan szinten hogy szegénynek méga lába is meg a rugdalózója meg mindene kakikás volt. gondoltam: kezdődik:)

elvittem hogy átöltöztessem de rájöttem hogy anniyra rossz a helyzet hogy így a fürdés után 1 órával újra mehetünk fürcsizni aminek lili újfent nagyon nem örült, így kedvesen végigbömbölte az egészet hogy minden a helyén legyen.ezután megint csend, béke, nyugalom:) milyen nagyon meg tudom becsülni azt mostanában...:):P negyed 11kor jónak láttam ábelt erőszakkal vagy anélkül ágybatessékelni. hát nem volt olyan egyzserű mint reméltem. 22:20 kor bevittem a szobájába ahol lili már csicsizett, de ábel a sirásával (amit inkább hisztinek titulálnék) felkeltette, s lili nagy kék szemeivel végogkísérte ábel ágybatuszkolásásnak igencsak hosszú folyamatát. pontosan 22:37kor azaz 17 percel a titkos szobába való belépés után kiléptem onnan gőzölő fülekkel, vörös fejjel, és visszafolytott sírásosharaggal. sajnáltam ábelt, de közben azt éreztem hogy szétrobban a fejem. dórával bekapcsoltunk egy filmet hátha attó jobb lesz. de uyanúgy halottam a mérges hisztit. nem tudtam hoyg a szívem szakad meg vagy mi??? úgyhogy bementem hozzá. simogattam, dédelgettem, beszéltem hozzá. de semmi. ugynaúgy hisztizett tovább. nrm bírtam. kijöttem. és egyszer csak vége! olyan boldog voltam. és ahogy abbahaygta a sírást megjöttek dalmáék. kereken 23:00 volt. :)megnétzünk eg filmet aztán a madagaszkárt de 2 körül bealudtam. reggel arra keltem hogy ábel velem szemben áll és csupa csupa fekete a feje. óóóó, mondom ábel gyorsan mutasd meg mit csináltál. büszként odatanglizik a táskámhoz és mutat bele, én meg óóóóhh ne, Ábel a szempillaspirál. jajj ne... anniyra vicces volt ahogy ott állt hogy elkezdtem röhögni... édesapám olyan vicces:) szóval gondolhatjátok, ha így indult a regggel, mást már talán nem is kell írnom... :D

nyárkezdet

nincs egy csepppet sem nyárérzésem... egyszerűen semmi!! még a téliszünetben is több nyáriszünetérzésem volt... 

szar az idő... fingom sincs mivel tölthetném hasznosan az időmet... amiből jelenleg rengeteg van... előreláthatólag ma vigyázok két aprócsöpp bébire...ez hasznos. de hogyan tovább?? oké... holnap ittalszik nálunk a dóra... és azután???? nem akarom elpazarolni ezeket az értékes heteket!! amióta tavaly elkezdődött a suli a nyári szünetet vártam, és most hogy itt van... SEMMI értelmes nem jut az eszembe. van 1-2 előre lefixált hasznos, és szórakoztató, meg tökjó program.. de félek hogy kifutok az időből... féltem az időt. annyira kevés van belőle. lehetne legalább 48 órás egy nap, az tök jó lenne, de nem így van... tehát gazdálkodnom kell, amihez én a legkevésbésem értek:P

jah és   feketék a körmeim:) most olyan menőnek érzem magam:P najó nem... csak különös hogy nekem, pont nekem feketék a körmeim... és még tetszik is:)

hétvége

pénteken ifi után elmentünk Kimáékhoz mert nem volt otthon senki, de éreztem hogy szegény Kima kicsit frusztrált amiatt hogy olyan sokan odacsődültünk (ursi andor dóra miri joncus (kimi) én) nem ehettünk sokat... én nem is ettem a többiekkel...:P aztán megnéztük az apádra ütöket majd a kidobóst... már mindkettőt láttam... andor iszonyatmód nagyokat röhögött a fáradtságtól amit ursi nem tűrt( de csak kötelezőszerűen nem tetszett neki:P) szóval elmentem a filmek után fürdeni... olyan fél4körül lehetett... és fél 5körül sikerült is elaludni.. bár nagy nehézségek közt ugyanis andorral nem túl egyszerű az élet, csak azért mert férfi...:P:)

szóval fél 5kor alvás kb 7ig... mert akkor kima menthetetlenül felkeltett... jah és éjjel fogytam asszem 8dkg!:) szóval a fél9es busszal hazamentünk és csak fél12kor léptem be az otthonom kedves ajtaján mert addig ursinál tengettem értékes időmet. aztán "tanultam" valamit az eü. dogámra és kitakarítottam az egész házat!!!wááá... utána aludtam, másnap gyüli, IT. Úrvcasora, majd délután dóra meg én mentünk dalmáékhoz vigyázni a két kis tündérfalatmanckakukacnyuszátára:) jó volt az is... bár nincs olyan hogy ne történjen valami kisebb-nagyobb baki... ábel(meglepetés nálkül fürdés után belesett a vécébe...) de előtte még tekintettel arra hogy nem vagyunk elég fáradtak eláztatta a fürdőt... satöbbi satöbbi... de szeretem az ilyen napokat... és szeretem a manckákat... nélkülük már nem is tudnám elképzelni a heteimet napjaimat...szóval utolsó hét van a suliból, nem bukok se fizikából se matekból...:) úgyhogy minden a legnagyobb rendben. a bizonyítványom olyannyira pocsék, hogy ezt már én is szégyenlem, ezért egy imámban megígértem Édesapának, hogy jövőre télleg télleg jobban fogok tanulni... Tőle aztán nem tagadhatom ezt meg...

ez tök jó

a női lélek nem alkot, hanem megért. nem okoskodik, hanem megérez. nem tud, hanem megsejt.

már kéne írnom

olyan rég nem írtam... még erre is lusta vagyok. nem is tudom hol kezdjem... azt sem tudom mikor írtam utoljára...:P szóval akkor kezdem itt: pénteken ifi volt és utána ottaludtam zámolyon (minő meglepetés...) :) aztán másnap meg a dóra aludt nálunk:) és reggel vasárnap együtt mentünk imaházba. naggyon jó volt mert jöttek a hollandok, gospel kórus:) négerek meg nem négerek... annyira jól énekelt a nőci.. meg pesrze aranyos is volt. aztán túl korán lett vége, már délben... így Dalmáék meghívtak gyereknapra... kaptam az alkalmon , és nem kellett kétszer hívni!!:) elmentünk manckáéékkal meg családjával a bregyóba gyereknapra. elég fostaliga volt az idő (már 3 napja!!!!!:@) de azért ott voltunk kb 1-1,5 órát, de eleredt az eső, meg Ábelbébi is elaludt, meg Lili sem volt a legjobb passzban... így hazamentünk. a Zoli megígérte hogy eszünk kürtöskalácsot meg vattacukrot, de nem jutott már rá idő... szóval kijelentette: majd ő csinál otthon. megkérdeztem hogy csinált e már, erre azt mondta hogy nem, de tud... nem tudtam elképzelni, de Dalma mondta, hogy higgyem el, amit a Zoli a fejébe vesz az úgy is lesz. oké, gondoltam...:P hazaértünk Ábel aludt Lili cukin elvolt Zoli rendelt pizzát, és nekálltunk filmetnézni. a losangelesi tündérmesét néztük, asszem. ettünk pizzát, pattogatott kukoricát, fagyit, mindent mi szem szájnak ingere. Zoli kiment a konyhába és nekiállt a kürtöskalácsnak. csodásan fonom lett. az íze, a formája, az illata... minden olyan volt amilyennek kellett lennie:) ügyes a Zoli. aztán csinált kakaós csigát is amiből már nemt udtam enni mert tele votam.... Dalma hazavitt, beszélgettünk és most jó:) várom a délutánt mert megyek a és legyantázom az Ádi lábát...xD szóval, akkor sziasztok....:D

?

mért nem megy tovább...?

olyan nagyon...

... várom már a nyarat!!!:D szuper lesz:) biztos vagyok benne. a suliból mg már csak alig 3hét van... azt simán ki lehet bírni:)

anyával ma röhögve vesztünk össze... az utcán.... naggyon béna volt:) de most is csak röhög.

szóval holnap kompetenciamérés... na az enyémet ne kommentálják... semmi se lesz az.. állítólag ez részben az iskolát minősíti...vagyis az oktatás színvonalát. na majd adok én a bugát színvonalnak:P

ö...

becsaptam a barátaimat, a környezetemet...szinte mindenkit, aki a közvetlen környezetembe tartozik... elhitettem velük hogy minden rendben... hogy már nem rossz... a legbizarabb az egészben hogy már én magam is elhittem...elhitettem magammal!... pedig rossz...akkor is rossz. ha ciki, ha béna, ha gáz, ha már mindegy, ha,ha, ha.... tökmindegy...rossz és kész... olyan jó érzés kimondani hogy: rossz... R O S S Z ! ! ! akármi legyen is... már semmi sem a régi bennem, sem sehol... semmi... erre ma kellett rádöbbennem. már nem számít... sem ő sem az, hogy mit gondol... sem semmi más. már nem... igen, már nem szeretem... de igenis rosszul esett amit művelt.. végre kimondtam... lehet hogy csak erre vágytam. soha de soha többé nem fogom szeretni, se így se úgy... nem akarok felőle hallani...semmit! semmit! semmmit! soha, S O H A ... 

KOMISZ

szombaton volt előadásunk... jó volt, igaz csak 15en jöttek el... de előbb utóbb akkor is sokan jönnek!!! nem lehet mindnet egyből:P igazán szeretem ezt a színházat, csupa csupa jófej emberből van és jókat lehet nevetni... "kitépjem a szemed?" azt hiszem Bius ezt egy életre megjegyzi...:P szóval jó volt, nagyon is. bár...olyan rövidnek tűnt, pedig volt kb másfél órás is... és mégis. vasárap: nem csináltam semmit, 10ig aludtam, délután aludtam...volna, ha urs nem hív hogy menjek má át. így átmentem és folytattuk a semmittevést. nagyon fáadt voltam, nem mentem se siófokra se gyülibe se sehova az ursin kívül. csináltunk császármorzsát... hát nem vagyunk valami konyhatünccik:) aztán....foggalmam sincshogy van tovább

előre nincs kedvem a héthez: ma 7nyüves órám volt, tiportam haza 1 órát itthon gubbasztottam majd söprés vissza fehérvárra izzadni. jó egyébként, mert érzed ahogy kiizzadod a zsírod ...:D holnap Lados Pistihez megyek bezsélgetni, azt nagyon várom. aztán szerdán kompetencia, majd megint izzadságolódás. csütörtök bébizés:) péntek Jancsókati, izzadás, ifi... talán még este valami... Dórám...:P:D:D szombat üres, edig még. vasárnap gyüli... délután szussszzz. hétfő nincs suliiiiiiiiiiii!!!jeeeeeeeeee:D szóval jó lesz...jah gyülis kirándulás:) kedd... és kb így ismétlődik 1-2 dolog közben kicserélődik, kitörlődik, de  alényeg ugyan az: újra és újra hasonló dolgokat csinálok...míg végleg meg nem unom vagy ilyesmi...:D 2 hét és nyár... hiiihhhhetetlen. olyan jó lesz. szabadon! SZABADON.:D szóval akkor mostan ennyi legyen... jóééjjjjjt:)

nemtudommmitírhatnék

kifogytam a szóból... olyan sűrű hétvége elé nézek, hogy nincs is kedvem hozzá... pénteken ifi, ez tisztasor, szombat reggel 10től próba, 4től előadás, 7től előadás... este ha miden igaz jön hozzánk Dóri és ittalszik, mert reggel az 5ös busszal megyünk a masnigyárba... aztán 10kor indulás valahova valamiért valakivel... meglepi, az egyik barátnőnknek : Szabinkának... remélem nem olvassa mer' az gáz...:Pszóval... jah a legjobb még pénzt is kéne szerezni arra a bizonyos dologra...de összvissz 200 forintom van... nem túl nagy összeg...

18 nap

van vissza a suliból... tök jó:) várom A nyarat... már van leőre jó sok program de még kell szerkeszteni legalább 2x ennyit:) persze...van rossz része is a nyárnak: Andor kimegy amcsiba... 2 hónapra!! de megígérte hogy hoz nekem iloveny-os pólót:D 

tegnap elmentem Dalmáékhoz, vigyáztam a két kis lurkóra... annyira cukik, el sem hinnétek mennyire:) este ottaludtam náluk, jó későn feküdtem le aludnii, de reggel háromnegyed7 után keltem, és háromnegyed 8kor még reggeliztem (amikor a suli kezdődőtt:D) vicces volt: bettopantam a suliba késve, pizsamában...:D úgy tesiztem és úgy jöttem haza...még most is az van rajtam...:P nem vagyok igénytelen,van hogy egy nap 2-3x is fürdök, de ez így most viccesen jött ki, meg hát ilyet még nem csináltam: gondoltam ezt is ki kell próbálni...:D

inkább leírom a tegnapi bakis napot. tegnap szinte semmi sem sikerült úgy ahogy terveztem... amikor elmentek a Dalmáék otthonról már ott volt Dóra, hogy kicsit besegítsen... ülünk a konyhaasztalnál esszük a pizzát, Ábel sehol... gyanús csend. megyek hogy megkeressem... erre hol van? gubbaszt a budiban . szegény beleesett:P gyorsan kiszedem lehúzom a pelust és már nyomja is a barnust:) valahogy Ábelnek meg Lilinek mindig sikerül egyszerre kakilni, úgyhogy spuri Lilit is tisztába tenni... aztán Dórának el kellett mennie, kicsit aggódva magamra maradtam: Ábel kajla, Lili bőg ezerrel... megetettem, tisztába tettem, táncoltam vele, ringattam, simogattam...semmi. ugyanúgy újra és újra rázendített...aztán letettem az ágyra betakargattam és elaludt....(olyankor KÜLÖNÖSEN cuki:):P) aztán vissza Ábehez a konyhába. ja azt a rész kihagytam amikor Ábel a kakis fenekével leült az ágyra, meg a takaróra... igazán guszta volt:D szóval konyha: gondoltam hogy ne legyen Dalmának annyi dolga, csináltam pluszba még egyet: elkezdtem mosogatni, Ábel meg mellettem matatott.cuki volt mint mindig, de egyszer csak egy nagy robbanásszerű reccsenéses töréshang... lenézek a földre és folyik valami pirosas bordó...Ábel eltörte a meggyvefőttet. hurrá., akkor takarítás ezerrel. olyan cuki feje volt amikor komoylan ráméztem és mondtam : Ábel, ígérd meg hogy többet nem leszel ilyen kis szeleburdi és nem csinálsz ilyen. a szemeivel ezt mondta: oké, megígérem... anniyra édes volt majdnem megzabáltam:)de bekültem a szobába,nehogy belelépjen egy üvegszilánkba vagy ilyesmi. nekiálltam takarítani....hát nem éppen egy leányálom. az ujjamba beleállt egy üvegszilánk és most is bazira fáj. meg jah... de a pizza finom volt:)utána még jókat mulattunk Ábelmanckámmal, Lili meg letettem aludni az ágyikójába. már elég fáradt voltam, így lefeküdtem az ágyra de Ábel felráncigált. Dalmék azt mondták még kb. egy óra... oké majdcsak kitalálok valamit:) megkérdeztem Ábelt akar e fürcsizni a válasz az volt hogy behúzott a fürdőbe és elkezdett vetkőzni:)szóval igen. oké. akkor fürdessünk, amit még soha életemben nem csináltam. de jól sikerült. aztán és is fürödtem , kijöttünk a fürdőből és pizsamába kedtünk bújni, aztán hívott a Zoli hogy lent vannak ngedjem be őket. Ábelen még nem volt semmi...pelus sem... megyek vissza szobába hallom hogy valami psssssíííííííííí... úúúú mondom nem te vagy Ábel úgye?? de, ő. mért is ne??:D:D nem volt elég fárasztóan vicces napom még utoljára leéget hogy arra sem vagyok képes hogy időben pelsutadjak rá. a takarónak lőttek:P gyorsan pelsukeresés, amit ő míg én telefonáltam szétdobált...:P szóval viccesek ezek a csöppségek... úgy szeretem őket...

egy Boricunis nap:)

tegnap ottaludtam Borbálkáéknál. naggyon jó volt. a 2 év alatt eddig 2x aludtam náluk. ifi után felmentünk a lakásba és anyukája tök jófej volt, mert hozott nekünk egy egész doboz fagyit, de nem akármilyet: dobostortás cartedort:) iszonyatmód finom volt. majdnem az egészet megettük. aztán ott ültünk a Bori szobájában, beszélgettünk, nevettünk. hajnali 2körül aludhattunk el. másnap felkeltünk azaz ma:) és lementünk reggelizni.gondolkodtunk mi legyen a napi program... legfőképp verekedni akartunk, de valami jó helyen (sajnos megint nem jött össze...:P) DE!!! kitaláltuk hogy menjünk el valahová biciklivel, valami pusztába... aztán semmi jó nem jutott eszünkbe és egyszer csak jött az ihlet: menjünk el a gulyásokhoz úrhidára! oké!:)csináltunk szendvicseket, kicsit bongésztünk a térképen bedobtunk néhány fontosabb dolgot a tátyóba , hívtuk Sárát és elindultunk. elképesztően jó volt gondtalanul száguldozni a napsütésben és a nyári szellőben...:) 50 perc alatt oda is értünk. egész jó volt az út. amikor megérkeztünk csak egy gulyásfiú volt otthon, de így is nnagyon jó volt. ettünk mézes epret, és a Józsi még méhészkedett is egyet:) annyi méhecske volt... csak egy órácskát tudtunk maradni mert negyed 3körülre vissza kellett érni mindenkinek a dolgára. Sárával ettem túrógombócot aztán már mentem is abuszra... és most meg itthon vagyok és ezt a bejegyzést kerestem mert elmentettem meg satöbbi...épp 19:51et üt az óra, bocs már 52őt...

mélység

ma volt a temetés... igazából...fel sem fogtam. de ott abban a pillanatban amikor leersztették a koporsót, és utána dolbálták rá a földet és ahogyan a föld koppant a koporsón... szörnyű. abban a koporsóban egy test fekszik... egy test ami élettelen. az a test amit pár hete még simogattam puszilgattam... az a test amely 91 éven keresztül itt volt köztünk...aki felnevelt 3 lányt, több tucat unokát és dédunokát. az a test, amely remélem a mennybe került, és talán egyszer a testben lakozó lélekkel találkozhatok is fönt. szerettem. nem is kicsit. kis gombóc, vicces, és okos:) mindig az jut majd eszembe amit magáról mondott a kórházban: "én vagyok a nagymester..." hiányzik és hiányozni fog. örökké itt él majd a szívemben az ahogyan beszélt, ahogy mutogatott, ahogy mesélt, ahogy élt, egyszóval a legnagyszerűbb DédiMama, aki valaha is élt ezen a földön...(L)

kajla alga

ezt mondta ma magáról a matektanárom... meg azt hogy a függvénytáblázatból "kisikkasztották ezek a sügérek..." (kihagytak belőle valamit a szerkesztők amire a maetktanárnak szüksége lett volna):P:D szóval vannak vicces események is azért... de a háttérben ott lappang a gonosz és mindig a rosszkedvet sulykolja belém... bár ez már kezd elég általánossá válni. holnap lesz a temetés. anniyra nem várom, regggel nem akarok tudomást szerezni a világról meg semmiről... semmit nem akarok.

ma voltam a Borbálkáéknál és hárman matekoztunk: Áron Borbálka meg én:) szinusz koszinusz tagens kotangens kakikat vettük, ugyanis mindkettőnk tanára olyan hogy magának beszél és nem sűrűn magyaráz... jó volt:) pénteken ottlaszom Boriéknál mert meghívott egy verekedésre amivel már lassan 2 éve, azaz a váraljai tábor óta tartozik...:D most végre megkapja:P jó lesz azis. de másnap megint temetés... a barátnőm nevelőapukája halt meg több mint 2hete... bár lelki erőm nem sok van, de szeretem annyira a Dórit, hogy elmenjek, tudom hogy ez neki sokat jelent. hát félreteszem amúgy is csorba és kissé kókadó lelkem s szívem és próbálok támogatást nyújtani neki, mert szeretem. szeretem... olyan ereje van ennek a szónak... perzse csak ha tiszta szívvel mondod, őszíntén. de menniyre jó ez a szó. gyakran úgy gondolom/gondoltam ma már ez is elcsépelt... csak mögé kell nézni és máris látod milyen hatalmas és mennyire jó dolog. szeretek szeretni... talán nincs is ennél jobb dolog... ha valakit szeretek akkor azt hiszem abba beleadom a szívem... én sokat szeretek egyszerre:)

nemtudom

mi tévő legyek... vagyis de de nem... anniy minden történt mostanában fontosak meg kevésbé fontosak... a fontosak rosszak a kevésbé azok meg jók:) ma voltam kozmikusnál... iszonyatmód megkínoztak ismételten... de legalább sima a lábam:P naggggyon várom a nyarat, olyan jó lesz szepezden meg mindenhol. anyáékkal megyek biiklitúrára, körbebiciklizzük a balatont. ők tavaly már voltak, most én is társulok. várom már. 

a Dédim temetése csütörtökön lesz, azt viszont nagggyon nem várom... anniyra rossz... nekem még soha nem halt meg senkim, csak 2éves koromban a Mamám, de erre nem emlékszem. rossz érzés.

kicsit úgy érzem napok óta a pesszimista, rosszkedvű, semmilyen Évi vagyok... remélem hamar ki tudok törni ebből... =/

MEGHALT...

Meghalt tegnap délelőtt a Dédim.tegnap semmi bajom nem volt...talán azért mert fel sem fogtam, meg mert tudtuk: 91 éves, már nem sokáig élhet, főleg hogy 10 hete kórházban volt. ma fogtam fel igazán és csak most kezdek el sírni néha-néha. nincs többé a Mamácska... Édes Mamám...

remélem tudta, hogy nagyon szeretem. ráadásul lelkiismeret furdalásom van, mert már majdnem 3hete meg sem látogattam...féltem meglátni, hogy hogy leromlott az állapota... most pedig nagyon hiányzik... 

Szeretlek édes Mamám.... =/

..

azt hiszem most nem tudok írni... mármint úgy hogy nincs mit. most valahogy nem jön a szózápor úgy, mint máskor... most valahogy elapadt. nem akarom. de azért az leírom hogy: reggel felkeltem és várt egy nagyon kedves és örömteli sms. Borbálka írt, kedveset, szépet, nekem nagyon jól esett:) várom azt hogy anya hazaérjen... és azt hiszem túlzott módon összefüggéstelen vagyok:P

túl sok a gondolat...

voltatok már úgy, hogy egyszerre túl sok gondolatotok volt, és egyszerűen nem tudjátok abbahagyni az elmélkedést. nem feltétlenül jó dolgokról. úgy érzem meg van telve a fejem, ráadásul olyan dologgal ami már naggyon unalmasan nem hagy békén... annyira rossz. ezzel fekszem ezzel álmodok és ezzel kelek. mikor lesz vége? valamikor csakcsak:) naggyon le kell kötnöm magam ahhoz, hogy ne gondoljak rá. ráadásul az elkövetkezendő kb 1 hétben 2 temetésre is megyek... nem túl jó kilátás(ok) a jövőhétre nézve... =/

zámolyonnyárérzés:)

tegnap volt ifi. egész jó volt. aztán kiderült hogy a kimi meg a dávid aki gulyás mennek zámolyra erre bejelentettem dórának hogy én is megyek... így összesen 6an partyztunk: joncus kimi dávid miri dóra én:) úgy volt hogy a miri szülei nincsenek otthon és nem aludhatunk náluk mert hogy fiúkkal nem alszunk (:P) ezért megbeszéltük hogy a dóráéknál alszunk és mivel a barna szobájában van hely a fiúk fiúkkal alszanak. bementünk miriékhez kajálni jókat nevettünk beszélgettünk és éjjel kimentünk a kertbe cseresznyét enni. a dávid szájbadobott röplabdával. visszamentünk a házba és egy nagy hatalmas szivacsmatracon elnyúltunk, de megbeszéltük hogy semmiképpen sem alszunk el. arra kerestünk bugyuta szóösszetételeket és egyéb hasonló dolgokat hogy mint mondasz egy megöregedett nőre... anniyra fáradtak voltunk hogy a legabszúrdabban gyökér dolgokon is vihogtunk. én és kimi elaludtunk egymás mellett a többiek meg reggel 6ig fentvoltak és röhögtek. én fél6 körül felkeltem és a dóráék elmondása szerint úgy néztem ki mint egy mókus és valami ilyesmit mondtam: ez nem vicces, ne röhögjetek! el akartam mondani sz álmom, de elfelejtettem és közben "sírtam". vicces volt. aztán kb fél 9ig mindenki aludt a földön ágyon szivacson.:) nagyon jó volt. reggel reggeliztünk(aztíííííí) és már nem igazán emlékszem de mindenki naggyon kómás volt. a mirivel csináltunk fincsi ebédet, és olyan jól esett hogy mindenkinek ízlett az amit én csináltam. nekem is:P ebéd után megint egymás hegyén hátán alvás és közben kézkitörés, petefészekleszakadás, lábszagszagolás, elnyomvaérzés...meg hasonlók. szundi után csináltam nekik pudingot, ami iagzán finom lett de sajnos mindig odaég a fazék aljába. dóra dáviddal sütött csokis muffint jól belaktunk és már jönnönk is kellet mert jött az 5ös busz. szegény kimcsával történt egy kis baleset: rollerezett a joncus rollerjével a konyhaasztal körül és fékezni akart de a zoknija meg a nadrágja beleakadt a fékbe és a kislábbújának a hátúlja "mgrepedt" , ezért nem tudtunk sietni a buszra, amit végül jócskán elértünk. fél 6kor már fehérváron voltunk de nekem csak fél7kor jött haza buszom meg dávidnak is csak háromnegyedkor, ezért elmetünk az imaházba 3an hogy ők 2en zenéljenek. aztán végül én is beszálltam zongival de mire belelendülhettem volna már menni kellett a buszra. a buszon rengetegen voltak és atommeleg volt. leszálltama buszról 7előtt 5-10 percel, és most itt ülök 19:24-et írva...

haza

jöttem kajálni, átöltözni...stb.

szóval a fél 4es busszal megyek be a gyülibe kegyelmi csoportra. nem lesz  a Lados Pisti, kíváncsi vagyok így milyen lesz... szóval megyek:)

nuTella

az olyan finom:) anya tegnap hozott nekem vígazdíjként:) aranyos, nagyon. ma suli volt. mondanom sem kell a szokásos: unalom unalom, röhögés szabinával, matektanár kiakasztása és hallgatni a szövegelését mint például:épp azt károgom, kukuccs, kotangens anyámtyúkja, még nem kell csilingelni, tesztelsz ugye? (ez történetesen nekem szólt...:P), prütty-prütty (ez meg szegén számológépnek) de a kedvencem: ez bombabiztos módszer, güzüállat (ez nagyon gyökér..)

némelykor, jóemberek, sügérke(ez én lennék:)) kis drusszácska (ez is én vagyok:P)

mondtam hogy hünnnye, moment!, nem érdekel a nyomora..., hosszú haj rövid ész, akinek annyi esze van mint egy hintalónak,csitttt,egyik sötét másik szőke. körülbelül minden óra ezekkel a szavakkal hangzik el, de még gyűjtögetem őket. szabinával a matekfüzet hátuljába gyüjtjük az efféléket némelykor...:D

dehogy fontosat is írjak, ma is mentem dalmáékhoz és megint jó volt. jah és azt mondtam már hogy kedden ettem életem legfinomabb borsófőzelékét?? ha nem hát mondom: kedden ettem életem legfinomabb borsófőzelékét:)

satöbbbiiii

itt volt Ursi nálam pár órát. sokat nevettünk, és megnéztük a hihetetlen családot:) utálok suliba menni, de valahogy most ebben a lelki állapotban még annyira sincs kedvem a sulihoz mint eddig:P

várom a holnapot, mert akkor (persze csak suli után) mehetek Dalmáékhoz babázni beszélgetni nevetni játszani:) szóval mégiscsak: minden rosszban van valami jó.

jah meg persze várom a pénteket is mert akkor ifi, és találkozom debszékkel meg satöbbi:)

Egy fejezet VÉGE

most télleg. bár sokszor mondtam már ezt, el is hitték, még én is. de most télleg : VÉGE. azt hiszem, hogy nem tudom mit érzek... fáj, de mégsem, sírnék, de mégsem, szar, de mégsem.

estig sorolhatnám hogy még milyen, vagy milyen nem. nem így terveztem, de: Ember tervez, Isten végez. szóval a tervem nem tetszett Istennek. majd lesz jobb, talán, egyszer. bár ezt most ebben a helyzetben nehéz elképzelnem. de biztos így lesz. Isten megígérte. hiszek Neki... most várok.

hogy mire? erre: elvegye a fájdalmamat, a szerelmet, és adjon békességet, örömöt, hogy legalább ennyi jutott (bár ez ...hagyjuk) és várok arra, hogy majd nekem is eljön a szőke herceg fehér lovon. de remélem az nem most lesz. szeretném élvezni maradék gyermekéveimet:):P abból még úgyis sok van számomra:) szóval bocsi hogy ennyi butaságot összehordtam itt, lehet hogy nem túl jó ötlet ez a bejegyzés... de azt hiszem azért közzéteszem...

egyenlőre még fel sem fogtam...szóval lehet hoyg egy darabig Évi a csodaországba költözik, csak egy igazán kicsi időre. tudjátok az milyen? csupa csupa szép dolog: lankás ír mezők, minden csupa puhaság, és minden jó mézes, édes, kedves  és minden csupa rószaszín. ott senki sem bánthatja Évit. ez a csodaországom:)jah és csupa móka, kacagás:)

takarítás

éppen takarítani készülök, de már lassan másfél órája húzom a dolgot. ideje lenne nekiállni.

holnap suli, és itt bent úgy feszít valami...nem akarok suliba menni, úgy utálom. ráadásul lehet hogy dogát írok matekból és tökre nem értem a szinusz koszinusz tangens kotangens kakikat... sőt angolból is írok, de csak azért mert múlt hét szedrán beteg merészeltem lenni, és atanárnő bejelentette hogy aki hiányzik az szünet után ír egy bazinehéz dogát. ez cseppet sem jaszkaris:P:)

megyek, és teszem a dolgom... 

3napja.

már 3 napja nem írtam... ilyen még sosem volt:)sok minden történt, alig emlékszem már, de megpróbálom összeszedni: 

vasárnap: reggel/délelőtt imaház,IT,Úrvacsora. aztán közös ebéd. majd ebéd után páran vissza atanítás folytatására, mi meg páran a játszótérre, és aztán meg elkísértük a Debit a vasútra. annyira nyárérzésem van, vagyis inkább volt. a vasút után visszamentünk a gyülibe és onnan pedig Dórával Dalmáékhoz. Ábelre meg Lilikukackára vigyáztunk mert Dalmáék házaspárosalkalmon voltak. háromnegyed 9 körül hazavitt minket Dalma, mert Dóra ottaludt vagyis itt aludt nálunk. aztán este jóbarátokat néztünk meg másnap is. azaz tegnap, szóval a tegnap: reggel felkeltünk betettük a jóbarátokat, ettünk, és 11re mentünk kozmikushoz, aki 2 órán át bíbelődött velem. anniyra rossz volt már a végén hogy sírtam. ma reggel nem túl nagy örömmel konstatáltam Dórának hogy úgy nézek ki mint egy bárányhímlős nyuszi. eléggé szarfejem van most. örülhetsz ha nem látsz ilyen állapotban:) jah dehogy visszatérjek a tegnapra: kozmikus után haza : otthon ebéd, jóbarátok, nevetés, Dóra. új ötlet: Dóra maradj itt ma estére is. Dóra ittmaradt:) ma: reggel (meglepő módon) felébredtünk, és eldöntöttük hogy bemegyünk fehérvárra 10es busszal. oké, készülődünk, de csörög a telefon, anya: jaj kicsim,nem hagytam otthon pénzt hogy kifizesd a kozmikust. oké akkor csak a fél11essel jövünk be mondtam a dórának, mert még elröppenek a kozmikushoz, Ildikához, de az be van zárva vala.. pedig úgy futottunk, de végül az Ursiapa kinyitja az ajtót bedobom a píízt és száguldok a buszmegállóba ahol Dóra már vár. ülünk. semmi. ülünk. semmi. ülünk. már 35 van és még nincs itt a busz... felállok megnézem a menetrendes táblát, kiderül nincs is fél 11es kálozi busz. rohanás a polgárdi bsuzmegállóba hátha oda jön. csodák csodája : jön, méghozzá azon nyomban:) beértünk fehérvárra ahol elváltak útjaink. én száguldottam Ábelbébiékhez ő meg Máshoz :P:D odaértem felcsengettem beengedtek bementem felmásztam a lépcsőn, nyitják is az ajtót:) Dalma mosolyogva, Ábel cukin, Lili aludva:) már úgy megszoktam ott:) szeretek oda járni. mindig jókat beszélgetünk, a kicsiket meg jó pesztrálni, tisztábatenni, etetni...stb.:D szóval ma és Dalmáék.  a szokásos Ábel hülyéskedik össze vissza, és tuti hogy az egyik gyereken röhögőgörcsöt kapok... szegény LIli ma ő volt a soros. elaludt az ölemben aztán felkelt rámnézett és hiretelen leesett a feje és közben félig csukott szemmel "aludt":) olyan vicces volt. szegény Dalma éppen valami komoly dologgról beszélt, odaforul és csak azt látja fogom az egyik gyerekét és röhögök rajta:P

szóval jó nap volt,csak holnap tökegyedül itthon. szegény Debi, nem megyünk hozzá boglárra. engem tuti nem engednek már el. meg holnap utolsó nap... nem hinném hogy összejön. sajnálom, pedig jó lett volna...

óóó happyday:)

megjöttünk, kb 10 perce:) egyészen jó volt! sokat mentünk mentünk és még mindig mentünk hol autóval hol gyalog...modanom sem kell azért emelem kalapom az előtt aki a feltalálta a csocsikat! bár igaz...lehet hogy ciki hogy nem tudom, de nem tudom. szóval bocsiii:) tegnap reggel fél 10kor indultunk és kb délre értünk oda. a legjobb lakosztályt kaptuk, mivel apa ezredes ezért az elnöki llakosztályban trónolhattunk:) jó volt,kényelmes minden ágy és szuperképernyőn bámulhattam a filmet este:) nade vissza délre: a szoba száma:110, és minidg is tudtuk hogy az a csodaszoba, megláttam hogy azt kaptuk és egyből mondtam apának hogy látod? (mint egy kisgyerek):P

aztán apa elkezdett viccelődni és valahogy szóba jött hogy hol van erre ő azt mondta hogy a 109es mellett. anya csak ennyit hallott, így amikor hozták fel a cuccokat (én már trónoltam királyi helyemen) nem hozzánk nyit be anya hanem elkezdi rángatni a 109es szobaajtót! apa meg csak röhög, hogy nem is ott vagyunk! anya kicsit félreértette, még jó hogy abban a szobában még nem voltak lakók. aztán mentünk ebédelni, nem emlékszem mi volt, nem agyakorolt rám különösebb nyálelválasztási "hatást" úgyhogy nemnagy cucc lehetett. mondanom sem kell hogy aznap megettem két biggest biges magnum duplacsokis extra finom fagyit:) (míly meglepő:P)

vacsi:semmi különös. este: semmi különös, filmnézés, és nem elalvás mert folyamatos takonygöbök képződtek az orromban ígyhát be kellett érnem, a göbökön át csekélyen beszivárgó levegőszerűséggel, sikerült reggelig aludnom. reggel fél 9től reggeli, aztán csomagolás és továbbállás hollókőre (anya álma nekérdezd mér!!?!!??) megérkeztünk 11 körül de az odavezető úton végis -végig a régi szép emlékeket emlegettük: jah, ez az a domb ahol évike mérgében megállt és nem ment tovább , jéé ez meg az a buckanó ahol rángatta a biciklit és közben bőgött... igen jellemző rám, hogyha biciklivel megyünk és elébünk téved egy kisebb lankás domb, méregbe tudok gurulni, de olyan szinten...hogy ott kő kövön nem marad!! szóval hollókő: csomó múzeum, látványosság, kaják minden ami szem szájnak ingere:)jó volt! egy tucat kajálda volt de sehol nem volt hely, anniy volt a túrista, végül azért egyben nekünk is jutott egy asztalka a neve: muskátli vendéglő. hát nem tudom ti hogy vagytok vele, dehogy nekem a muskátlitól nem jön meg az étvágyam... az bizonyos!!! ha a mustkátlira gondolok a szaga jut eszembe meg hogy bogár, de biztos nem valami finom kaja... pesrze ettől függetlenül finom volt minden, anyával ketten "bőségtálat" ettünk. semmi extra csak bőségesen meg volt pakolva:P

apa palóc valamit. vettünk ezt azt kis vásárfiát és tűzttünk haza. a számat és a számat meg az orromat összekötő vonalon kimarta a sokk orrfújás... kicsit ég. remélem holnapig elmúlik, mert holnap imaház, Úrvacsora:)

majd' elfelejtettem!

mondani, hogy holnap reggel elutazunk... anya apa én : édeshármas:) már hallom a fogak csikorgatását, sírást rívást...:P:D egyébként bujákra megyünk, szombaton pedig hollókőre.

sajnos (vagy nem) nálunk ez már egy hagyomány: minden egyes évszakban "muszáj" menni valahova,minimum 2-3 napra:) ezzel nyáron, amikor a tengerpartra kell menni, nincs semmi bajom, nade most? így is jó:) lehetőségem van egy kis "családépítésre":) hátha lesz egy jó hétvégénk! mostanában úgyis jófej az apa... ez nálunk kuriózumnak számít, tehát meg kell becsülni (komolyan)...:)

502

kicsit sem feltűnö hogy hirtelen 502 en nézték meg vagy niytották meg a blogom.. tudom hogy TE voltál Ursi... elégggé gagyán csinálod:D

házidogák:)

kitűztem egy sulis célt, ami az én életemben alapvetően marha szokatlan, de az hogy még teljesítem is határidő előtt... nem kismiska:D május 19re be kell adni töriből a házidogát... kb. 2 hete elkezdtem azokkal a gondolatokkal hogy majd érettségi szünetben (talán) befejezem... hát ma lett kész, és egész jó is lett! ppt-ben csináltam (így kell írni biztii...:D), tettem bele tökjó képeket is és a képekhez mellékeltem is néhány ismertető mondatot! nekem tetszik, gyakorlatilag az első teljes mértékben egyedülálló ppt-m:) egy csepp büszkeség sincs bennem:)

egyébként kell még egy házidogát írnom, a tantárgy ugyan nem ilyen "komoly" de erre a sikerre felbuzdulván úgy döntöttem ennek is nekivágok... már kinyitottam a füzetem és elkezdtem olvasni azt az 5 lehetséges dolgot amiről írni lehet. a tantárgy a következő: önismeret, a témák pedig: 1 Ilyennek látom magam, 2 A családi kapcsolatrendszerem, 3 Előnyök és hátrányok a kommunikációmban, 4 Barátság, 5 Elképzelésem a jövőbeli családomról.

nos én bármelyik témában tudnék írni...2 kerek mondatot... de NEM 2 OLDALT!!!! hogyan már??? anniyra béna! leírom ilyennek látom magam: barna a szemem a hajam, aranyos vagyok, vicces, átlagos külső, átlagfeletti belső....xDjójónemigaz... de mit írhatnék?? vagy a családi kapcsolatrendszerem... tök egyszerű van egy anyukám egy apukám nincs testvérem boldog vagyok, néha veszekszünk, de melyik tini nem veszekszik a szüleivel??:P

sok morfondírozásomba fog ez kerülni...

500 valamennyi

már többmint 500 szor meglett nyitva valamilyen formában a blogom erre kicserélem a számlálót és eltűnik az összes... szóval most kezdhetem előről... egyébként csak én nem gondoltam hogy törlődni fog az eddig meglévő adat??:D

I'm yours...

épp ezt a számot hallgatom... kedvenc. olyan nyári esőben táncolós nevetős szerelmes dal... olyan gondtalan... szeretem nagyon:)   egyébként most lett vége nemrég a jóbarátoknak nagyon jó:)

a kedvenc részem volt: amikor Rachelnek meg Joynak most van az első hivatalos randijuk... és vacsi után hazamennek és szeretnének együtttölteni egy extra romantikus estét...de amikor elkezdenek csókolózni és Joy Rachel lábát simogatja Rachel mindig rácsap a kezére... vicces:)

de nem vagyok jó történetíró, inkább nem is próbálkozom:D

egyébként ma este azon gondolkodtam, hogy úgy szeretnék a blogomra valami igazán fontosat és komolyat, mélyenszátót és nem felszíneset írni... mindig csak ezek a bugyuta cseverészések  szinte a semmiről... kicsit bénán érzem magam emiatt... hiszen a fontosabb gondolataimat is le kéne írnom, de attól félek hogy azok nincsenek... vagyis vannak, de azok meg túl személyesek és intimszférásak... tehát vagy marad a semmiről való fecsegés és a már-már jelentéktelennek tűnő dolgok elemezgetése, vagy... kiadom magam, amit pedig elég nyilvánvalóan NEM fogok megtenni...:D szóval előre is bocs ha egy idő után rájössz hogy tök fölöslegesen olvastad a blogom ( de örülj, hogy te legalább rájöttél...:D) csak viccezek... megpróbálom ezentúl a semmilyen dolgaimat egy kis komolysággal fűszerezni, hátha nem leszek 100%an szangvinikus! majd igyekszem:)

 de adddig is nagggyonnnn várom szepezdet! annyira jó lesz:) 

elalvós ige, mostanában az egyik kedvencem, csakúgy: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." Mt. 11: 28, 30

18:43

nemrég ment el Dancka és Ursi... látogatóban voltak:)

örültem Miri megjegyzésének amit az előző bejegyzésemhez kanyarított oda.

a mai napom, lássuk csak: igen terméketlen volt... ettem, ittam, feküdtem, pisiltem (nem mellesleg rengeteget...) és ugyanezek egymást után néha váltakozva... jah és ne hagyjuk ki az építő tv műsorokat sem!!:P elég uncsi persze mit tehet az ember ha "takony gyötri"... semmit, ígyhát kivárom szépen csendben magányosan unalomban hogy végetérjen szörnyű melankólikus egyedüllétem....

itthon

itthon vagyok pedig csak péntektől vagy holnaptól van szünet... általában jól megszívom.. megint beteg vagyok, persze ez csak nátha meg torokfájdalom (hogy ádámosan fejezzem ki magam...):)

de valahogy...jobb itthon! túl sok rossz dolog történt mostanában a suliban már lelkileg kicsit lagymatag vagyok. persze, csak ma marad el a fizika óra, hogy én nem megyek... vagyis nem marad el hanem egy tanár megtartja... de ha tudnátok ki aaz a tanár!!!! most aztán fájhat a szívem hogy beteg vagyok, ugyanis Kusztor fog bemenni fizikára... és nem vagyok ott!!!!! wááááááááááááááááááá:D semmibajj:) egyébként már cseppet sem vagyok oda érte, nem úgy mint kilencedikben...:P

na, ez a bejegyzés sem építő különösebben...

mert Ő él...

rejts most el a szárnyad alá, erős kézzel takarj be engem...
tenger tombol,zúg süvít a szél, Te emelsz fel a vihar fölé, uralkodsz hullámok habjain szívem nem fél, Benned remél....
Csak Istenben bízz én lelkem mert Ő él, és nagyobb mindennél...

Uram, hozzád futok...

nem hiszem el... azt hiszem...nem ez nem velünk történt... de mégis... áhh nem.... de hogyan? és mért pont ő? mikor? hol?
ezek a kérdések merülnek fel ha tudomást szerzünk egy hozzánk bármilyen szinten is közelálló személy haláláról... az egyik igazán nagyon jó barátnőm,nevelőapja vasárnap motoros balesetben meghalt... nem hiszem el még most sem... nem nagyon ismertem...csak párszor találkoztunk, de nagyon aranyos és jófej... tudom, hogy nagyon szerette mert mindig szímíthatott rá bármiben... emlékszem amikor az smseit olvastam és volt egy pár vicces...mindig azt kérdeztem nincs több? olyan vicceseket írt... mostmár nem lesz több... mért történt?? a szenvedélye volt a motorozás... a barátnőm szerint úgy halt meg ahogy igazából neki a legjobb volt... én nem értek ehhez... azt is mondta, hogy biztosan azt akarná hogy ne sírjunk hanem boldogok legyünk...ezért most erőltetjük a "boldogságot", hátha sikerül...

jajj

sziporkázni akarok... de nem megy... kifogytam volna??? áhh kizárt! biztos csak a front... vagy csak a fáradtság... vagy csak... valami ami meggátolja azt hogy tovább építsem  az emberiséget és tápláljam bennük a tudásvágyat és az a helyzet már azt sem tudom miről írok... fáj a atorkom az orrom olyan minhtha minden egyes levegővételkor ki akarnák kaparni belőle azt az igencsak kevés dolgot ami még benne maradt... tök szépen kifestettem a körmeimet pinkre és még ráadásul a gyümölcsleveshez is ment a színe amit vacsira ettem de az a buta harisnya amit felpróbáltam csak úgy lehúzta mert még nem száradt meg teljesen és sosem tudom megvárni míg megszárad ezért az a nevem hogy évi. meg különben is... és minden bajom van mert éppen minden olyan dologgal küzdök amivel más tinilány ebben a korban csak pesrze azt érzem hogy én hatványozottan anniyt sszenvedek...ez a szubjektív tünet vagyis véleméyn vagy már azt sem tudom hogy mi mert kettéáll az agyam ami az én esetemben az életveszéllyel egynelő ugyanis így se úgyse túl nagy nem ha még kettő részre oszlik... fel kéne állnom innét mert lefogok maradni a jóbarátokról és akkor mi lesz velem..??? megnézem holnap délután mert ismétlik nem rossz ötlet... 

sietek...

nah mgint itt... töri megtanulva úgy ahogy... azért holnap délelőtt még egy átolvasás nem árthat... azt vettem észre hogy kb az előző két bejegyzésemben többnyire a pesszímista oldalam domborít... fingom sincs hogy történhetett... most ígyekszem hozzám hű mivoltomat mutatni alias optimista sÉvit... bár nem sok mindenről pötyöghetek itt, de azért gyorsmód megnyomok néhány billentyűt... szóval épp sietetek vala mert 30 perc múlva kezdődik a kedvenc sorozatom... aki ismer bizonyosan tudja miről beszélek... jah és hogy télleg legyen itt egy kis fenhéjázó öröm s optimistaság: a Miri at mondta hogy lehet hogy tud nekem szerezni egy igazi megmásíthatatlan ELTÉs polót... jupppíííííí:) majd abban nyomulok mindenhol:D huhh...most valahogy nem dőlnek úgy belőlem a szavak mint vártam... de pesrze ez nem ok a szomorkodásra...kacajra fel kedves barátok:D:P

jó inkább elmegyek... (nem bírom ezt a lazának akarok tűnni mert semmi nem bánt és én vagyok a legpókerarcabb évi stílust... nem tudom mi ütött belém... majd egyszer csak elmúlik... de amíg nem inkább nem is írok....)

gyorsan

gyorsasn kell írnom és lényegretörően... ugyanis 3 hónap után rászánom magam a tanulásra... most történetesen történelmet fogok az agyamba tuszkolni... ugyanis eléggé valószínűnek tartom hogy holnap a töri nagyfelelésnél én fogok nagyfelelni... szóval megmutatom hogy van vér a pucámban és igenis lefelelek 5re!! akkorisha nem jö össze... de összejön:Dszóval mostanában igencsak kijutott a tanárok szívózásából meg bunkózásából... nem tudom mi ütött beléjük... előfordulhat hogy már nincsenek oda a folyamatos csacsogásomért... szokták volt mondani: a jóbol is megárt a sok... hát valószínű én is egy ilyen "jó" vagyok...:P mellesleg össze kell kapnom magam, mert ma 2 db 1t is kaptam egyet fizikából egyet matekból... látszik a reál beállítottság...:) egyébiránt a fizikatanár olyannyira utál, hogy arra nincsenek szavak... az érzés, hogyismondjam majdnemcsak kölcsönös... ha meghallom a vernyogó hangját, főleg ha ez a vernyogó hang felém közelít tuti hogy iszonyatmód beszólok neki... szegény néha már sajnálom... azért biztos szar lehet hogy egy mihaszna kis 16éves fruska oltogatja a hét 3 napján... jójó abbahagytam... megyek tuszkolni a törit...

fogmosás után...

mindig olyan fura a szám.. rengeteget kell innom ahhoz, hogy ne ragadjon össze a nyálam... állandóan ezzel küszködök, főleg esténként... néha közvetlenül elalvás előtt mosom meg a fogaimat és elalszom, de kb 1 óra múlva úgy kelek fel hogy: rögtön vizet nem tudok nyelni!!! utálom... ezért új srtatégiát vezettem be: jóval lefekvés előtt kell fogatmosni, mert utána sokat iszol és ennek a nagyját ki is pisiled elalvás előtt, így nem kell éjszaka kimenni pisilni... persze ma másképp volt és éjjel vagyis hajnali 05:03 perckor pisiltem...nem szeretek éjjel kimenni a wcre mert amikor megyek vissza a sötét szobámba néha nem merek közelmenni az ágyamhoz és úgy vetődöm bele, mert félek hogyha közelmegyek akkor kinyúl alóla valami és elkapja  lábam... éjjel is tök roszz volt.. ilyenkor nagyon gyorsan bebújok a takaró alá de úgy hogy nyakig betakarózom... butaság!!! de egyszerűen nem bírok leszokni ezekről...:P jah és éppen most is mint ezelőtt még párszor a folytonos írásomat folytonos vízkortyolásokkal szakítom meg...

egyébként - hogy tartalma és jelentésmagja is legyen vala ennek a bejegyzésnek - ma direkt elaludtam... olyan jó volt rendetlent játszani vagyis inkább "Ursit" játszani...így a 9es helyett a 10:17es busszal mentem be fehérvárra, imaházba:) odaértem! jó volt az IT, szeretem amikor a Révészek tanítanak, ők mindig nagyon tartalmasan és érdekesen tartják meg a tanítást. aztán hazajöttem...vagyis a Gulyások hazahoztak:)aztán kitakarítottam az egész házat, mostanában tök sokat ügyködöm itthon, aztán átmentem Ursihoz és megnéztük a Csak szex és más semmit-t... már láttam párszor, de mégis jó volt újra megnézni, közben ment alatta az angol feliratozás és megállapítottuk hogy a magyar nylev sokkal színesebb, ugyanis a mindenféle vicces leszólást valahogy így fordított: you are idiot!  ez mi???? hát nem csak ez létezik!! jah bocs volt ilyen is hogy: sztyupidos is... meg ilyen tök semmmilyenek. nah mindegyaztán ettünk tök finom melegszendvicset és semmitcsináltunk. 1 órája jöttem haza... tuti hogy még akartam valamit, de most valahogy nem jön ki... majd egyszer talán... bár ha jobban belegondolok visszamenőleg nem nagyon jutnak eszembe a dolgok! holnap suli, szóval kezdődik egy újabb görény hányás undorító szartaligás 5 azaz 5 nyomorék nap abból a retyvadék ódeszar suliból... utálom...sőt még ennél is jobban... más jelzvel nem illetem, mert nem jut eszembe több "finom" ócsároló szó...

2nap

tegnap nem tudtam írni ,  a péntek mindig ilyen sűrű nap... úgy kezdődőtt hogy: elmentem imaházba és kb 3 után érhettem oda... Dávid elkezdett zongorázni és a végére egy kész (2 perces) színdarab állt össze a mi főszereplésünkkkel:) ezt rögtön be is mutattuk Joncusnak, hellyel közzel röhögött, aztán jött Pisti hogy kezdődik a kegyelmi csoport... megint a Szentlélekről meg a betöltekezésről volt szó, de összefoglalóan, ugyanis vége ennek a "fejezetnek". jövő péntektől a személyi evangelizációrol (vagymiről???!) lesz egy ilyen "tanfolyam"... nem tudom hogy arra akarok-e járni vagy sem... majd meglátom. aztán...hogy is volt tovább? anniyra nem emlékszem...csak a lényeg: kezdődött az ifi egy nagyon jó dicsőítéssel, aztán kisvártatva megérkezett Szency Sanyi (ugye tudjátok kiő???:D) és megkezdődött a tanítás, melynek címe így hangzott: Jézus és a futball... nem tudtuk mit lehet ebből kihozni, de végül nagyon jó lett...olyan sírós szeretlekes alkalom... a végén is volt dicsőítés, nagyon jó volt:) szeretem ezt az ifit és szeretem Istent... 

Ifi után elmentem DebMiriékhez és ottaludtam náluk... tök jó volt:) ma délután pedig a függőágyaikban feküdtünk ...Dora és Miri alatt leszakadt. aztán haza: zámolyról a 16:07-el be fehérvárra onnan a 16:30-al haza...és most itt ülök és éppen azt írom hogy most itt ülök és éppen azt írom...:P

iitthon

most értem haza kb 5-10 perce... megint Ábeléknál voltam:) olyan tündéri az a kis manófi:) úgy szeretem, és ha tudnátok milyen gyönyörű a Lili...:) elvittem Ábelt egyedül sétálni és több mint egy órát kint voltunk, elmentünk két játszótérre. mivel a nevmet nem tudja kimondani ezért általában nekem is úgy szól hogy: aja (anya) nagggyooon cukiiii:D

ma megírtuk a választott érettségi tantárgyakból a felmérést... semmit nem tanultam rá pedig 100 oldalt kellett volna... de így sem lett annyira rossz.  jah és ma felhívott a Debsz mert hallotta a jóbarátok zenéjét és én jutottam eszébe, és megbeszéltük hogy holnap csinálunk valami jót!:D...szóval nagyon várom a holnapot,végre láthatom, debszet meg még egy rakat fontos embert...

.

jah és várom a pénteket nagyoooonnnn!!!:)

fincsi....

a mai ebédem a tegnapival összehasonlítva... égi manna!:P csináltam magamnak wokos kínai zöldséget nyammmííííííííí még most is eszem... meg van itthon valami alma eper püré... belekóstoltam az is fincsi... úgyhogy ezek nem olyan hízlalósak:D ééééésss ami még közlendő: megvettem azt a cípőt amit néztem a promodban... anniyra jó!persze a vélemények megoszlanak mint a trottyos gatyámról... dehát nekem tetszik:)

ezeken kívül nem volt semmi különös kivéve hogy ma szinte az összes tanár gonoszkodott velem... az angol tanárom kijelentette: ő nem tud tovább jópofiskodni velem, szóval most kénytelen leszek új tanárt keresni, de lehet h nem fogok... aztán az osztályfőnök is tök bunkó volt...a matektanár meg csak annyit mondott: az egyik sötét a másik szőke többet nem is kell mondanom... nagyon gonoszka! mondjuk annyira nem hat meg mert egyik sem a szívem csücske...

a suli jófejei...:D

rájöötem hogy inkább letörlöm  a képeket...:D

fáj a fejem...

itt ülök teli hassal és rettenetmód fájó fejjel. itt volt nálam Ursi kajálni, de mivel nem volt itthon túl sok minden ezért melegszenvdvicset csináltunk igen gyér alapanyagokból: a kenyér alap, de az túl friss volt, a margarin túl kevés,  a szalámi túl iztelen, a sajt túl kicsi, a hagyma iszonyat sok, a majoranna pont jó. ezenkívül került még rá utólagosan kecsap, de mivel a fent említett alapanyagok szarok voltak, főleg az arányukat tekintve, jóformán a hagyma és a kecsap ízén kívül csak annyit éreztem hogy túl friss a kenyér... nem esett jól, de nem akartuk kidobni így aztán magunkba gyűrtük. aztán kérdeztem ursit eszik e fagyit? míly meglepő módon igennel válaszolt! kinyitottam a mélyhűtőt és volt benne cseresznyés és külön dobozban pisztácia-mogyoró... már a színe sem volt túl bíztató, ezért megállapítottam, hogy inkább kihagyom. de ursinak ízlett,legalábbis így jellmezte: jó, mert édes és hideg... aztán megkóstóltam...bárcsak olyan íze lett volna ,mint amilyen bizarr színe volt... nem lehet leírni de undorító hányás ...pffúúúújj! Ursi majdnem az egészet megette... én meg csak gondolkodtam, mivel tudnám leöblíteni ezeket a rosszabbnál rosszabb kajákat??! aztán kinyitottam a fagyasztót és ivetttem belőle valamilyen fagyasztott zöldségkeveréket és gyorsmód megcsináltam... fincsi volt meg minden, de egyedül ettem meg, így most úgy érzem bárcsak hányni tudnék... ráadásul most má' télleg tanulnom kéne föciből, mert holnap dogát írunk és semmit nem tanultam eddig... egyszerűen ilyen gyomorral és fejjel nem vagyok rá képes!! még s szemöldök kiszedéshez is túl lusta votlam...